Na, és???

„„Csóró csalót azt ugye mindig elviszik, és a nagyok minden szavát elhiszik”
(Ganxsta Zolee és a Kartel, Óh yeah!)
Harminc évvel a rendszerváltást követően ismét terítéken az ügynöklista kérdése. Az ügy pikantériáját, legalábbis számomra, az adja, hogy ezúttal a Dobrev-Gyurcsány tandem (nekem csak Macbeth házaspár) vezette ellenzéki összefogás próbál politikai tőkét kovácsolni az ügyből: „A közös listát állító pártok vállalják, hogy bepótolják az 1989-1990-es rendszerváltás fájó mulasztását, és nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat.” – fájdalmasan hazug és aljas .
Az ellenzéki összeborulást ténylegesen vezető Gyurcsánytól és személyes politikai vállalkozásától, a DK-tól már megszoktuk, hogy a politikájában már nem csupán taktikai fegyverként használja a legalantasabb emberi érzések felszítását és becsatornázását bizonyos jól körül határolható rétegek, társadalmi csoportokkal ( példaként említeném határon túli magyarok állampolgárságától néhány nyomorult taneszköz vagy maszk Székelyföldre küldéséig szinte minden a külhoni magyaroknak tett gesztus azonnal a céltáblájukká vált) szemben, a baloldali (globalista) média hathatós segítségével, hanem lényegi jellemzőjévé vált. A DK és a többiek most ráfordultak az állambiztonsági múlt kishalaira, az ügynökökre. Joggal bíznak benne, hogy őket aztán senki sem fogja a védelmébe venni, oda lehet őket dobni a tömegeknek. Hogy örül majd Kis Pista, ha a szomszéd Nagy Józsefről, aki az elmúlt években az indokoltnál többet használta a flexet, így aztán igazán megérdemli, hogy a körmére koppintsanak, kiderül, hogy egykor a Csepel Művekben a többi marósról jelentett. Arról, hogy hogyan manipulálnák ezek az aktákat, már nem is beszélek.
Nem érdekelnek az ügynökök. Már akkor sem érdekeltek, amikor Gyurcsány és elvtársai voltak hatalmon. (Igaz, akkor nem is akartak közzétenni semmilyen listát).
Hogy miért nem érdekelnek, miért nem várom kéjes örömmel, hogy valamelyik haragosomról, ellenfelemről kiderüljön, hogy ezt vagy azt csinált? Jó kérdés. Erre a választ talán csak az tudja, aki, ha csak egy rövid időre is, de beszippantotta a Kádár rendszer „szűk levegőjét”. Amikor az egész életed az államé volt, az állam pedig a Horn Gyuláké, Medgyessyeké, Gyurcsányoké, Bajnaikké, Gál, Apró és Dobrev családoké volt. Hogy miért pont őket emelem ki a sok ezernyi hazaáruló kommunista káder közül? Hát azért kedves barátaim, mert ez a nép megválasztotta őket miniszterelnöknek, képviselőnek, eltűrte és eltűri őket a közéletben. Némán nézte, ahogy privatizáció fedőnevű akció alatt ellopják az állam (vagyis a nép) vagyonát. És amikor kiderült a pufajkás múltja, Horn Gyula a Parlamentben (!) bátran megránthatta a vállát és mondhatta, hogy „na és?!”

Ha Anglia zár, akkor a repülők hol szállnak fel?

„A Political Capital baloldali-liberális elemző műhely egyik vezető munkatársa és a hazai ellenzék egyik legfontosabb megmondó embere, véleményvezére a következőket jelentette ki egy brüsszeli lapnak: „A tét magas. Ha aláásod az emberek hajlandóságát arra, hogy beoltassák magukat, akkor Orbánnak kell viselnie a politikai következményeket.” Nem kell megmagyarázni, a mondat önmagáért beszél. A mai magyarországi baloldal stratégája nem kevesebb, minthogy el kell venni az emberek kedvét a védőoltástól, ennek következtében a járvány majd tovább szedi áldozatait, és ezért a társadalom majd a kormányt fogja megbüntetni – értsd: így nyerhetik meg a következő választásokat. Krekó Péter mondta ezt”

Majd jön az „ott sem voltam”