Fiatal korod ellenére már vagy húsz díjat nyertél mindenféle kategóriában. A szereplés a hobbid, vagy a versenyzés vonz ennyire?
Inkább a versengés. Szeretek versenyezni. De nem azért, hogy megkapjam az első helyet, vagy akár csak dobogós legyek, hanem azért, mert például, aki nem teheti meg, hogy elmenjen színházba vagy koncertre, az is eljöhet a versenyre, és hallgathatja a különféle produkciókat.
A családodban is vannak művészek, vagy te vagy az első?
Nagypapám bejárta szinte az egész világot. Sok időt töltött Norvégiában, nyolc évig élt Németországban. Alapított egy zenekart, ő volt az énekes. A nagymamám színésznő volt a Miskolci Nemzeti Színházban. Anyukám pedig zongorista volt.
Láttad a nagyszüleidet szerepelni?
Mamámat sajnos nem. Nagypapám pedig már kicsit öreg, de amikor visszavonult, még zenélt egy étteremben, gitáron és pánsípon. Ez akkoriban volt, amikor én még nem énekeltem, csak táncoltam, de azóta léptünk már fel együtt is.
Háromévesen kezdett el érdekelni az operett
Hogyan lett az éneklés a mindennapjaid része? Emlékszel rá?
Nagyon hasfájós voltam, és anyukámnak mindig ölben kellett engem ringatni. Rengeteget énekelt nekem, főleg népdalokat. Kétéves lehettem, mikor szinte már az összes népdalt kívülről tudtam. Később lankadt az érdeklődésem irántuk. Aztán a YouTube-on véletlenül megtaláltam a „Szerelemhez nem kell szépség” című operettet, amit onnantól kezdve nagyon sokat hallgattam. Háromévesen pedig már azt énekeltem a népdalok helyett. Ekkor kezdett érdekelni az operett.
És mit szeretsz az operett műfajában?
Talán azt, hogy nagyon vidám. Szívesen lennék operetténekes, bár az opera is a kedvelt műfajok közé tartozik nálam. Szerencsére a kettőt egymás mellett is lehet végezni.
HÉTÉVESEN KEZDTEM EL KOMOLYABB VERSENYEKRE JÁRNI.
Eljutottam egy várpalotai versenyre, ahol megnyertem az első helyet, aminek nagyon örültem, de a legjobb az egészben az volt, hogy kaptam egy majdnem egy hónapig tartó kurzuslehetőséget. Hát itt rengeteg operettet tanultunk meg, a tempó pedig iszonyatosan gyors volt. Este megkaptam egy darabot, amit másnap reggelre már kívülről tudnom kellett, hiba nélkül.
Egyszer sem érezted úgy, hogy túl sok lenne?
Nagyon-nagyon élveztem, egy pillanatig sem voltam fáradt, pedig hétfőtől vasárnapig, és reggeltől estig tanultunk. Peller Károly és Szabó Szilvia tanította az éneket, Lőrinc Máté volt a tánctanár. Akkor éreztem először, hogy ezt mindennap tudnám csinálni.
Hogyan fér meg egymás mellett ez a rengeteg verseny, szereplés és forgatás az iskolával?
Elsőben még normálisan jártam iskolába, másodiktól viszont már magántanuló vagyok. Az elsőben még úgy csináltam végig az évet, hogy suli után sokszor mentem Pestre, majd amikor ott végeztem, haza Miskolcra, és másnap korán megint iskolába. Suli mellett játszottam már a Miskolci Nemzeti Színházban és a Budapesti Operett Színházban is. Az első év így nehéz volt, nagyon, de fontos volt, hogy minél hamarabb megtanuljam az iskolában az alapokat, mint az írás, olvasás.
Amióta magántanuló vagy, nem hiányzik a gyerektársaság, a közös játék?
Az Operettszínházban az Isten pénzében voltak gyerekek. Az egyik kislánnyal a mai napig jóban vagyunk. Plusz amikor még ki lehetett menni, az osztálytársaimmal is tartottam a kapcsolatot. Az iskola mellett van egy játszótér, mindig ott találkoztam a többiekkel, mert suli után ott gyűlnek össze a gyerekek. Csak hát most ezt nem tudjuk megoldani, ugye, pandémia van.
Nagy előrelépést jelentene a karrieremben
Mivel töltöd a napjaidat a járvány alatt?
Rengeteget gyakorlok. Vannak rövid és hosszú távú terveim is. Szeretnék külföldi és hazai produkciókban is szerepelni. Plusz nemsokára lesz egy amerikai versenyem, épp arra készülök.
Nem sajnálod, hogy nem tudsz ott lenni személyesen?
Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. A pandémia miatt nem tudok New Yorkba utazni, pedig talán kétszer is kellett volna. Viszont így, hogy videót kell küldenünk, megspóroljuk az útiköltséget. De hidd el, így is nagyon izgalmas lesz, mert nagy a tét. Aki megnyeri ezt a versenyt, azzal együtt nyerhet egy debütáló koncertet a Carnegie Hallba. Hát az nem lenne kis dolog, fogalmazzunk úgy. Nagy előrelépést jelentene a karrieremben.
Milyen feltételeknek kellett megfelelned, hogy indulni tudj ezen a versenyen? Volt előválogatás?
Az nem, viszont több versenyen is indultam már, ahol volt korosztályi megkötés. Itt például ajánlóleveleket kellett küldeni. De egy másik amerikai versenyen, vagy a Házy Erzsébet Nemzetközi Énekversenyen, ahol indultam, csak 16 éves kor felett lehetett nevezni, így külön kérelmet kellett küldenünk, hogy kilencévesen indulhassak. Szerencsére eddig mindenhol elfogadták a kérelmünket.https://index.hu/kultur/2020/12/07/a_kilenc_eves_szinesz-enekes_akitol_luke_evans_kert_kozos_fotot/