A kétévente megrendezett show-val feltetted Európa kutyás térképére a várost. A Szivárványhídon túl – in memoriam Mogyorósi István (1955-2021)
Koleszár Péter

 szörnyen érzi magát –

István Mogyorósi

 társaságában, itt:

Az ÉN Kutya Iskolám – Kutyaiskola Miskolc
A Szivárványhídon túl
– in memoriam Mogyorósi István (1955-2021)
Ásítozós szombat reggel volt, a kutyasuli kapuján egy ismeretlen fiatalember lépett be. Rakoncátlan vizslája szempillantás alatt tekerte körbe a pórázt rajta. Odanéztél és csak annyit szóltál: „gazdát faragunk ebből az emberből.”
Ez a mondat rejtette mindazt, ami Te voltál: határozottság, segítőkészség és a rád jellemző, szarkasztikus humor.
Önzetlenül adtad át a tudásod bárkinek, aki gazdaként vagy kiképzőként akart fejlődni. Csillogott a szemed, amikor egy problémás eset megoldására kértek fel. Egyetlen feladattól sem hátráltál meg.
Kis kutya, nagy kutya, őrző-védő vagy vadász, Te megoldottad.
Hosszú éveket dolgoztál azért, hogy szeretett városunk, Miskolc otthont adhasson egy komoly nemzetközi kutyakiállításnak, amelyen a tenyésztők színe-java képviseltette magát. A kétévente megrendezett show-val feltetted Európa kutyás térképére a várost.
Tenyésztőként – több fajtával is – amit el lehetett érni, elértél. Szakmai munkádat ismerték és jegyezték világszerte.
Díjak, elismerések sokaságát tudhattad magadénak, de sosem ez motivált, hanem a kutyák, a kutyázás közösségépítő ereje. Hittél abban, hogy egy kis közösségben, a kutyasuliban, egy egyesületben, de országosan is, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége elnökségi tagjaként is tudsz tenni a kutyatartás, a kutya állomány jobbá tételéért.
Nem volt olyan jószolgálati ügy, amely mögé önzetlenül, első szóra ne álltál volna be. Legyen szó a látássérült gyereknapról, az Állatok világnapján tartott felvonulásról vagy a tudatos kutyatartás ismertetéséről. Megszervezted a csapatot, az eseményt, a bemutatót pedig a Tőled megszokott sajátos humorral töltötted meg.
Miskolci és térségbeli kutyások százai – talán ezrei – számára adtál iránymutatást.
Hosszú és kemény harc után – kutyás nyelven szólva – keltél át a Szivárványhídon. Magaddal vitted a rutint és a magabiztosságot. De itt maradt a szellemi örökséged, a látásmódod, amelyet az általad felnevelt kiképző és kutyás generáció vinni fog tovább. A Tőled kapott tudás birtokában tudjuk majd, hogy miként segítsük azokat a fiatalembereket, akik vizslájuk által körbetekert pórázzal, tanácstalanul érkeznek a kutyasuliba egy szombati ásítozós reggelen.
Ég Veled!
Koleszár Péter és kutyás barátaid