Nagy Károly motoros Románia – Bulgária útleírásáról először azt gondoltam, hogy férjem kalandjait meséli el, (amik mindig szóba kerülnek, ha az akkori útitárs barátaival találkozunk), de nem, csak nagyon hasonlókat éltek meg hasonló időkben. Laci a következőkben foglalta össze az életre szóló élményeiket:
Mi 1972-ben indultunk, négy fiú, én régi T5-el, barátom vadiúj talán már P10-el és ő pár napos jogsival, szintén kutyaól sátorral, ugyanilyen Pille – ha jól emlékszem a típusára – utánfutóval. Csak kettőnknek volt jogsija, de én nem is utaztam volna hátul. Az utánfutón volt még egy nagy csomagtartó, amit a gumi már nem nagyon bírt, a belső cafatokra szakadt. Romaniában nem volt belső, jobb híján kitömtük szalmával amit sűrűn pótolni kellett, de a külső így is csak Orsováig bírta. Az utánfutót a nélkülözhetőnek ítélt cuccokkal feladtuk a MAHART helyi kirendeltségén egy uszályra vissza Bpre.
Az adminisztráció húzódott, ezért a kezdő előrement utasával ne kelljen sötétben vezetniük. A találkozót az autópályán Bukarest előttre beszéltük meg. Későn, sötétben kései dunaparti vacsora után indultunk az előőrs után, trikóban, rövidnadrágban, mert az előőrs elvitte a ruhákat, nálunk az utánfutó vonójára kötözött sátrak, matracok és barátom combján nadrágszíjon kétoldalt lógó, két hálónyi konzerv maradt.. Rendőrök szinte rögtön leintettek, kérdezték hova megyünk, mondtuk a tengerpartra. Kérdezték, hogy így? Így mondtuk mert nem tudtuk elmagyarázni az előzményeket, de röhögve tovább engedtek.
Útközben néha meg kellett állni melegedni, ami abból állt, hogy lefeküdtünk a meleg aszfaltra a kipufogó alá, alulról az aszfalt felülről a kipufogó melegített. Mikor a kipufogó kihűlt indultunk tovább.
Meglepő módon Bukarest előtt simán találkoztunk, és ott már melegebb ruhában a begyakorlott módon melegedtünk volna tovább, de jött a rendőrautó, elzavartak, hogy ez veszélyes, pedig rajtunk kívül nem járt ott senki hajnalban. Bukarestben még megcsodáltuk a tök üres üzleteket.
Estére sötétben értünjk a Román tengerpartra , akkor először láttunk a tengert. A parton, a homokba, vízhez közel a sátor benne matrac, minden jó végre jót alszunk.
Reggel felé halálüvöltésre ébredek, barátom mellettem üvölt, kapálózik, ránk dönti a sátrat.
Az egész balhét azzal magyarázta, hogy arra ébredt, ringatózik alatta a matrac és vízbe ért a keze. A tenger tényleg kicsit kijjebb jött, és vizes is lett minden.
A tenger ott elég koszos volt, így gyorsan tovább húztunk az eredeti cél, a bolgár napos partra. Ott a kempingbe vezető útra késő este motorral nem volt szabad bemenni, nem tudtuk, tolni kellet volna, rendőr is volt, 2 levába került.
Láttuk, hogy sokan bukósisak nélkül motoroznak, így mikor elmentünk egynapos kirándulásra Burgaszba nem is vittünk a nagy hőség miatt sisakot magunkkal. Egy emelkedőn úgy tűnt, hogy mintha motoros rendőrök minket követnének, hát húztuk a gázt, lemaradtak. Kiderült aztán valahogy előre szóltak, Várna elején leintettek a rendőrök, akkor 4 leváért megtudtuk, hogy 60 felett kötelező a sisak meg talán lakott területen kívül is és ezt akarták már a motoros rendőrök is elmagyarázni, csak a Balkán motorjuk lassabb volt.
Burgaszban a céllövöldében remekeltünk, minden sorozatra kaptunk egy doboz KENT cigarettát,. Sajnos mikor a hajóról jöttünk vissza és a céllövöldés meglátott rögtön bezárt.
Hazafelé a Regátban nagyon erős jégeső kapott el estefelé, egy fedett buszmegállóban vártuk, hogy elvonuljon. Jött egy busz, leszállt egy korunkbeli srác és erősködött menjünk vele a tanyájukra. Nem engedtek tovább, ott aludtunk, este szerintem az utolsó csirkéjüket ettük meg, de csak reggel kérdezték honnan jöttünk. Nagyon kedvesek voltak, a maradék KENT cigit és konzervet ott hagytuk.
Egy nedves árokban töltött éjszaka után hajnalban, egy tempós jobb kanyarban első kerék defektet kaptam, sikerül nem elesni, lelassulva az út túloldalán már azt néztem hol lehetne defektet szerelni, mikor kirepült alólam a motor. A fáradt friss jogsis barátom megérkezett fékezés nélkül. Szerencsére csak az ő utasa sérült kicsit komolyabban, a bokájáról lejött a bőr, hogy kicsit látszott az ina.
A motorok viszont megsínylették, fogantyúk, váltókar, lábtartók letörtek, nekem a hátsó lámpám eltűnt , a hátsó sárvédő és a rendszám felvette a gumi mintáját, barátom motorjának első lámpája lapos lett a kormány letörött, stb.
A két motorból összeraktunk egy úgy ahogy járóképes darabot és a traktoros javaslatára elvittem a törött darabokat a gépállomásra, ahol mindent meghegesztettek, nem fogadtak el semmit, igaz már nem is nagyon volt semmink.
Erdélyben aztán a tengerparti kánikula után (augusztusban) jött az eső 2 fokos hőmérséklettel.
Sikerült szállás kapni, megszáradtunk, megmelegedtünk, finomat ettünk, nagyon kedvesek voltak, de tovább kellett indulni, mert lejárt a szabi.
Néztük a térképet, le tudunk vágni egy kerülőt 180 km helyett 30km. Házigazdák mondták idén még nem jártak arra, de az nem jót út. Na de mi: motorral el lehet mindenhol menni. Elértünk a levágó szakaszhoz vadiúj, sima aszfalt egyenesen be a hegyek közé.. A levágó szakasz felén túl elfogyott az aszfalt, útépítés, először csak sáros aztán megkerülhetetlen kőtömbök, talán útalapnak leszórva. A küllők pattogtak, szakadtak, kiszúrták a belsőket. 10 km defektszerelés, küllő átcsoportosítás után átértünk, de elfogyott a defektjavítónk és az összes pótbelső, de igyekeztük haza. Az összes küllő fele elfogyott.
Sötétben én elöl, nekem csak elöl volt világításom, mögöttem a barátom, mert neki meg csak hátul.
Alföld, holdfény sehol senki csak mi repesztünk, egyenes szakaszok, néha enyhe kanyar. Egy kanyar után hátranézek sehol senki, de mintha a szántóföldön lenne egy kis mozgás. Kiderült, megint elszundított, de jött a kanyar, itt elszakadt a cérna, Szolnokon ott maradtak a vasúti szálláshelyen hárman, nekem jutott a feladat, ha mégis hazaérnék reggel hívjam fel az anyukákat,t ne aggódjanak. Hát szó szerint úgy is kezdtem, hogy ne tessék aggódni, …folytatni sem tudtam.
Közös életünk során 1977 óta, amikor a nagy motoros túrán is használt kis sátorral kezdtük a kalandozást előbb lakókocsira, majd lakóautóra váltottunk, egyre fiatalabb kiadásban, húsz év fölöttivel indultunk, a negyedik és ötödik már velünk kezdte a csavargást.