Balkézből jobbkézbe
Borsod már jóval a rendszerváltás előtt is kakukktojásnak számított azzal, hogy itt nem a máshol szokásos egy megye – egy lap modell működött. A megyei napilap, az Észak-Magyarország mellett ott volt a csak Miskolcon terjesztett, délben megjelenő Déli Hírlap, melyet a városi pártbizottság adott ki – a konkurenciát, az Észak-Magyarországot a megyei apparátus. Míg az Észak a szokásos vonalas komcsi stílusban utazott, a Déli határozott színfolt volt az egykori zsidó kereskedővárosból a nehézipar fellegvárává változott, akkor még második legnagyobb vidéki városban. Az óvatosan bulváros Déli népszerű volt a városban, a példányszámát pedig ma boldogan vállalná a Népszabadság kivételével bármelyik országos napilap. A Déli léte annyira szokatlan volt, hogy az az osztrák multi, amely a vidéki lapok privatizációja során megvette az észak-keleti megyék lapjait, nem is foglalkozott vele. Később kiderült hogy ez rossz húzás volt, mert a konkurenssé vált lap eltakarítása, beolvasztása jóval többe kerülhetett, mint az Észak megszerzése.
Az aranykor a 90-es évek elejétől nagyjából 2005-ig tartott Miskolcon: harminc éven át húzta a Déli Hírlap, és közel húsz évig működött a Heti Hírnök című hetilap, amely az országban egyedülálló módon túlélte az összes, a rendszerváltás idején gründolt megyei hetilapot. 2012-ig volt regionális MTV-szerkesztőség a városban, és csak tavaly tettek lakatot a több mint fél évszázadot megélt, a Magyar Rádióhoz tartozó, de regionális sugárzású Miskolci Rádióra.
A helység kalapácsa – miről szól ez a cikksorozat?
A többé-kevésbé egyformán szervilis önkormányzati újságok, honlapok, rádió- és tévécsatornák azt demonstrálják, milyen az, amikor közvetlenül a „politika” a médiatulajdonos. Cikksorozatunk vidéki városokat mutat be: a helyi nyilvánosság állapotát, illetve a helyi politikai-gazdasági erőcsoportokhoz való bekötöttségét vizsgáljuk. Tovább a bevezető cikkre. Korábbi cikkeink a témáról:
A polgármester tévéje: Főszerkesztőváltás Balatonföldváron
Vazallusmédia Pécsett: Ejtőernyősök, álfüggetlenek és a nagy Volvo-balhé
A helység kalapácsa – a helyi hatalom és a vazallusmédia Gyulán
A helység kalapácsa: Média és birodalom Debrecenben
A helység kalapácsa – helyi oligarchia és vazallusmédia Kaposváron
2010 után annyi volt a változás, hogy megjelentek a csak internetes felületen olvasható médiumok: a helyi hírek piacán az MSZP érdekeltségébe tartozó eszakonline.hu és a magánkézben lévő eszakhirnok.com kínál alternatívát az önkormányzati tulajdonban lévő minap.hu mellett. (Az Északonline indulásakor bőszen tagadták a pártkötődést, de mivel a szerkesztőség a miskolci MSZP irodában van, és a Táncsics Alapítvány is támogatja a portált, ez ma már nem kérdés.)
Bár a lehetőség adott lenne, komolyabb befektető nélkül e lapok szerepe marginális, nem nagyon szólhatnak bele a két nagyágyú, az osztrák tulajdonban lévő Észak-Magyarország és internetes hírportálja, a boon.hu, és az önkormányzati tulajdonú médiabirodalom (Miskolc TV, Miskolci Napló és minap.hu) küzdelmébe. Pedig a nagyok elsősorban nem a hírversenyben próbálnak egymás fölé kerekedni, hanem a hirdetők egymás elől való elhappolásában.
Nem zavar sok vizet a 2007-ben alapított Kulcs Magazin című havilap sem – a magazin a szocialista kormányzat időszakban is masszívan fideszes többségű megyei önkormányzat vezetőjének, Ódor Ferencnek az ötlete volt. Az eredeti tervek szerint a megye minden háztartásába eljuttatni kívánt, a pártsemlegességnek még a látszatára sem adó lap az első időszakban évente 50 milliót nyelt el. Az eredeti, közel 300 ezres példányszám azóta a felére csökkent. Ódor utóda, a Fidesz borsodi erős emberének számító Mengyi Roland – 2010 óta a megyei közgyűlés elnöke – sem akar lemondani a lapról, pedig időközben a megyei önkormányzat költségvetése 40 milliárd forintról 318 millió forintra apadt.
Kisgömböc a hirdetési piacon
A 2002-ben az Észak-Magyarországba beolvadó Déli Hírlap utolsó tulajdonosa – egy magánszemély mellett – a miskolci önkormányzat volt. Máshol évtizedek óta megszokott dolog, hogy a helyi politikusok megpróbálják maximálisan kihasználni a település összes saját médiumában rejlő lehetőséget, ám Miskolcon csak ötletszerűen éltek ezzel a lehetőséggel. A város a saját televízióját favorizálta, bár az akkor még bőven a nézhetetlen kategóriába tartozott, és csak nagyon kevés emberhez jutott el.
2004-ben kezdődött a városi médiumokat magába foglaló MIKOM Nonprofit Kft. grandiózus fejlesztése. 2005-ben megtalálták a feladatra alkalmas embert is Karosi Imre, egykori Déli Hírlapos újságíró személyében. Már az első körben felmerült, hogy a városi tévé mellé egy ingyenes hetilapra is szükség van, majd hírportál és rádió is bekerült a tervekbe. A mai szemmel nézve nagyvonalúnak tűnő városi támogatás 2006-ban közel 200 millió forint volt, ami kiegészült azzal, hogy Karosi, kihasználva erős pozícióját, valósággal megsarcolta az önkormányzati cégeket, amelyek akkor még önfeledten hirdettek a városi médiumokban – meg persze volt rá utasításuk is. Ezzel a hátszéllel a korábbi bevétel húszszorosára, közel 300 millióra növelte a MIKOM reklámbevételeit a város vezetésével bensőséges kapcsolatot ápoló agilis vezető. (Az összeg fele a tényleges hirdetési piacról jött, fejfájást okozva ezzel az Észak-Magyarországnak.)
A MIKOM legnagyobb erőssége a minden miskolci lakásba bedobott ingyenes újság, a Miskolci Napló. Az újság hetvenezres példányszáma közel duplája az Észak egész megyére jutó példányszámának, ami elég ütős érv a reklámfelületet vásárlók szemében. Időközben a MIKOM emelte a tétet, és elkezdte a város környéki településeken is szórni a lapot.
A Napló semmiben sem különbözik a más, hasonló önkormányzati harsonáktól, melyek hűségesen szolgálják a kenyéradó gazdát, a választások előtt egy évvel pedig korábban ismeretlen kampányguruk irányítása alatt kézivezérlésre állnak át. 2010-ben, a választások évében ugyan papíron 50 millióval csökkent az önkormányzati támogatás (2006- hoz képest), de közben jelentősen megugrottak a hirdetési bevételek. Végül ez is kevés volt, mert a jobboldal kissé nehezen ugyan, de kiütötte a két cikluson át uralkodó szocikat. A választások után az általános takarékosság jegyében 100 millió alá csökkent az önkormányzati támogatás, és a városi cégek is behúzták a féket, nem költöttek önmaguk fényezésére. A válság hatására csökkent a piaci alapon hirdetők száma is. Idén viszont, tekintettel az ismét közelgő választásokra, a 2012-es 69 milliós büdzsét a duplájára növelték.
Az Észak persze soha nem tudott belenyugodni, hogy ekkora piacot vesztett: időről időre felbukkannak hírek, miszerint próbálnak valahogy az önkormányzat piár- és reklámpénzeihez közelebb férkőzni. Ami azért izgalmas, mert az Észak-Magyarország és a boon.hu még mindig jelentős véleményformáló erőnek számít ebben a felállásban. Vagyis bőven van tere a találgatásoknak, hogy vajon mit tud ajánlani manapság egy helyi újságot kiadó multi a helyi politikának és a politikai irányítás alatt álló konkurenciának. Különösen annak fényében, hogy a kiadó Inform Médiának komoly pénzügyi gondjai vannak.
Az ország súlyos gazdasági helyzet természetesen lecsapódik a helyi hirdetési piacon is. A miskolci önkormányzatnál nincs leírva, de minden önkormányzati döntéshozó tudja, hogy az önkormányzati cégek, és maga az önkormányzat is csak a saját médiumokban hirdethet. Sőt, a nagy önkormányzati kulturális rendezvények (Operafesztivál, Borsodi Sörfesztivál) PR-pénzei sem kerülhetnek ki a “családi kasszából”. Erre válaszul az Észak 2012-ben mindössze pár sorban tudósított Hajdú Péternek az önkormányzattal közösen rendezett százezres miskolci rendezvényéről, a Sörfesztiválról – miközben a lapban sokadik osztályos falusi focimérkőzés is lehet vezető anyag. Ennek a viaskodásnak része és következménye, hogy mind az Észak, mind a MIKOM azzal vádolja a másikat, hogy az a még vállalható piaci ár alá megy, és emiatt végképp összeomlott a helyi hirdetési piac.
Új idők
A miskolci önkormányzat tájékoztatási gyakorlata jelentősen átalakult a 2010-es választások óta. A szocialisták 8 éve alatt tulajdonképpen bárki bármit megírhatott – persze, azért nem a városi újságban -, a város vezetése ezzel nem foglalkozott. Kriza Ákos polgármester időszakában ez a gyakorlat alapvetően megváltozott. Akinek az írásai nem tetszenek, azt kizárják abból a körből, akikkel egyáltalán szóba áll a városvezetés. Sőt, itt helyben újdonságnak számító módon, perek is indultak azokkal szemben, akik megkérdőjelezik vagy kritizálják a városvezetés egyes döntéseit.
Már az is izgalmasra sikeredett, ahogy a miskolci Fidesz 2010-ben átvette az irányítást az önkormányzat médiabirodalmában: máig ismeretlen okokból néhány hónap után szélnek eresztették a cég új, közismerten Fidesz-közeli vezetőjét, majd egy évvel később a kőfideszesnek számító Görömbölyi László újságírót, a főszerkesztőt is. Utóda, a Magyar Nemzetből ismert Kégl Ildikó már csak három hétig volt a beosztásában. 2012-ben kitelt annak az ügyvezetőnek, Orosz Gábornak az ideje is, akinek még voltak bizonyos médiatapasztalatai. A választásokra a MIKOM Kft. a város cégeit összefogó Miskolc Holding Zrt. korábbi marketing-kommunikációs vezetőjének, Keszte Jolánnak a vezetésével fordul rá.https://atlatszo.hu/2013/04/08/marketing-es-media-a-helyi-nyilvanossag-miskolcon/
mívesebb és cizelláltabb módon aligha tudnám szavakba önteni, mi mindent gondolok arról, hogy a vadonatúj Rogán-feleség (aki a változatosság kedvéért 20 évvel fiatalabb is, mint a bíróság szerint bűnözőnek is nevezhető férjeura a kereszténységben) és a retyerutyája már az esküvő előtt földbirtokos lett: több mint 1000 hektár földet shoppingoltak maguknak 1,6 milliárd forintért úgy, hogy vételárból mindössze 5 százalékot kellett letenniük, mert a többit az állami tulajdonú, Mészáros Lorenzo, feltörekvő ásványvízcsászár körül szerveződő bankholding hitelezte. És miközben annyira hülyének néznek mindenkit, hogy nem is feltételezik, hogy bárkinek feltűnik: van összefüggés Barbaránk hirtelenváratlan megtollasodása és aközött, hogy véletlenül éppen a mindenkori magyar politika egyik leghírhedtebb, legdörzsöltebb, legkorruptabb alakjával lépett frigyre, a boldog férj még fenyegetőzve ki is kéri magának, hogy a neje nem kíván közszereplő lenni és a magánéletük védelmére hivatkozva bírósággal, azaz perrel fenyegeti azokat, akik esetleg a szent és sérthetetlen magánéletükre vonatkozó információkat jogosulatlanul közölni akarják.
Ez ugyanabban a kötésig, szügyig, szájmagasságig és a falon túl is hülyének nézett országban történik, ahol a külügyminisztérium sportriporterből lett nagyarcú államtitkára járvány miatt bajba került gazdáKnak (többes szám!) hazudja azt az EGY figurát, akitől a külgazdasági és külügyi tárca azt a krumplit és almát vásárolta, amivel aztán karácsonyi ajándék gyanánt kedveskedett a dolgozóinak. A bajba jutott magyar gazdák tulajdonképpen egyetlen ember, aki csaknem 20 éve Fidesz-tag, a 2018-as országgyűlési választáson a párt országos listáján is szerepelt, egyéni vállalkozása pedig közel 200 millió forintos bevételt produkált 2019. Hát nem logikus, hogy rohadjon meg a baloldal, amelyik azért támadta Szijjártó minisztériumát, mert a nehéz sorsú gazdáknak segít? De.
Ez az az ország, ahol a Szalay-Bobrovniczky Vince nevű bécsi nagykövet nyolc évvel ezelőtt részegen, a gyerekeivel a szolgálati autójában (a nagykövetség ötszemélyes szolgálati autójában hatan utaztak!) karambolozik, két ember sérülését okozza, majd annak ellenére hallgatja el a munkáltatója elől az ütközés körülményeit, hogy nagykövetként kötelessége mindenről tájékoztatni a feletteseit (a külügy Létesítménygazdálkodási Főosztályához címzett hivatalos feljegyzésében egyszerű közlekedési balesetként hivatkozik a történtekre). Aztán nyolc évvel később – érdemei elismeréseképpen – a Miniszterelnökség helyettes államtitkáraként már Értékteremtő közösségekért díjakat ad át. Ennyit tesz, ha valaki a Habony-Rogán körhöz tartozik és elég fontos a törzsfőnöknek: akkor egyszerűen képtelen kiesni a pixisből, viszont jó eséllyel felfele bukik, bármit is követett el.
Ez az az ország, ahol a két értelmes mondat egymás után fűzésére képtelen gázszerelő, akinek egy évtizede ugyanúgy kilógott a segge a gatyából, mint mondjuk a friss Rogánné famíliájának, ma közel 480 milliárd forintra becsült vagyonával messze az ország leggazdagabb embere lehet (via Forbes). Tegnap éppen több mint 7,5 milliárd forint közpénzt vágtak hozzá, hogy a nemrég átadott Budapest-Esztergom vasútvonalon telepítse a kiegészítő biztosítóberendezéseket. Egy nappal korábban, hétfőn a kölkei cége nem tudott félreállni egy 1,2 milliárdos tender útjából (a zánkai Erzsébet-tábort csinosítgatják a tehetségükkel), miután dollármilliárdos disznószerelőnk múlt pénteken egy 26 milliárdos árvízvédelmi közbeszerzést nyert meg. Mert rohadtul nincs senki más ebben az országban, aki értene hozzá.
És akkor mindenkinek jusson eszébe a 2020-as év topcsilliárdosainak listáját böngészve, hogy két évvel ezelőtt, mit hányt bele az ország arcába a templom egerét jobbról előző, szentéletű miniszterelnök ezekkel a listákkal kapcsolatban. Mármint az a miniszterelnök, aki körül mindenki szarrá hízott az ország lábán állva, miközben neki semmije nincs. Értsd: az igazságügyi minisztere a férjeurával megtámasztva egy év alatt visszafizeti a 200 milliós bankhitel közel felét, és még megtakarítani is tud, neki meg még mindig van 882 ezer forint tartozása egy 19 évvel ezelőtt a kedves nejével közösen felvett 20 millió forintos bankhitel után úgy, hogy egy árva fillért nem tudott félretenni).
Két évvel ezelőtt, 2019-ben, amikor nem volt világjárvány, és a miniszterelnök bátorkodott (először és utoljára) újságírók elé állni, és az orcájukba röhögni, az alábbi párbeszéd zajlott le a hvg.hu újságírója és őfényessége között:
hvg.hu: Három éve a parlamentben Miniszterelnök úr azzal utasította vissza az önhöz, illetve a kormányhoz közel álló üzleti körök, vállalkozók gyarapodását firtató kérdéseket, hogy ameddig a tíz leggazdagabb magyar vállalkozó között nincsen fideszes, addig nincs miről beszélni. Azóta elég komolyan megváltozott a helyzet. Mészáros Lőrinc, az ön gyerekkori barátja, a felcsúti utánpótlás akadémiát önnel együtt megálmodó, volt felcsúti polgármester az ország leggazdagabb emberévé vált példátlan, 380 milliárdos vagyonnal. Százmilliárdos nagyságrendben nyer állami megbízásokat, üzlettársa már az Ön vejének is. Ilyen körülmények között hogyan lehet a politika és az üzlet szétválasztásáról beszélni, illetve milyen fényt vet Magyarországra, hogyha a miniszterelnökhöz közel álló üzleti körök ilyen mértékben gyarapodnak az utóbbi években?
Orbán: Egy ponton vitatkozom csak Önnel. Egy dolog van, amit nem osztok: a Puskás Akadémiát én alapítottam egyedül, nem osztozom senkivel. Ami a másik megjegyzést illeti, ami ezeket az egyéb megjegyzéseket illeti, ezeken a listákon én leginkább kuncogni szoktam. Mindenki ismeri a magyarországi valóságot; két okból fizetnek az emberek, hogy rákerüljenek a listákra, meg hogy ne kerüljenek rá a listákra. Ezzel a komolysággal kell ehhez állni.
hvg.hu: Mészáros Lőrinc vagyona azért már nem nagyon vitatható…
Orbán: Tizenhatodszor is el fogom mondani Önöknek, hogy üzleti kérdésekben, gazdasági kérdésekben, üzleti tranzakció kérdésében a magyar kormány nem tartja magát illetékesnek, és nem engedem sem magamat, sem a kormányt beleprovokálni ilyen típusú témákba, nem foglalkozunk ezzel.
Két év telt el azóta, hogy emberünk nem hagyta beleprovokálni magát a rosszindulatú újságírói kérdésbe, a disznószerelő két év alatt 100 milliárddal növelte a vagyonát, miközben a nagyembernek semmije nincs, de meg is sértődik, ha bárki azt kéri rajta számon, hogy esetleg köze van, hogy illetékes üzleti-gazdasági kérdésekben. Ameddig az ország végtelenül türelmes és a gazemberséggel, erkölcsi rothadással szemben toleráns népe elhiszi, hogy egy miniszterelnöknek semmi köze nincs ahhoz, hogy kiből lesz toplistás milliárdos, ki lesz élet és halál ura, ki dögöljön éhen és ki legyen mindenható a mások hátán térdelve, addig Lorenzo és pereputtya legfeljebb kétévente hozzácsap újabb 100 milliárdot a vagyonához, és egy generáció nő fel abban a hitben, hogy az egyedüli dolog, amit ezen a 93 ezer négyzetkilométeren tenni lehet és szabad: kussolni, tűrni, véleményt elhallgatni, rettegni, mert ez hazafias kötelesség, egyben minden világok legjobbika. Addig nem egyszerűen csak 100 milliárdonként lopják el a normális élet reményét, de járulékos megalázásként a barnanyelvű Bencsik Andrások szervilizmustól eltorzult pofával neveznek majd hetente büdös, ótvaros szektásnak mindenkit, akinek egyáltalán megfordul a fejében mást gondolni, ellenállni, önmagáért kiállni.
Az szabad szemmel régóta látható, hogy az elvtársak nem viccelnek. Eddig se vicceltek, ha saját magukról volt szó, és a fentiek szerint nyilvánvaló, hogy ez így is marad. Vagy nem félnek már semmitől, vagy beleőrültek a tévedhetetlenségükbe, a leválthatatlanságukba, és elment az eszük. Más lehetőség nincs. És ezt pontosan addig csinálhatják büntetlenül, magabiztosan és egyre nagyobb pofával, ameddig a többség elhiszi, hogy ez nem lehet másként, hogy ez az élet rendje. Tényleg ez az élet rendje?