1990 májusában Bodrogolaszi közelében, a Bodrog folyó partjától kb. 150 méterre, iszapos árterületen, a pálosok klastroma, majorsági épülete romjához közel kb. 200 darab aranypénzt találtak.
A felbecsülhetetlen értékkel bíró leletanyagot a megtalálók, a múzeumi törvény előírásait figyelmen kívül hagyták, nem szolgáltatták be, sajnos az aranypénzek nagy része orgazdákhoz került.
A sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum munkatársai szóbeszéd útján tudomást szereztek a kincsről és utána jártak a pletykának. Eljutottak a helyi TSZ traktorosához, aki némi vonakodás után 3 darab késő középkori aranyforintot adott át. Az alkalmi kincskereső traktoros megmutatott egy szántót, ahol állítása szerint a kincset találta, de ott további érmék nem kerültek elő.
A megtaláló néhány hét múlva újabb aranyforintokkal állított be a múzeumba. Ekkor a munkatársak nyomozásba kezdtek a faluban. Kiderült: a fiatalember teljesen máshol találta a pénzt. A félrevezetés szándékos volt, hiszen a korábban feketén értékesített tallérok jó „fizetés kiegészítést” jelentettek a többségében idénymunkából élő, „rablóásást” végző férfiaknak. Bár a faluban tartotta magát a „betyárbecsület”, néhány héttel később mégis újabb és újabb darabokat adtak a múzeum dolgozóinak félve a büntető felelősségre vonástól. A rendőrség bevonása – kihallgatások és házkutatások sora – után a helyiek a lelőhelyet is elárulták, így a régészek további darabokkal bővíthették a leletegyüttest.
A hozzávetőlegesen kétszáz darab pénzből mindössze 72 darab, 15.-16. századi érem került a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum gyűjteményébe: 54 db beszolgáltatással, 3 db vásárlással, 7 db a rendőrségi eljárás során, 8 db az utólagos régészeti ásatás eredményeként.
1990-ben készült Gedai István szakvéleménye szerint:
„E korból ilyen nagyságrendű leletet nem ismerünk, a 16. századi gazdaságtörténet, kereskedelem-, pénz- és ipartörténet egyik legfontosabb forrása.”
A szakemberek megállapították, hogy a 3,60 g súlyú, 900-1000 ezrelékes finomságú színarany pénzlelet lelet kiváló minőségű, néhány érmétől eltekintve hibátlan aranydukátok, amelyek 1438 és 1556 közötti évekből származnak. Az aranyak kétharmada, 46 darab, a Magyar Királyságban készült. Huszonhatot pedig a szomszédos államok területén bocsátottak ki, Salzburg, Karinthia, Ausztria, Csehország, Boroszló, Münsterberg és Lengyelország verdéiben.
A 72 db aranypénz első darabja Habsburg Albert (1438) uralkodása idején készült.
1 db I. Ulászló(1440), 4 db Hunyadi Mátyás (1458), 5 db II. Ulászló (1490), 4 db II. Lajos (1516), 8 db Szapolyai János (1526), 34 db I. Ferdinánd (1526) uralkodása alatt készült.
Az aranyleletből 72 db-ot a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumban, 1 db-ot a Herman Ottó Múzeumban, és 1 db-ot a sárospataki Rákóczi Múzeumban őriznek. (2 db később került meg.)
A kincslelet összességében jól reprezentálja a 118 év alatt regnáló uralkodók pénzkibocsátását.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a kincset legkésőbb 1567-ben rejtette el a tulajdonosa.
Ha a kincstalálás krimihez hasonlít, az elrejtés egy kalandregény fejezete lehet. A hadmozgások miatt pénzét és vagyonát féltő egykori módos tulajdonos (vagy megbízottja) egy mocsaras, sáros területet választott rejtekül. Feltételezhetően helyismeret nélkül tette, hiszen akkor tudta volna, hogy ezt a lakatlan, nehezen megközelíthető partszakaszt sokszor önti el a víz. Tájékozódási pontul szolgálhatott a későbbi kiásás reményében az Árpád-kori műemlék templom, mely pontosan szemben van a lelőhellyel. Kiásni azonban már nem volt módja. Több mint 400 évvel később kerültek elő az aranyak az aszályos esztendőknek köszönhetően, ami az évi kettő, őszi és tavaszi szántást is lehetővé tette. A szokásosnál mélyebben átforgatott földből, 30-40 cm mélyről került elő a 16. század legjelentősebb aranypénzlelete.
A bodrogolaszi leletmentés egyik vezető történésze, Fehér József szerint „a magyar előd-királyok, az osztrák és lengyel tartományok pénzei azt mutatják, hogy a kincs egykori tulajdonosa sokfelé érdekelt volt Magyarországon kívül is, s elsősorban az északi, északnyugati főkereskedelmi központokban”. Bár a dukátokat elrejtő személye a történelem homályába vész – leginkább csak találgatni lehet -, a leletegyüttest vizsgálva szűkül a kör: zsoldos katona, pálos szerzetes, borkereskedő, esetlegesen egy, Kassa hadászati fejlesztéseiben részt vevő vállalkozó rendelkezhetett a 16. század derekán ekkora vagyonnal.
A sárospataki Járásbíróság 16 vádlott ügyében döntött jogtalan elsajátítás, különösen nagy értékre elkövetett devizagazdálkodás megsértése és orgazdaság bűntette miatt, 2 főt hat hónapi börtönbüntetésre, próbaidőre való felfüggesztéssel, a többiek egy-két évi próbaidő felfüggesztést kaptak, az aranypénzeket elkobozták tőlük.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
*archiv.magyarmuzeumok.hu