Előszó
A szerzőnek sikerült megvalósítania azt, ami
tulajdonképpen minden író vágya kéne, hogy
legyen. Ő ugyanis életet lehelt egy rakás élettelen
adathalmazba, hiszen Miskolc városának az ő
szemszögéből történő vidám, realisztikus,
álmodozó, de mégis erősen objektív elemzése nem
csupán a városrészek és építészeti stílusok
bemutatásában merül ki, hanem történelmi,
társadalmi, gazdasági és szociológiai kérdéseket is
érint. Ugyanakkor, nemcsak dicsfénybe igyekszik
öltöztetni városát, hanem ha szükséges nyitott
sebeit megérinti, hogy felrázza apátiájából,
megtörje flegmaságát. Mert szereti ezt a várost, de
nem csak ír róla, hanem benne éli mindennapjait.
Giovanni Lambizi
6
Bevezetés
Amikor ennek a könyvnek a megírása a 2012-es év
elején megszületett a fejemben, akkor fel sem
fogtam még, hogy mennyire széleskörű és
szerteágazó, óriási munkába kezdek. Sok
mindenről igyekeztem írni, és sok minden ki is
maradt. Hisz ez a mi városunk igen nagy, úgy
területileg, mint történelmében és minden más
eseményeire is vonatkoztatva. Többkötetes
könyvet lehetne írni róla.
Hogy a téma gerincét megalkossam, ezért
döntöttem úgy, hogy egy vizuális séta folyamán,
„gyalogosan”, sorban fogom érinteni Miskolc és
környékének a helyszíneit. Sokat gondolkoztam
azon, hogy mely építményeket, műemlékeket,
történelmi eseményeket, gazdasági, szociológiai és
társadalmi jellemzőket célozzam meg?
Véleményem szerint az utóbbiak is fontosak, ha
egy város történetét az elmúlt 60 évre
vonatkoztatva be akarom mutatni, a múltra és a
jelenre vetítve is.
Hogy ne legyenek az írásaim túlságosan egysíkúak
és szárazak, ezért igyekeztem helyenként saját
eseményekkel, részben a saját életem és
7
személyiségem bemutatásával színesíteni. S, hogy
ez mennyire volt sikeres, azt ki-ki maga eldöntheti.
Őszintén szeretem ezt a sokak által „lenézett”
városomat, hisz idekötnek a gyökereim, a még
meglévő családom, néhány barátom, az emlékeim,
és sok minden más, egyéb is. Szeretem az összes
hibájával, hiányosságaival, gondjaival együtt, mert
sokkal több az, amit adni tud nekünk, ha a tárgyi
gazdagságát és a szépet keressük benne.
Az egyik leggazdagabb a magyar városok közül
(tárgyi értelemben), és erre kéne
összpontosítanunk. Ezt próbáltam bemutatni
Önöknek. Az őseink nagyon sok értéket és
útmutatást hagytak ránk, s ezt tisztelnünk,
megfogadnunk és óvnunk kell! Kötelességünk az
utódainknak mindezeket megőriznünk, majd úgy
átadnunk, sőt még tovább növelnünk a város
értékét, mint ahogy ezt korábban mi is megkaptuk
örökségként. Akik ebben a városban születtek és
élnek még ma is, vagy akik csak a későbbiekben
telepedtek le ide, ne csak kritikával éljenek, hanem
keressék a szépet és a gazdagságát is, mert meg is
fogják találni azokat.
A gondok megoldásáért pedig úgy gondolom, hogy
közösen dolgoznunk, küzdenünk kell, ki-ki saját
hivatásán belül, már amennyire ezt megtehetik.
8
Sok türelemmel, bizonyos fokú megértéssel, és
főleg hittel és reménnyel. Sajnos ez a mai világunk
sehol máshol sem sokkal könnyebb, mert a gondok
sokasága mindenhol megtalálható. S aki hazát
cserél, az szívet is cserél, és higgyék el, nagyon
keveseknek adatik meg az igazi boldogság és siker
egy idegen országban, mert ők ott, mindég, csak
IDEGENEK maradnak.
Szeressék és féltsék ezt a MI városunkat, mert a
MIÉNK!
Sugár Ildikó Judit