A 13. havi nyugdíj visszahozatala semmissé teheti a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében eddig tett, sok szenvedést okozó, mégis elkerülhetetlenül szükséges erőfeszítések eredményeit. A koronavírus járvány miatti veszélyhelyzetben a gazdasági válságkezelési csomag részeként négy éven át fokozatos visszaépül a 13,

 

A nyugdíjas társadalom a 13. havi nyugdíj révén a pandémia utáni világ nyertesei közé kerül. Legalábbis ideig-óráig, mert drámai gyorsasággal öregszik a magyar lakosság, és ennek elkerülhetetlen finanszírozási következményei lesznek. 2030-ra minden negyedik magyar – 2050 után pedig már minden harmadik magyar – 65 évesnél öregebb lesz. A demográfiai öregedés következtében az idős állampolgárok ellátásának terhe növekszik, nem csupán a nyugdíjrendszer, hanem az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek tekintetében egyaránt.

Átlagosan a GDP 9%-a, 2020-ban közel 3700 milliárd forint, 2021-ben 3915 milliárd forint teszi ki a nyugdíjkasszát. A kormány az EU részére megküldött konvergenciaprogramjában 2030-ra ezt az arányt mindössze a GDP 8,4%-ára prognosztizálja. A közel kétszázezer fővel növekvő nyugdíjas lakosság és a 13. havi nyugdíj visszaépítése mellett nem látszanak a nyugdíjfinanszírozás olyan biztos forrásai,

 

amelyek elérhetővé tennék a GDP-arányos nyugdíjkiadás egy évtizeden belüli jelentős csökkentését, különösen akkor, ha tovább apadnak a társadalombiztosítás járulékbevételei, elsősorban a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentései miatt.

Az pedig nyilván merész feltételezés, hogy olyan gyors ütemben nő a következő évtizedben a magyar GDP, amelynek következtében a 8,4%-ra prognosztizált nyugdíjkiadási arányszám abszolút összegben sokkal több pénzt jelentene az ellátások fedezetére a jelenlegi 9% körüli aránynál.

Egy felosztó-kirovó alapelvre épített, folyó finanszírozású nyugdíjrendszer akkor stabil és fenntartható, ha a mindenkori aktív dolgozók (és munkáltatóik) nyugdíjcélú járulékfizetései fedezik a mindenkori nyugdíjasokat megillető nyugdíjakkal kapcsolatos kiadásokat. Ha a járulékfizetők száma és az általuk (és munkáltatóik által) fizetett járulék mértéke is folyamatosan csökken, miközben a nyugdíjasok létszáma folyamatosan nő, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy EGY IDŐ UTÁN A NYUGDÍJRENDSZER HIÁNYA IS NŐNI FOG – HACSAK A GDP NEM NŐ MINDEN ÉVBEN MESEBELI MÉRTÉKBEN.