A NER-lovagi tornák terét nevezzétek át Vörös Bárók Korzó-ra.
Miskolcon Restauráció volt, nem? Majd mi elénekeljük a Várfürdő
belépőt:

“Tündöklés a boldog keveseknek,
mely a ránk csukódó éjbe tűnt.
Hol vannak a dámák és a krekkek?
Isten veled, édes életünk!

Ó, ha visszanézek, hihetetlen,
hogy valóság volt ez valaha.
S a jogászbált egyszer rég mi ketten,
ő meg én nyitottuk. Oh là là!
S később, mikor belénk bújt az ördög,
s tudtuk, hogy tilosba tévedünk.
Isten veletek, ti régi flörtök,
Isten veled, édes életünk!

Pannónia-szálló és Vadászkürt,
ó, a disztingvált különterem!
Pertis hegedűje, jaj, hová tűnt?
És a Grill, a kis Parisien?
János-hegy, reggeli utána,
és a sikk, amellyel vétkezünk.
Isten veled, szívünk minden álma,
Isten veled, édes életünk!”