Már csak kevesen emlékezhetnek arra, hogy mi állt a mai Miskolci Egyetem campusának helyén még a negyvenes években.

Kis családi házak, üdülők voltak elszórtan a generációk óta Dudujka-völgyként ismert területen, ahol 1949-ben elrendelték a Rákosi Mátyás nevét viselő Nehézipari Műszaki Egyetem létrehozását.

Az egyetem Történettudományi Intézetének az adott kort kutató oktatóit kérdeztük: hogyan épült fel az egyetem, és miként kapcsolódik hozzá az idén száz éve született Cziffra György zongoraművész neve?

Kényszermunkára fogva

A második világháború vége után nem sokkal diktatórikus berendezkedés jött létre Magyarországon.

Az 1948-tól 1953-ig tartó klasszikus sztálinista időszakban hazánkból a vas és acél országát akarták varázsolni a kommunisták. Ennek legfőbb gazdasági jellemvonása a szovjet mintájú erőltetett nehézipari fejlesztés volt, melyhez egyrészt a munkaerőhiány, másrészt az ideológiai megfontolások, harmadrészt pedig a megszállók által adott minta alapján használtak fel foglyokat – bűnözőket és ideológiai ellenségeket egyaránt.

Cziffra György az utóbbiak közé tartozott, amiért feleségével és újszülött gyermekével nyugatra próbált szökni. Fogolyként került tehát Miskolcra, ahol az egyetem építésében vett részt.

A 40-es évek végétől a hatalmas ipari beruházások, bányák, középítkezések, amilyen a miskolci is volt, rengeteg munkást igényeltek – többet, mint amennyi rendelkezésre állt. A munkaerőt ma a piac határozza meg, de akkor, amikor cégek sem létezhettek, nem volt valódi piac, és az állam volt a kizárólagos munkáltató. Célja volt a kommunista diktatúrának a teljes foglalkoztatottság elérése, tehát a munkanélküliség felszámolása. Emiatt nagyon alacsonyak voltak a bérek, olyannyira, hogy a történészek elmondása alapján a Horthy-korszakhoz képest rosszabbul éltek az emberek.

A mezőgazdaságból az állam átcsoportosította emberi erőforrásait az iparba, de ez sem volt elegendő. Bizonyos nagyipari beruházásokat a szovjetek tanácsára kényszermunkával bonyolítottak le, hogy a fogvatartottakat munkára fogják, ezzel pedig a munkaerő hiányát tovább csökkenthessék.

A munkának azonban átnevelő, fegyelmező szerepe is volt: az osztályellenséget, tehát az elmúlt rendszer tisztviselőit, értelmiségieket, papokat, kulákokat, katonatiszteket, a politikai elítélteket, büntették így. Vagyis azokat, akik veszélyesek voltak a szocializmus építésére. A jelenkori magyar történelem szakértői szerint azzal indokolták a rabmunkát a kommunisták, hogy módot nyújtanak az el­ítélteknek arra, „hogy munkájukkal részben jóvátehessék az ország romba döntésében való közreműködésüket, továbbá, hogy alkalmassá váljanak a demokratikus rendbe való beilleszkedésre”.

Száznál is több internáló- és kényszermunkatábor működött országszerte 1952–53-ban, körülbelül 45 ezer emberrel. A leghírhedtebb a Mátra tövében fekvő recski tábor volt, ahol 1100 ember dolgozott a kőbányában napi 14–16 órában, minimális bérért.https://boon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/rabok-epitettek-fel-a-miskolci-egyetemet-5224780/

Fotó. Illusztráció. A szereplőknek nincs köze Cziffra Györgyhöz sem