Miskolc és Diósgyőr kiemelten fontos hadiipari és közlekedési csomópont volt, ezért kiemelt védettséget is élvezett az országon belül. A Miskolci Légvédelmi Tüzércsoport védte a városok területét, melynek légterében jórészt német vadászgépek tartózkodtak. Ne feledjük, a bombázások idején, amiről az írásom szól, már Magyarország német megszállás alá került. Ezért előnyt jelentett – szerencse a szerencsétlenségben -, hogy a német légierő kiváló lokátor rendszerrel rendelkezett, így jó előre jelezték a támadásokat, melyek ebből adódóan jóval kisebb veszteségeket okoztak mind emberéletben, mind az anyagi károkozás térén.
Búza tér, 1944 június. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
1944 tavaszán kezdődtek a Magyarország ellen irányuló légicsapások, várható volt, hogy Miskolc, mint az ország egyik ipari és katonai központja is sorra kerül hamarosan. Sajnos a jóslatok igaznak bizonyultak, 1944. június 2-án nagyon komoly támadás érte városunkat.
,,Az 1944. június 2-ai Miskolc elleni légitámadás az „Operation Frantic Joe” hadművelet keretében történt, amelynek célja a Közép-Európa vasúti hálózat szétzúzása volt, hogy elvágják a romániai olajtól nagyban függő Németország utánpótlási vonalait és megakadályozzák az esetleges átcsoportosításokat a Overlord hadművelet ellen.”
(Repüléstudományi Közlemények XXX. Évfolyam, 81. oldal)
A városunkat ért legnagyobb katonai csapás 1944. június 2-án, reggel 9 óra 10 perckor kezdődött a hivatalos jelentések szerint. A szövetségesek nem céloztak pontosan, így a bombázást a civil lakosság is megszenvedte. A Tiszai pályaudvar, a Rendező pályaudvar, a Népkert, a Villanytelep, a tüzér, a huszár és a gyalogsági laktanya jelentős károkat szenvedett, de a Martintelep és különböző ipari üzemek a Búza tér környékén is megsérültek. Összesen 170 lakóházat bombáztak le, 177 civil és 29 katona vesztette életét, 420 ember sebesült meg, a sérültek közül a következő hetekben még 37-en haltak meg. A mai Madarász Viktor utcán, a 11. szám alatt lévő kétemeletes épület találatot kapott, és csak ott 22 embert temetett maga alá az összedőlt épület. A Búza téri Vásárcsarnok vagy a Népkert is megsínylette a jenkik támadását.
A Vásárcsarnok június 2-án, a bombázás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Szintén a Vásárcsarnok épülete a támadás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Szintén a csarnok, június 2-án. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
A miskolci támadást – ahogy az előbb már jeleztem – az amerikai légierő hajtotta végre, három hullámban, 100 darab B-24 Liberátor nevű bombázóval. Az olaszországi Cerignola repülőtérről indultak bevetésre és körülbelül 200 tonna robbanóanyagot dobtak le városunkra.
Borzalmas állapotok uralkodtak a városban. Mindenhol romok és sebesültek. A polgári lakosság megdöbbent a pusztítás láttán. Sok asszony és gyermek is volt az elhunytak között.
Az áldozatokat június 4-én temették el. Mintegy 15 ezer ember volt jelen a tetemvári gyászszertartáson. A város vezetői, fontos emberei is lerótták tiszteletüket a háború mártírjai előtt.
Az 1944. június 2-án történt támadás vázlata. Forrás: arcanum.hu – Június 2-a, támadás a magyar pályaudvarok ellen.
Honti Béla helyettes polgármester megható beszédet mondott az egybegyűltek előtt:
,,Honti Béla: Csak a nemzeti összefogás segíthet rajtunk!
Mi Miskolciak ezer esztendő óta élünk ezen a területen. Rengeteg elemi csapást éltünk át tíz évszázadon keresztül földrengésben, tatárjárásban, török pusztításban és árvízben, de a pénteki terrortámadáshoz hasonló veszedelmet még nem értünk meg. Itt sírunk a koporsók felett és a mi Úr Istenünktől kérünk vigasztalást. De nekünk is meg kell tennünk mindent és nyugodtan, bátran el lehet mondani, hogy nincsen más segítség, mint a tökéletes és teljes magyar összefogás. Szeretnünk kell egymást és kart karba öltve szolgálni kell a magyar igazságot. Így érhetjük el a remélt győzelmet és a magyar feltámadást. Ebben a gondolatban, a magyar feltámadás reményében nyugodnak meg azok a hősi halottak, akiket most kísérünk el utolsó útjukra.”
(Magyar Élet – 1944. június 6., 3. oldal)
B-24 Liberator kötelékében. Forrás: Repüléstudományi Közlemények XXX. évfolyam – Leskó György: Miskolc 1944 évi bombázása által okozott károk, a mentés és a helyreállítás feladatai, tapasztalatai.
Ekkor a háborút már rég elveszítette Németország, a magyar feltámadás hangzatos igéje a semmibe veszett…
A bombakárosultak négy helyen számíthattak ingyenes meleg ételre a városban, illetve úgynevezett legitámadási gyorssegélyt kaptak. A családok, akiknek megsemmisült a háza, a deportált zsidók lakásait kapták meg a város vezetésétől…
A kis Béla egyedül…
,,- Amikor megszólalt a sziréna, anyukámmal, apukámmal, testvérkémmel lementünk az óvóhelyre. Fogtuk erősen egymás kezét, azután egy nagy robbanást hallottam, édesanyám sikolyát… Többre nem emlékszem.
A továbbiakat a nagymamától tudjuk meg. Az óvóhely közvetlen közelében esett le a bomba. A földréteg benyomta az óvóhely falát. Csak a kis Béla menekült meg…”
Bundás a hűséges eb
,,Nagy fehér komondor fekszik az egyik ház romjában. Bundás, a ház hűséges őrzője meg mindig azon a helyen maradt, ahonnan azelőtt tíz perccel gazdájának egész családját szállították el halva. Hiába zavarják, kergetik a szomszédok, Bundás megmaradt helyén, mélyen földre szegezve fejét, mozdulatlanul. Talán ő is követi nemsokára gazdáját…”
(Magyar Élet – 1944. június 3., 2. oldal)
1944. augusztus 22-én 22:43-kor jött a következő csapás. Ekkor a brit 205. Bombázócsoport hajtotta végére a feladatát, akiknek a Tiszai pályaudvar volt ismét a fő célpontjuk. A károk elenyészőek voltak, a bombák nagy része Görömböly és Tapolca – nagyrészt lakatlan területeire – hullott szerencsére. A légvédelem ezúttal jelesre vizsgázott.
A halálos áldozatok pontos számáról nem tudunk adatokat, a Magyar Élet is annyit írt, hogy elenyésző volt. A légvédelem két bombázót lőtt le.
,,Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelet
Eisenhower elnök 1943. késő őszén engedélyezte Kelet-Európa, és benne hazánk bombázásának megkezdését. A Frantic Joe művelet sebészi pontossággal tervezte meg a bombázások menetét is: 1., a vadászrepülő gépgyárak 2., a vasúti közlekedés 3., a gépgyárak, harckocsi üzemek, hadiipari gyárak 4., üzemanyag, bányászati üzemek E célpontok termelésre alkalmatlanná bombázására szólt a parancs az 15. AAF és a vele együttműködő brit 205. bombázó csoportnak. A normandiai partraszállást előkészítő Frantic Joe hadművelet keretében a szövetségeseknek meg kellett semmisíteni többek között a kelet-nyugati irányú szállítási lehetőségeket, így Debrecent, Miskolcot, Püspökladányt, Nagyváradot, Kolozsvárt, Szolnokot, Szegedet támadták a legintenzívebben ezen a napon. Az első kötelékek 6 óra 55 perckor startoltak a Foggia környéki repülőterekről, és a magyar légvédelem 7 óra 55 perc küldött jelentést a budapesti légvédelmi központba, a várható bombázásra figyelmeztetve. A magyar Rádió 13 perccel később megszakította az adását és öt perccel később elrendelték a teljes légiriadót. A magyarországi és a szomszédos romániai vasúti csomópontok, kikötők bombázásával a szövetségesek néhány napig sikeresen akadályozták a kelet–nyugati irányú német haderőátcsoportosítást, és nagyban hozzájárultak a hátország demoralizálásához és a későbbi sikerekhez. A háború végéig közel tízezer amerikai gép 9400 bevetésen több mint 26 ezer tonna bombát dobott le hazánk mai területére.”(kidnews.hu – Június 2. – Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelet)
1944. augusztus 28-án azonban már nem, hiszen ekkor a csaknem 100 főből álló támadó kontingens jelentős károkat okozott. Szerencsére inkább anyagiakban, hiszen emberi élet elvesztéséről nem olvastam a tanulmányokban. Elpusztult azonban a Tiszai és a Rendező pályaudvar nagy része, mintegy 180 vagonnal együtt. Azért nem csak a pályaudvar, hanem a belváros is kapott néhány találatot.
A Rendező pályaudvar. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Pont ezen a napon adott ki a város vezetése egy úgynevezett kiürítési parancsot. Dr. Gállfy Imre a lehetséges célpontok (Rendező pályaudvar, Tiszai pályaudvar és a Gömöri pályaudvar) környékén élőket felszólította – pontosan, utcanevek meghatározásával jelöltek ki a területet -, hogy a biztonságuk érdekében költözzenek vidékre vagy a város biztonságos területeire.
Emlékoszlop az 1944-ben történt bombázás áldozatainak emlékére a Búza téren. Az oszlopot 1994-ben a Miskolci Polgári Védelem állította. Forrás: Wikipédia.
1944. szeptember 13-án a Vasgyárat érte támadás. Angliában szálltak fel a gépek, a chemnitzi fegyvergyár bombázása után a poltavai szovjet repülőtéren megpihenve támadták Diósgyőrt, majd Olaszországban landoltak. 73 darab B-17-es bombázó, 63 darab P51-es vadászgéppel karöltve hatotta végre a bombázást a gyár ellen, melynek 44 halálos áldozata volt. Szerencsére a támadás ezúttal sem volt teljesen pontos, a bombák egy része a Tatárdomb mögötti területre hullott. De 700 bomba azért csak a gyár területén landolt…
A Vasgyár a szeptemberi támadás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Borzalmas napok voltak ezek Nagy-Miskolc életében. Reméljük, soha nem visszatérő epizód lesz ez városunk történelmében, és az emberiség sem fogja elpusztítani önmagát sem a közeli, sem a távoli jövőben. Sajnos a feltételek adottak hozzá…
Források:
Repüléstudományi Közlemények XXX. Évfolyam – Leskó György: Miskolc 1944 évi bombázása által okozott károk, a mentés és a helyreállítás feladatai, tapasztalatai
miskolcadhatott.blog.hu – Madarász Viktor: Miskolc bombázása
Magyar Élet – 1944. június 3., 1944. június 4., 1944. június 6., 1944. június 8., 1944. augusztus 23., 1944. augusztus 24., 1944. augusztus 29.
Wikipédia – Miskolc bombázása szócikk
minap.hu – A II. világháború legsúlyosabb bombatámadására emlékeztek
Dobrossy István (szerk.): Miskolc története V. – Somorjai Lehel: Miskolc a második világháború alatt
kidnews.hu – Június 2. – Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelethttps://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2021/03/06/bombak_foldjen_miskolc_elleni_legitamadasok_a_masodik_vilaghaboru_alatt
Rohadt szemét tömeggyilkosok! Ma sem különbek és ezek oktatnak demokráciából!
Nem kell ez a duma kisfiam! Tanultál történelmet? Az, hogy a németek mellé álltunk viselni kellett ennek a következményét!
Hallottál az „angliai csatáról”? 1940-ben a németek sz@rrá bombázták Londont és az angol iparközpontokat, reptereket mert inváziót terveztek a Brit szigetek ellen.(Oroszlánfóka hadművelet) Az akkori és (mai) hadviselés egyik velejárója volt az ipar, közlekedés, szállítási vonalak elpusztítása. Annak idején nem léteztek olyan precíziós fegyverek, mint ma és ez sajnos sok civil áldozattal járt mindkét fél részéről. Ja, még valami! 1939-ben Németország kezdte a háborút!!!!