A RÉG HALOTT IWIW KINCSET ÉRŐ ADATAIN MUTATTÁK KI, HOL NŐHET AZ EGYENLŐTLENSÉG MAGYARORSZÁGON
A jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése a társas kapcsolatokban kódolt: ahol a kapcsolatok töredezettek, ott nagyobb az egyenlőtlenség, és nagyobb eséllyel nő tovább. A magyar városok közül is azokban fokozódott az egyenlőtlenség 2011 és 2016 között, ahol a kapcsolathálózat szegregált, és a jövedelmi különbségek már 2011-ben is jelentősek voltak. Az egyes települések tagoltsága, az épített és természetes földrajzi akadályok pedig – a vasúti töltéstől a folyóig – növelik a kapcsolatok töredezettségét, ezáltal az egyenlőtlenséget.
Ha egyáltalán cél az egyenlőtlenség felszámolása, a városok tervezésénél, fejlesztésénél figyelembe kellene venni, hogy a földrajzi vagy épített akadályok áthidalása segíthet a társadalmi különbségek csökkentésében is.
Társadalomtudományi kincs az iWiW
Mindez abból a kutatásból derült ki, amit február 18-án publikáltak a rangos Nature Communications folyóiratban magyar és külföldi kutatók. A hálózatkutatási és szociológiai tanulmány részben azon a világon egyedülálló adathalmazon alapul, amelyet a ma már halott magyar közösségi oldal, a 2002-től 2014-ig létező iWiW kínál. Miután a magyar közösségi hálózat települési szintű társas kapcsolatokat tartalmazó adatbázisa kutathatóvá vált, társadalom- és természettudósok vetették rá magukat, első eredményeiket pedig konferencián ismertették, amiről három éve a Qubit is beszámolt.
A jelenleg a Mediaworks tulajdonába tartozó, kutatható iWiW-adatbázis óriási kincs, az elmúlt években tanulmányok és PhD-disszertációk sora épült erre az alapanyagra, ami valóságos mágnese a hálózatkutatóknak, mivel egy viszonylag zárt földrajzi régió társadalmi kapcsolathálózata ismerhető meg belőle – annak köszönhetően, hogy a közösségi oldal csak korlátozottan terjedt túl az országhatárokon. Ennek a kutatásnak is előnyére vált, hogy a valós fizikai teret – azaz Magyarország településeit – is könnyen lehet az iWiW hálózata mögé vetíteni.
Ságvári Bence, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa és Lengyel Balázs, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (ELKH KRTK) tudományos munkatársa 3-4 éve újra az iWiW anonim adathalmazának böngészésébe kezdett. Először a településeken belüli hálózatok töredezettségét akarták megvizsgálni, és arra keresték a választ, hogy ez a fragmentáltság milyen összefüggést mutat a gazdasági fejlettséggel, illetve a jövedelmi egyenlőtlenség mértékével és ezek időbeli változásaival. Mivel a kapcsolat kimutatható volt, elkezdtek azon gondolkodni, hogy milyen egyéb szempontok határozhatják meg a településen belüli társas kapcsolatokat. Ezen a ponton csatlakozott a kutatáshoz Johannes Wachs (WU Wien) és Tóth Gergő (ELKH KRTK), akik új, innovatív földrajzi szempontokat emeltek az elemzésbe. Riccardo Di Clemente (University of Exeter) és Jakobi Ákos (ELTE TTK) szintén a városok földrajzi jellemzésével járultak a munkához, Kertész János hálózatkutató (CEU) pedig iránymutatásával segítette a kutatást. Így épült fel végül a kutatás, amelyben egy-egy város közösségi kapcsolatainak és térbeli adottságainak kölcsönhatását, illetve ezeknek az egyenlőtlenségre gyakorolt közös hatását vizsgálták.
A földrajzi szempontok vizsgálatának számos előzménye volt. The Wrong Sides of the Tracks címmel amerikai tanulmány született arról, hogyan határozza meg a 19. században kiépített vasúthálózat az USA-ban a mai napig a városokon belüli etnikai és jövedelmi szegregációt. A brit ipari forradalom korszakában pedig a városok keleti felében alakultak ki a szegényebb negyedek, mert az uralkodó szélirány miatt arrafelé szállt a gyárak mérgező füstje. Bár a gyárak már nincsenek ott, a gazdagabb és szegényebb negyedek nyugat-keleti elrendeződése sok brit városban ma is megtalálható.
Közösségi kapcsolatok és egyenlőtlenség
Mint Ságvári a Qubitnek elmondta, először azt bizonyították, hogy a közösségi hálózatok töredezettsége – tehát az, hogy a kapcsolatok mennyire hasonlóság szerint, azaz csak azonos társadalmi, jövedelmi réteghez tartozók között szerveződnek – összefügg az egyenlőtlenséggel. Ságvári szerint ez önmagában ismert tudományos tény, az azonban újdonság, hogy mindezt egy nagyméretű, valós ismerősi kapcsolatokat tartalmazó hálózaton vizsgálhatták, amely közel 3 millió ember adatait tartalmazza. Az elemzésben nem vették figyelembe a szélsőségesen sok vagy kevés ismerőssel rendelkezőket, ahogy a legkisebb településeket és a fővárost is kihagyták a kutatásól, így végül ötszáz kis és közepes város kapcsolatrendszerét és térbeli jellemzőit tanulmányoztak.
A kutatás egyik újdonságát éppen az jelenti, hogy az adatok alapján településeként is meg tudták vizsgálni ezeket az összefüggéseket. ( A jövedelmi egyenlőtlenség dinamikáját a személyi jövedelemadó 2011 és 2016 közötti adatain mérték.) Kiderült, hogy amelyik városban fragmentált a kapcsolati hálózat, tehát a társadalmi csoportok – legalábbis az iWiW-kapcsolataik alapján – egymástól elkülönülten léteztek, ott az egyenlőtlenség is nagyobb. Ebből következett a tanulmány másik fontos állítása:
ahol nagy volt az egyenlőtlenség 2011-ben, továbbá a kapcsolati hálózat is töredezettebb volt, ott a meglévő egyenlőtlenség tovább nőtt a vizsgált időszakban.
Ehhez társították az egyes települések földrajzi adottságait, amiből kiderült, hogy a kapcsolatok és az egyenlőtlenség alakulásában meglepően nagy szerepe van annak, hogy az adott település hogyan tagolódik a térben.
A települések felépítése és az egyenlőtlenség
A földrajzi dimenzió vizsgálatához három indikátort hoztak létre. Mindhárom mutató hátterében az volt az alapvető szociológiai feltételezés, hogy a sűrűbb szövetű és nem fragmentált társas kapcsolatok kialakulásának alapfeltétele, hogy az egyes közösségek fizikailag is kapcsolatba kerülhessenek egymással.
Az első indikátor a lakónegyedeknek a város térbeli központjától mért átlagos távolságát mutatta. Itt azt feltételezték, hogy a településen belüli nagyobb távolságok önmagukban hozzájárulhatnak a társas kapcsolatok töredezettségéhez. Ebből a szempontból a két jellegzetes településtípust Kazincbarcika és Esztergom testesíti meg: az előbbi egybefüggő, térben koncentrált város, nem szeli ketté nagy út, a város képzeletbeli középpontja mindenhonnan könnyen elérhető. Esztergom viszont két különálló, egymástól fizikailag is távoli településrészre oszlik.
A második mutató azt mérte, hogyan helyezkednek el az adott településen a vásárlási, szórakozási lehetőséget kínáló helyek (például gyógyszertárak, illetve éttermek, kávézók, mozik). Az egyik jellegzetes város ebből a szempontból Ajka, ahol a főút mentén inkább szétterül a belváros, és mivel így nincs klasszikus városcentrum, ezek a közösségi helyek elszórtan helyezkednek el. A másik véglet pedig Szentendre, ahol a jól behatárolható történelmi városközpontban található az emberek találkozására szolgáló helyek zöme.
A harmadik mutató volt a legizgalmasabb a kutatók számára, amellyel a települést potenciálisan szegregáló fizikai korlátok meglétét vizsgálták: azt, hogy egy-egy város lakónegyedeit elválasztják-e egymástól olyan fizikai akadályok, mint egy vasútvonal, nagyobb autóút, folyó, völgy stb. Ilyenek voltak régebben a falvakon átvezető nagy autóutak is, ahol annak idején komoly autó- és kamionforgalom volt, és néha hosszú percekbe telt átkelni egyik oldalról a másikra.
A kutatók azonban most a városokat vizsgáltak abból a szempontból, hogy a lakónegyedeket mennyire választják el egymástól ezek a fizikai korlátok, azaz leegyszerűsítve, mennyire könnyen átjárható a település. Veszprém például jól átjárható város, van benne ugyan völgy és hegy is, de a lakónegyedek viszonylag egységes területet alkotnak, a várost pedig félkaréjként körülöleli a 8-as út. Az ellenpélda itt Kaposvár, ahol a Kapos folyó, a vasút és a várost átszelő két főútvonal elválasztja egymástól a lakónegyedeket.
Meglepően sokat számít az a vasúti sín
A három indikátor alapján mért térbeli megosztottságról bebizonyosodott, hogy összefügg a helyi társadalmak töredezettségével, és ami még fontosabb, ez jobban előrejelezte a fragmentált közösségek jelenlétét, mint a vallási, etnikai, politikai törésvonalak, vagy az iskolai teljesítményben megmutatkozó különbségek.
A társas kapcsolatok töredezettsége mérhetően nagyobb volt a fizikai akadályokkal szabdalt városokban, és ott, ahol a kényelmi szolgáltatások szétszórtan helyezkedtek el, vagy nagy volt a fizikai távolság a különböző lakónegyedek között.
Az elemzés következtetése tehát, hogy a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek korrelálnak a kapcsolati hálók töredezettségével, ez a töredezettség pedig összefügg a fizikai tér struktúrájával akkor is, ha más szempontok hatását kizárják. A földrajzi tagoltság hatása jelentkezett például olyan tényezőkben is, mint az iskolai kompetenciamérések eredményei, amelyekből tisztán kirajzolódott, hogy a jobb és rosszabb iskolák egy-egy településen belül a földrajzi akadályok mentén is szerveződnek.
Mint Ságvári elmondta, egy-egy település fizikai térszerkezete és a kapcsolathálók töredezettsége között kimutatható az összefüggés. A településen belüli nagyobb távolságok, a fizikai akadályok és az embereknek találkozási lehetőséget kínáló helyek térbeli koncentráltsága mind növelik a különböző csoportok közötti társadalmi és fizikai távolságokat. Ez pedig hozzájárul az egyenlőtlenségek további növekedéséhez. Azt ugyanakkor nem lehet bizonyítani, hogy önmagában egy-egy város térszerkezete választja el egymástól az ott élő embereket, tovább mélyítve a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az viszont befolyásolható, hogy vajon „engedjük-e, hogy a sín túloldaláról is járhassanak gyerekek a jobb iskolába, vagy pedig a településvezetők hagyják, hogy ezek a fizikai választóvonalak tovább mélyítsék a társadalmi szakadékokat”. Így a kutatás eredményeinek a várostervezők és a döntéshozók számára is van mondanivalója. A települések átalakításánál a fenti szempontokat figyelembe véve, a fizikai akadályok áthidalásával, a tér átjárhatóságának növelésével, a közösségeket összehozó találkozási pontok létrehozásával tudatosan csökkenthető az egyenlőtlenség – vagy legalábbis megteremthető ennek az esélye. Egy-egy elhibázott döntéssel pedig akarva-akaratlanul tovább mélyülhet a közösségek széttagoltsága, a távolság fent és lent között.
A munkanélküliség rémére a társadalom nagy része gyermektelenséggel válaszol. Ez jól kimutatható a népességi adatok változásában. Másrészt megfigyelték, hogy az állatok is az utódok meg nem születésével válaszolnak, ha a megélhetésük nem biztosított vagy élelmezésük szűkös. Malthus az 1800-as évek elején leírta, hogy a munkanélküli tömegek segélyezése 15 év alatt megháromszorozta a londoni nyomor telepek lakosság számát. Persze ezt a modern gondolkodás, mint elfogadhatatlant elveti. Pedig mindenkinek csak annyi gyereket szabadna vállalnia, amennyit elbír tartani, felbír nevelni.
2. Az emberiség szegénységéből és iskolázatlanságából fakadó rákosan gyors szaporodása. Erre is utalt néhány marslakó. Sajnos a vitathatatlansága ellenére, a katolikus egyházzal és az Egyesült Államokkal az élen, ezt tabutémaként kezelik. Vagyis a zöldmozgalmaknak nem a technikai haladás ellen kellene fellépni, hanem éppen a legnagyobb vallási és világi tekintélynek a véleményére kellene hatni
. A gyengébbek korábban elhaltak, az értékesebbek, a bátrabbak a háborúk során jobban pusztultak, a katonáskodásra sem alkalmasak pedig jobban szaporodtak. Amióta vannak demográfiai felmérések, a jobban képzett rétegek természetes szaporodása többnyire negatív, de mindig az átlag alatti, a képzettségben és jövedelemben alacsonyabb rétegek pedig mindig gyorsan szaporodnak. Ennek ellenére a társadalmi fejlődés vészesen gyorsuló folyamattá vált. Teller Ede, 1938.