Míg az individualista Amerikában a központi hatalommal szembeni gyanakvás a fő motívum, addig például hazánkban (és általában a keleti blokk országaiban, valamint Európa nagy részén) inkább a felelősség hárítása, az áldozatszerep erősítése a gyakori ismérve az álhíreknek.
A Magyarországon népszerű összeesküvés-elméleteknek külön fejezetet szentel a szerző, részletesen végigvezetve, hogyan függnek össze a külső-belső összeesküvőkkel kapcsolatos, naconalista, globalistaellenes vagy épp antiszemita konteók a korlátozott nemzeti szuverenitás alapélményével.
Egy 2013-as kutatás szerint például a megkérdezettek 42%-a úgy gondolta, hogy valamilyen háttérhatalom irányítja hazánkat, és ami különösen érdekes, hogy a kormánypárti szavazók körében is elterjedt ez a vélekedés. De meglepően sokan hisznek abban is, hogy Orbán Viktor titokban gyógykezelésekre jár Grazba.
Szintén a könyv aktualitását mutatja, hogy foglalkozik azzal a folyamattal is, hogy 2010 óta a konteók egyre nagyobb arányban jelennek meg a politikai mainstreamben, sőt, sok esetben kormánypárti politikusok a legfőbb terjesztői. Elég csak a hazánkat ellepő menekültekre, vagy a Soros-tervre gondolni, ami a mai napig visszatérő eleme a kormányzati kommunikációnak. De a finnugor eredetet megkérdőjelező hangok, és az orosz külpolitikai érdekeket szolgáló dezinformáció is egyre nagyobb teret kaptak az utóbbi időben.
„ A Soros György körüli paranoid univerzumban minden ellenségkép összecsúszik: Soros György irányítja a Magyarországot kritizáló amerikai és brüsszeli diplomatákat, de Soros György áll a civil szervezetek, és az ellenzéki pártok, a spontán tüntetések, és bármilyen, a kormányt bíráló állampolgári kezdeményezés mögött egyaránt.”
A Tömegparanoia 2.0 a történeti áttekintés mellett aktuális eseményekre reflektálva, konkrét példákkal alátámasztva tárja az olvasó elé, hogy a dezinformáció és az álhírek témája napjainkban egyre inkább megkerülhetetlen kérdéssé válik, hazánkban éppúgy, mint bárhol a világon.
A kötet végén pedig a szerző arra is kínál megoldást, hogy hogy mit tehetünk egy olyan világban, amikor az alternatív tények uralják a hétköznapokat, így egyre kevésbé lehetünk biztosak abban, hogy mi az igazság és mi manipuláció.
Krekó egy egyszerű „önvédelmi” szabályt is megfogalmaz, bebizonyítva, mennyire fontos a kritikus gondolkodás és a más véleményekre való nyitottság annak érdekében, hogy védekezni tudjunk az álhírek ellen.
„Kezdj gyanakodni, amikor valahonnan ismétlődően olyan hírt olvasol, amelynek nagyon örülsz, vagy épp nagyon dühös leszel.”
Pláne ha nagyon szörnyű vagy nagyon jó koronavírusos híreket hallasz,