Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
„Rab László újságíró október 18-án megjelent tanulmányából derült ki, hogy Pokorni Zoltán nagyapja az a Pokorni József, aki gyilkosságokban vett részt Budapesten, amikor a nyilasok a második világháború végóráiban bujkáló, illetve kórházban, szeretetotthonban fekvő zsidók után kutattak városszerte. Az ostrom során azonban, 1945 januárjában gerinclövést kapott, és belehalt a sérülésébe, így nem kerülhetett sor a felelősségre vonására (netán az ÁVH-hoz történő átigazolására), amely minden bizonnyal bekövetkezett volna, ha megéri a háború végét. A neve történészi tévedésből kerülhetett fel az áldozatok közé, ahol szerepel az ostrom alatt, nyolcévesen meghalt fia is…Az emlékművön szereplő nevek helytörténeti kutatás eredményei, most azonban felülvizsgálják őket. Pokorni Zoltán a XII. kerület új önkormányzatának alakuló ülésén példaértékűen nézett szembe a tényekkel (itt olvasható), kiemelve, hogy osztja Rab László azon véleményét, miszerint Pokorni József nem méltó rá, hogy a neve az áldozatok között szerepeljen. A polgármester hozzátette: soha nem kérte, hogy az emlékműre kerüljön a nagyapja neve. Felkérte továbbá Cseh Gergő Bendegúzt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját, Kovács Tamást, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját, valamint Ungváry Krisztián történészt, hogy tekintsék át az emlékmű névsorát, és állapítsák meg, szerepelnek-e benne mások is, akik nagy valószínűséggel háborús bűntettet követtek el”
Az Apró család simán elbujhat
Még kérkednek is a kivagyiságukkal
” Kik voltak az orvlövészek a Kossuth tér több épületének tetején 1956. október 25-én, a ‘véres csütörtökön’. Kik voltak a Himnuszt éneklő, harmincezres, fegyvertelen tömeg százaira halált hozó, ezreket megsebesítő vagy nyomorékká tevő sortűz embertelen elkövetői, gyilkosai?” – e gondolattal kezdi mondandóját Kéri Edit ismeretlen dokumentumokat feltáró kötete előszavában. A Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban című kötetben megismerkedhetünk a Körömi Teréz kutató összegyűjtötte 234 (+ a kórházakban és otthon elhalálozottak számát hozzáadva 800-1000 főnél is több halott lehetett !) áldozat nevével, továbbá a lövöldöző gyilkosok közül is személy szerint felsorolnak 195 nevet. Az olvasó meghökkenhet, hisz több mai politikus családnevével is találkozik a tettesek oldalán, illetve döbbenetes képsorozatot talál a kötet végén. Kéri Edit ny. színésznő történészi munkával felérő gyűjtőmunkát végzett, mert szerinte 1990 óta minden kormány elkendőzte és elhallgatta a háborús bűnösök nevét. Holott – véleménye szerint – e mészárlást még ma is nemzetközi bíróságnak kellene tárgyalnia! Véleménye szerint háromféle hazugságot, ködösítést terjesztettek az érdekeltek az elmúlt évtizedekben: 1. Ellenforradalmár provokátorok lőttek a tetőről. 2. A szovjetek kezdték el a sortüzet, és ők likvidálták a tömeget. Senki nem volt az FM tetején. 3. Az orosházi határőrök vitték végbe a sortüzet. A kötet szerzője mindhárom hazugságot cáfolja. Bebizonyítja viszont, hogy Apró Antal volt a felelős a tűzparancs kiadásáért. „Ő adta a tűzparancsot a HM-ből rádió-adóvevőn, az FM tetejére a Partizánszövetség tagjainak… Utána kb. 1000 halott feküdt a téren…” De mi történt a Kossuth téren? „Nagy Imrét akarta hallani a tömeg. De ő nem volt bent. Elkezdték énekelni a Himnuszt. Váratlanul a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről gyilkos golyózápor zúdult az éneklő tömegre… Azután sorra több tetőről hallatszott a sortűz, kézigránátokat is dobtak… Szörnyű mészárlás folyt – szünetekkel másfél órán át – 11 órától fél egyig… Teherautószámra vitték el a halottakat, kézigránáttól szétrobbant lábfejek, kezek, fejek feküdtek a 2-es villamos sínjein. Több száz halott – és sok ezer sebesült. Mikes Tamás másnap 820 halottat számolt meg egy ismerősével együtt, a Kerepesi temetőben, 50-es gúlákba rakva” – olvassuk a kötetben. Kéri Edit megállapítja: – A Kossuth téren indokolatlanul – fegyvertelen, békés tömegbe – belelőttek, bosszúálló, gyáva, aljas gyilkosok – méghozzá az orvlövészek kezdték a tetőkről. Nem harc volt, hanem mészárlás. Ilyen 60 évig megtorlatlan – tömeggyilkosság, népirtás, genocídium – szinte nem történt a történelemben. „
“Szlávik, a lányaid hazahozták már a dubaji mutánst?” -nyílt levelet írt egy magyar
Szerintetek igaza van vagy kicsit túlreagálja?
Mit gondoltok?
Ezt tuti nem teszi ki az ablakba!
Nagy kérdés, hogy ki mit gondol az utóbbi hetekben, hónapokban reflektorfénybe kerülő hazai tudósokról, de egy részük igencsak érdekes dolgokat mond, néha teljesen ellentmondva magának.
Egy olvasó kifakadt a Szlávik-jelenségen és megírta a maga nyílt levelét, amiért felelősséget nem vállalunk.
Igaza van, nincs igaza?
Mindenki döntse el maga:
Kedves Szlávik János!
Bort iszol és vizet prédikálsz: nemrég azt mondtad, hogy nem vennél nyárra repjegyet.
Mindenkit lebeszéltél arról, hogy bárhová menjen külföldre, de ezt mi megértettük, az ország nagy részének amúgy sincs pénze külföldön nyaralgatni.
Ellentétben a te lányaiddal, akik Dubajban múlatták az időt, és lebuktak.
Nem szólt nekik apuci, hogy haza kellene jönni, mert ha kiderül, az nagyon ciki lesz?
És persze az ország reménykedjen abban, hogy nem hoztak haza semmiféle mutánst a világ másik szegletéből, mikor egy ország nyomorog és egy komplett társadalomra “zárták rá az ajtót”.
Pokorni az apjával sem dicsekedhet. A nagyapja nyilas, az apja ügynök volt. Vicces volt a az egyik újságban a helyreigazítás amelyben: „Tévesen írtuk hogy Pokorni Zoltán apja nyilas volt, pedig helyesen az apja ügynök volt és valójában nagyapja volt a nyilas. A tévedésért elnézést kérünk”
Legalább volt egy rendes ember is a családban!