Hadházy Ákos azzal állt elő, hogy Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea Dubajban járhatott

„„Kedvesem, ne csodálkozz, hogy angolul írok, azonban mivel ezt a levelet a hatóságoknak el kell olvasniuk, jobbnak láttam a magyarnál hozzáférhetőbb nyelven megírni. Rendkívül boldog vagyok, hogy végül is lehetővé tették számomra a levél megírását, és nagyon bízom benne, hogy eljut hozzád. (…) Nagyon bízom, hogy megkapod ezt, talán még karácsony előtt. Szeretném, ha mindazt a szeretetet, amit érzek, ebben benne lenne, karjaimba zárnálak és megcsókolnálak, és éreznéd, mennyire mindnyájan kívánunk vissza és érezzük hiányodat, azonban talán most, hogy a békeszerződés kartávolságra van, nincs messze az idő, mikor ezek az álmok megvalósulnak, és egy nap váratlanul belépsz, úgy mintha el sem mentél volna. Így kell gondolkoznom, különben elviselhetetlen lenne. Majd három év telt el azóta, hogy el kellett menned, és elrejtőznöd a németektől, és szinte két éve nem hallok rólad, nem láttam egy sort sem általad leírva! Kedves nagyon szeretlek és nagyon kívánom, hogy ismét velünk légy. (…) Megkapom nyugdíjad felét, azonban ezt 400 Ft-ra csökkentették, ami nem sok. Azonban ne aggódj miattam, egész jól megvagyok. És most viszontlátásra kedves, sokszor-sokszor csókolnak a fiúk és én. Mindörökre téged szerető Margit.” Ezt a levelet gróf Bethlen Margit írónő 1946. december 12-én küldte a Szovjetunió budapesti nagykövetén keresztül férjének, az ismeretlen helyre hurcolt gróf Bethlen Istvánnak. Amikor a levelet föladta, Magyarország volt miniszterelnöke már két hónapja halott volt.

A visszahúzódó, távolságtartó Bethlen István és távoli rokona, a temperamentumos, bohém természetű Bethlen Margit gyerekkoruk óta ismerték egymást. A századfordulón kerültek közelebb egymáshoz, 1901-ben házasodtak össze.”