A magyar nyelv összesen tíz, úgynevezett nyelvjárási régióra oszlik. Mi itt Borsodban három régió között helyezkedünk el. Az elmúlt évszázadok folyamán egész Magyarország területén és Európában is – az ipari forradalomnak és a helyi migrációnak köszönhetően – egyre egységesebbek lettek a nyelvjárások, előtérbe került a köznyelv használata. Nálunk egyébként sem volt jellemző az olyan szélsőséges nyelvjárás, mint más országokban.
A lenti szavak gyűjteménye nyilvánvalóan vitára adhat okot, hiszen nagy az „átfedés” az egyes régiók között, erős a tót, a palóc, a szabolcsi vagy a hevesi „hatás”. Sok szomszédos megyebéli is magáénak tudja/tudhatja őket.
Makuka – szotyi, szotyola, pirított napraforgó
Aki ezt a szót használja, rossz ember nem lehet 🙂 Tipikusan borsodi szó, ha valaki mást mond, az valótlant állít. A magocska szóból eredeztetik (igen, én is olvastam a szláv verziót, de nekem az nem opció, ők vették át tőlünk).
Levonó – öntapadós matrica
Egyik legismertebb borsodi szavunk ez is, nem is lehetne ennél kifejezőbb, igaz?
Jösztök – jöttök
Az egyik legnagyobb szálka szokott lenni a máshonnan érkezők szemében a jösztök szó. Pedig mi így használjuk, nekünk így jó!
Dumó – kenyérvég
A kenyér vége a dumó. Egy borsodi gyereknek ez nem kérdéses.
Süsü – kapucni
Reggelente, ha hideg volt az idő, mindig megkaptam otthon az iskolába indulás előtt a jótanácsot: – A süsüt tedd fel!
Nálunk ez nem azt jelentette, hogy még meg van idő megnézni a híres, nagysikerű mesét a sárkányról, hanem azt, hogy a kapucnit használjuk, mert zimankó van odakint.
Forrás: eszakhirnok.com
Lipityóka (libikóka) – mérleghinta
Életem első húsz évében biztosan nem hallottam a mérleghinta szót, pedig elismerem, nagyon találó. Nekem mindig libikóka marad.
Furik – talicska, hivatalosan: egykerekű, talicskaszerű kézi szállítóeszköz
Nem gondoltam volna, hogy ez olyan különleges, már csak azért sem, mert volt egy ilyen nevű osztálytársam is (Üdv Pisti, ha olvasnád!). Ez a szó is gyakran használt megyénkben.
Büszke, brüszke – egres
Csak fiatal felnőttként tudtam meg, hogy a kertünkben termett gyümölcs általános elnevezése egres, én mindig büszkének hívtam. Sok-sok százezer borsodival egyetemben.
Bakkanó – bukkanó
Azt is tudnia kell a világnak, hogy nálunk nem bukkanó van, hanem bakkanó!
Dzsindzsa, dzsumbuj, dzsindzsás, susnyás – sűrű erdő, sűrű növénnyel benőtt terület
Amikor fociztunk és berúgta valaki a dzsindzsásba vagy a susnyásba, az bizony mehetett érte.
Csőcső – szia
Egyszerű köszönés borsodi módra.
Dzsuva, dzsuvás – koszos, piszkos
,,Tiszta dzsuva lett a ruhám!” – mondja a borsodi, ha piszkos lett a ruhája.
Kirántott hús – rántott hús
Nálunk a hús nem rántott, hanem kirántott – bár itt meglehetősen vegyes a kép, mind a két verziót használjuk.
Kellesz – kell
,,El kellesz vinni a gyereket az oviba. Vennem kellesz valamit neki.” Nem feltétlenül szerencsés így használni a kell szót (talán helytelen is), de a régiek közül nagyon sokan ezt tették. Manapság egyre kevesebbet hallom Borsodban. Talán el kellesz mennem máshová, hogy halljam? 🙂
Tócsni, mackó, lepcsánka – krumplifasírt
Nálunk konkrétan tócsni, de a megyében akár egy féltucat megfelelője is lehet a sokak által kedvelt eledelnek.
Firhang – függöny
Ez már kicsit ritkább, de azért ez is a miénk. Sok helyen nevezik még így a függönyt a megyében.
Elmegyek mamáéknál – meglátogatom a nagymamám
Erre is azt mondják, hogy tipikus, azonban én soha nem használtam ebben a formában.
Inas – fiú
Sok helyen inasnak hívják a fiatal vagy már nem is olyan fiatal gyermeket. ,,Hogy megnőtt ez az inas!”
Bazgurál (baszkurál) – nem hagy békén, ingerel, piszkál
Ez is egy viszonylag gyakori szó, amit használunk: ,,Ne baszkurálj már!”https://miskolciszemelvenyek.blog.hu/2021/03/20/a_borsodi_nyelvjaras_gyongyszemei?fbclid=IwAR2lSLQlu5Fz2epqXiy1BWzIHGGPnEJGl1BqBPzdnsz74AcqHhxscdX6dag