A pakisztáni miniszterelnök megkapta mindkét adagot a Sinopharmból, majd utána mégis pozitív lett a tesztje. A kínai gyártók különben arról sem adnak egyértelmű felvilágosítást, hogy hány adagot képesek piacra dobni, illetve hogy miként kapták meg a hatósági engedélyt. Pont ez utóbbival függhet össze, hogy a vevők nem tolonganak Pekingben. A nyilvános adatokból az derül ki, hogy összesen 600 millió adagot rendeltek, amiből nem egészen 40 millió érkezett meg, miközben az AstraZenecának majdnem 2,5 milliárd egységre van szerződése.

A kínaiak és az oroszok többnyire bilaterális alapon állapodnak meg, ez esetben ritkán teszik közzé a részleteket. De azt azért lehet tudni, hogy a Sinopharm alaposan megnyomta a ceruzáját, amikor az árról volt szó. Magyarország ampullánként 36 dollárt fizet, Szenegál viszont csupán 19 dollárt köteles kipengetni. A Szputnyik V amúgy 8 dollárba kerül.

Az elején fontos volt, hogy Kína azonnal repülőgépre tudta rakni az annyira várt küldeményeket, de általában csupán nem egészen 300 ezer adagot, ami 150 ezer embernek elegendő. A kínai sajtó persze felfújta a dolgot, miközben ostorozta a fejlett világ vakcinanacionalizmusát, hozzátéve, hogy Afrika, Latin-Amerika és Ázsia csakis Pekingre számíthat.

De az utóbbi időben mintha ritkulnának a kínai ígéretek. A nemzetközi bizalomnak persze jót tenne, ha a Sinopharm és a többi szer bekerülne a WHO nemzetközi segélycsomagjába, de még egyik sem kapta meg a világszervezet engedélyét.

Ám közben az országnak azzal is meg kell küzdenie, hogy erős a gyanú: alapvetően geopolitikát folytat a vakcinával. Erre utal, hogy kizárólag a Selyemút-kezdeményezést országainak kíván oltóanyagot szállítani, nem pedig azoknak, amelyeknél igen súlyos a járványhelyzet. Ennélfogva félő, hogy az adományok legfőbbképpen a befolyás növelését szolgálják – mondta a Financial Timesnak az amerikai Külkapcsolati Tanács egyik elemzője. https://hvg.hu/360/20210325_Financial_Times_Eros_ketelyek_a_kinai_vakcinak_korul