Tudjuk! Olvassuk a Sárosdi Lilla szerűségeket.
„És volt egy nagy sikert aratott performanszunk is, tudod, Viktorrr? Kiálltam a Sanzelizére, meztelenül, és az Árpi bekent engem disznózsírral, tetőtől talpig, aztán apóra vágott zöldhagymát dobált rám, végül több marék pirospaprikát. Abban aztán minden benne volt, piros a paprika, fehér a zsír, zöld a hagyma, és az egész egy élő zsíros kenyérré állt össze, amivé Te a magyar lakosságot züllesztetted Viktorrr, hogy megzabálhass bennünket. Mert gusztusod is csak így van hozzánk. Ezt persze el kellett magyarázni egy mértékadó francia újságban, ahol írtak az előadásunkról, és ennek nyomán felkértek, hogy beszéljek az ENSZ női jogi konferenciáján a magyar nők elnyomásáról. Úgyhogy készíts előre elég tiszta alsót, mert ott ország-világ előtt fogom elmondani, elsírni és elüvölteni, hogy a világvége olyan kicsiben, mint amilyen Magyarország. Persze meztelenül. És amíg beszélek, az Árpi beindítja a fejőgépet, amit a melleimre csatolok. Hogy lássák, a nő neked fejőstehén.

Van egy titkos tervem is, tudod, Viktorrr? Egy performansz, amivel kifejezhetem a hálámat a csodálatos, elfogadó és toleráns francia népnek, akik megértették, mit kellett átélnie egy Magyarországról menekült művésznek. Ha az Árpi el tudja intézni, akkor felmászok az Eiffel-torony tetejére, a legeslegtetejére, meztelenül, és ráillesztem magam a csúcsára. Erre az óriási francia oszlopra, amely megtermékenyítette a lelkemet. És onnan fogom neked megüzenni, hogy hiába üldöztél el Viktorrr, egy dolgot jó, ha egy életre megjegyzel: a kultúra én vagyok!”