Egy goromba, felháborítóan tiszteletlen idézet: “Utáljuk a nagyhasút, üsse el a kisvasút!”
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
„Még most, tizenöt év után is rajtam a hányinger, ahogy kenetteljesen mondja:
– Elnök úr, kérnék öntől valami szívességet. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. […] Nem akarhat igaztalan módon nyerni. Nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet. […] Vonja vissza ezt a kampányt, mert ha nem teszi, akkor maga is az igaztalanság vádjába süllyed.
Ezt vágta Orbán Viktor Fidesz-elnök arcába Gyurcsány Ferenc puccsista kormányfő 2006. április 5-én, négy nappal az országgyűlési választások első fordulója előtt a köztelevíziós vitában.
Aztán mégiscsak jött a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj – de akkor már jöhetett, az MSZP megnyerte a választást.
Gyurcsány újabb éveket rabolt el a becsapott országtól.
Az ellenzékbe szorult Fidesz és a KDNP kezdeményezte népszavazásra az őszödi lelepleződés és az azt követő véres ősz után, 2008 tavaszán került sor. A haragos választók elsöprő többséggel, 82 százalékkal úgy döntöttek, nem kérnek a hazug ember tarhálós trükkjeiből. Jellemző, hogy Gyurcsány udvarában nem akadt ember, aki odament volna gazdájához, hogy nézd, Ferenc, téged egy egész ország utál, leghelyesebb, ha leköszönsz. Nem akadt ilyen a lakájok között – neki pedig, az uniót is félrevezető hazug miniszterelnöknek, szeme sem rebbent, folytatta, ahol abbahagyta. Csak a határozott brüsszeli „kérés” után, 2009 tavaszán vette a kalapját a notórius hazudozó.
Most, hogy 2021-ben újra itt spekulál, uszít, fenyegetőzik közöttünk, gondoltam, szólok.
Memória, magyar! Memória!”
Csak jelzem, hogy ez sem különb egy szemmel sem. Rövidtávú memória (is) magyar!
Kiderül az égbolt azt zúgja a haraszt,
Nem lesz többé király a felcsúti paraszt.
„Munkátlanná vált két karunk,
Becsukta ajtaját a gyár,
Utcára lökve éhezünk
Mi milliónyi proletár.
A tőkés háborúra izgat,
Lennénk jó ágyútöltelék,
Lázadjatok fel vélünk ifjak,
Az elnyomásból már elég.
Barikádra! Barikádra!
Burzsujok és árulók reszkessetek,
Az ifjú gárda a harcot állja,
Az utcát hódítja meg.
Előre végső nagy leszámolásra,
Előre rongyos éhező sereg.
Rohamra indul az ifjú gárda,
Átgázolunk a tőkés rend felett.
Barikádra! Barikádra!
Tűzvonalba ifjú gárda!
Vörösre gyúlt az égbolt,
Lerázzuk korhadó igánk,
Velünk vívja nagy harcát
Szegény paraszt, szegény diák.
Tiporva száz ország határát,
Léptünktől döng a kövezet,
Elől a kommunisták pártja
A győzelemre az vezet.”
Utálom a pocakos tábornokokat
„Csuhások! Térdre imára” (Orbán Viktor)
Térdelnek most is, csak hálát rebegve.
A cuclib alatt fizettél 320 vallást, Orbán alatt csak „európai” 30-at.
A cuclib alatt fizettél 400 képviselőt, Orbán alatt csak 200-at.
Iványi, Donáth, stb. mit rebeg?
„Csak az ökör következetes Otto von Bismarck német vaskancellárnak tulajdonítják ezt a mondást, bár nincs rá bizonyíték, hogy valaha is mondta”