Ezek mennek a Facsén

Tudjuk! megírta könyvében Sárközy prof.

„A kormányzás épp úgy munka, mint az öné, az enyém vagy a buszsofőré, ne misztifikáljuk. Ugyanakkor nagyon bonyolult, összetett, keserves meló, ráadásul mindenki ítélkezik fölötte. Ügyeltem, hogy – Déry Tibor nyomán – könyvemben ítélet ne legyen senki felett. Mert azt gondolom: aki hajlandó erre a kormányzás nevű borzalmas tevékenységre, azt tiszteletben kell tartani, legalábbis egy határig. Mindegyik politikus másban jó. Eddigi miniszterelnökeink között magasan Orbán Viktor a legpompásabb hatalomtechnológus, a közigazgatást Boross Péter irányította a legjobban, Gyurcsánynak jutott a legtöbb az eszébe, csapatmunkában Németh Miklós vitte a pálmát. A hibák is változatosak. Például végrehajtásban Gyurcsány és Orbán egyaránt viszonylag gyöngének bizonyult. Ki ebben erős, ki abban gyenge.

Mix kéne.

Nincs tisztán jó vagy tisztán rossz kormányzati politikus. Mindben van ez is, az is. Ráadásul hatalmas a véletlen, a külső környezet szerepe. Egy vizsgálat szerint az Egyesült Államok elnökei közül Jimmy Carter rendelkezett a legmagasabb IQ-val, mégis a gyakorlatban az egyik legrosszabb elnöknek bizonyult. A nem túl okos Ronald Reagan viszont csillagháborújával legyőzte a Szovjetuniót. Hát akkor most mi számít? És az sem mindegy, kinek mennyi idő adatott. Boross Péternek csupán fél év. Bajnainak meg mindössze egy, de míg előbbire országgyűlési választás várt, utóbbi nem számított ellenfélnek sem a Fidesznek, sem az MSZP pártapparátusának – így viszonylag könnyű volt válságot kezelnie. A Németh-kormányban alakult ki hasonló hangulat – köztük ülhettem, kölcsönadott az egyetem, remekül éreztem ott magam –, leginkább azért, mert a kabinet hatalma az utolsó időszakban a nullával volt egyenlő. Aki nem akar választást nyerni, szakmailag kormányozhat jól. Ám ha fontos a népszerűség, jön az ígérgetés.”