A minap hu megkérdezte a miskolciakat.
Gárdusné Szabó Gabriella hatvanegy éves könyvtáros elmondta, nem számított rá, de örül neki. – Rossz érzés vegyül ebbe az örömbe, mert azt gondolom, korai volt még a nyitás. Ez alatt az egy hónap alatt sajnos elszakadt a kedvenc cipőm, és mikor el akartam vinni a suszterhez, akkor szembesültem újra a zárással. Az órámban pár napja adta meg magát az elem, szerencsére ezt most már meg tudom oldani. Legjobban a fürdők hiányoznak, mert úszni jártam. Most reggel és este is tornázom otthon, de a munkatársakkal naponta akár öt-hat percet is szánunk arra, hogy kicsit megmozgassuk a tagjainkat napközben. Nem tudom megjósolni, mikor áll vissza a rend, attól tartok, hogy hamarabb fog, mint kellene, aztán nehogy nagyobb baj történjen.
Bazsa Geyza nyolcvankét éves nyugdíjas sebész is örül a nyitásnak, attól függetlenül is, hogy nyugdíjas lévén csak az élelmiszerboltok szolgáltatásait veszi igénybe, amik most is nyitva voltak. – Nem járunk étterembe vagy ruhaüzletbe. Mindenünk megvan otthon. Sok ismerősöm van azonban, aki a kereskedelemben dolgozik, tőlük hallom, hogy mennyire nehéz időket élnek meg most, hiszen a kisebb üzleteket be kellett zárni. Még Olaszországban is van olyan étteremtulajdonos, aki arról számolt be, hogy haldoklik a vállalkozása, el kellett bocsátania a dolgozóit. Az óvintézkedések egy részét pedig nem értem, hiszen egy sima ebédkihordás is veszélyforrást jelent. Az autószerelők meg dolgozhattak, hiszen tudták tartani a távolságot másoktól.
Pecsét Bálint húszéves tanuló tagja az U21-es jégkorongozóknak. – Nem igazán hatott meg engem a zárás, mert keveset shopingolok, így valójában nem zavart, hogy zárva voltak a ruhaüzletek. Az sem érint, hogy az edzőtermek nem voltak nyitva, hiszen nekünk, sportolóknak napi szinten megvan a testmozgásunk. Egyedül a szórakozóhelyek hiányoznak, de hogy mikor lehet akár a teraszokra is kiülni, gondolom, sok számadattól függ. Ha nem lesz rosszabb a helyzet, akkor szerintem ez már egy hónapon belül lesz, csak nehogy hamar legyen. Most is kettős érzelmek vannak bennem: egy részről jó, ha visszatérünk az eredeti élethez, más részről viszont korainak érzem a szabályok enyhítését. Ráadásul logikátlan, hogy a szabadban nem lehet meginni közösen egy üdítőt, míg a boltok túlzsúfoltak.
Bagi Vivien huszonhat éves értékesítő is szívesen kiülne már kedvenc szórakozóhelyére a barátaival. – Szerintem nehezebb most fenntartani a kapcsolatot. Ha találkozunk is, sétálgatunk a hidegben, ráadásul szájmaszkban beszélgetünk. Szívesen meginnék már egy kávét munka után valahol. Nagyon örülök az újranyitásnak, mert szeretek vásárolni. Nem bújom az internetet, mert úgysem lehet felpróbálni a ruhákat, ha meg mégsem jó, amit kihoz a futár, macerás visszaküldözgetni. Ugyanígy szeretem megfogni a könyveket, érezni az illatukat a könyvesboltban vagy az antikváriumban. Régebben jártam táncolni, de most a fitnesstermek sincsenek nyitva már egy jó ideje. Nagyon várom már a nyitást, de véleményem szerint lesz még zárás később is.