Ennek a nőnek a neve Ylva Johansson, ő a svéd munkaügyi miniszter… Küldjél

Csak a mi Jakab Péterünk tudja elhomályosítani.????

„A SVÉD POLITIKUS KÉSŐBB A KOMMUNISTÁKTÓL ÁTPÁRTOLT A SZOCIÁLDEMOKRATÁKHOZ.
Itt először az oktatásért felelős miniszter lett, néhány év után azonban kilépett a kormányból és egy ideig a magánszektorban dolgozott. Pár évvel később aztán újra feltűnt a porondon, és először egészségügyért és idősgondozásért, majd foglalkoztatásért felelős miniszter lett, végül innen jelölték európai biztosnak.

Munkaügyi minisztersége alatt Svédország nem teljesített olyan jól a foglalkoztatás tekintetében, mint ahogy azt Johansson beállította.

Főleg a migránsok tekintetében voltak gondok, hiszen
A TARTÓZKODÁSI ENGEDÉLYT KAPOTT MIGRÁNSOK MINDÖSSZE 10 SZÁZALÉKA ÁLLT MUNKÁBA,
a többiek a svéd adófizetők pénzéből élnek segélyeken.”

Ja, hogy innen van… ????

„Az külön is feltűnő, mennyire kihalt a pályaudvar. Csakhogy nem ez a lényeg! A lényeg az, hogy Ylva Johansson – már ha ő van a fotón, mert ha a nevét beütöm a keresőbe, és megnézem az így felugró képeket, támadnak kétségeim – a Dobrev Klára által képviselt garantált európai alapbér-koncepció ellenfele. A svéd kormány – s ennek megfelelően vélhetően a munkaügyi miniszter is –, az északi államokkal együtt elveti annak a körnek az indítványát, amelynek a magyar politikus az egyik szószólója. Méghozzá azért,

mert ez tönkretenné a kis cégeket, amelyek nem lennének képesek kigazdálkodni a magasabb béreket.

Az állami költségvetésből kellene kompenzálni őket. Az állam, méghozzá a tőkés érdekeknek alárendelt állam kényének-kedvének lennének kiszolgáltatva. És a hivataloknak, amikor a különbözetért kuncsorognának, hogy megtarthassák dolgozóikat. S mert az állam soha nem képes a finomhangolásra, a munkanélküliség, vagyis a tőketulajdonosoknak végletesen kiszolgáltatott emberek száma, bizonyosan nőne. Hozzá mindez összefügg a szakszervezetekkel. Azért sem támogatják a fránya északiak a mi Dobrev Kláránk és társai ötletét, mert ha minden tekintetben a tőkés államtól függne a dolgozók bére, az végképp hazavágná az érdekképviseleteket, amelyek már Skandináviában is árnyékai régi önmaguknak.

A mieinkkel ellentétben az országukért és a választóikért is felelősséget érző skandináv kormányok ugyanis még emlékeznek arra, hogy a jóléti társadalmak hatvanas évekbeli megszületésének egyik kulcsa a hatékony dolgozói érdekvédelem (volt). Ha nincsenek erős szakszervezetek, a tőkés állam képtelen rávenni a vagyonosokat, hogy ésszerűen osszák meg a profitot a dolgozókkal. ….”