Sokan vannak egyébként, akik látszólag jól viselik a helyzetet, bemennek dolgozni, fegyelmezettek, nem nyafognak, de az ő mentális egészségük talán még nagyobb veszélyben is van, mint azoké, akik sírással, káromkodással és dühvel kiadják magukból a stresszt. A többiek vagy elfojtják, és csak halmozódik bennük, vagy annyira megfeszítetten dolgoznak, hogy még nem volt idejük felocsúdni, és a krónikus, hónapok óta halmozódó feszültség később fog lecsapódni.
A nyitás járványügyi következményeitől mindenki fél, hiszen szakmailag egyáltalán nem indokolt az a lazítás, amit a kormány múlt kedden jelentett be.
„Mindenki megörült, hogy a gépi lélegeztetettek száma egy platófázison megállt. De olyan magas szinten, hogy már ezt sem bírjuk, és nagy csökkenés egyelőre nincs. Ezeknek a megtorpanásoknak is örülni kell, de innentől kezdve nagyon fent kell tartani a fegyelmet. A védőoltások rengeteget segítenek, tényleg ez a megoldása a járványnak, de a védettség eleinte sokszor csak egy statisztika – a távolságtartás akkor is kell az oltások mellé, az egyik a másik nélkül nem megy az átoltottságnak ezen a kezdetleges fokán.”
Máté-Horváth szerint a gyógyultak és beoltottak jelenlegi száma mellett nyitni olyan, mint tizenkilencre lapot húzni, az egészségügyi dolgozók pedig csak rezignáltan figyelik, hogy mi fog most történni.
„Nem találsz olyan orvost ma Magyarországon, aki azt fogja mondani, hogy a nyitásnak itt az ideje.”
Nincs ember
Máté-Horváth szerint egy jól működő intenzív osztályhoz két dologra van szükség: jó eszközökre és jó kollégákra. A jó kolléga pedig nem csak azt jelenti, hogy az adott orvosnak vagy ápolónak mekkora az egyéni rutinja az intenzíves kezelésekben, hanem azt is, hogy a csapat mennyire van összeszokva, mennyire tudnak jól kommunikálni egymással. Az intenzív osztályon olyan betegek vannak, akikhez a legkisebb állapotváltozás esetén is azonnal ugrani kell, tudni kell pillanatok alatt helyesen intézkedni, ilyenkor pedig
szó szerint annyira intenzív a munka, hogy gesztusokból vagy félszavakból kell érteniük egymást a szakembereknek, így az összeszokott csapatkommunikáción is emberéletek múlhatnak.
A járvány alatt történt egy hatékony eszközfejlesztés a kórházakban, ami Máté-Horváth szerint üdvözlendő, a hiányzó intenzíves, sürgősségis tudást viszont nem lehet így növelni. Nem azért, mert az a sebészeti osztályon dolgozó ápoló, akit most átvezényelnek a covid intenzívre, ne lenne jó szakember, hanem azért, mert ez egész egyszerűen egy másik szakma.
„A magyar viszonyok között általános az, hogy egy harmincfős sebészeti osztályra bizonyos műszakokban két ápoló jut. Ez egy nagyon megterhelő, nagy figyelmet igénylő feladat, de ezeken az osztályokon döntően stabil betegekkel foglalkoznak. Az intenzíven 1-2-3 beteged van békeidőben, mellettük viszont teljesen más jellegű feladatokat kell végezni. Rengeteg eszköz van a légutaikban, a gyomrukban, az artériáikban, a vénáikban, a húgyhólyagjukban, csövek lógnak ki belőlük, gépekre vannak kötve. Az intenzíven ezt a kevés egy főre jutó beteget kell folyamatos jelenléttel figyelni, ott kell állni a betegágyuk mellett. Azért is vannak sokszor „üvegkalitkákba” zárva az intenzív osztályok, hogy kívülről is mindig rá lehessen látni a betegekre és a monitorra, és tudjunk ugrani, ha kell. Ez teljesen másfajta figyelmet igényel. A sebészetis ápolónak 15-30 beteg 1-1 nyűgjét kell a fejében tartania, az intenzíven pedig 2-3 beteg rengeteg nyűgjét, paraméterét, kezelési tervét, gyógyszerelését.”
Arra a sokszor elhangzó felvetésre, hogy át lehetett-e volna képezni ápolókat az elmúlt egy évben az intenzíves munkára, Máté-Horváth azt mondta, hogy ezt az elmúlt 30 évben kellett volna megtenni.
„Az elmúlt egy évben szerintem tökmindegy, hogy milyen osztályon dolgoztál, biztos, hogy nagyobb volt a terhelés, mint bármikor korábban. Ebben az időszakban más osztályok dolgozóit átképezni intenzíves szakápolóvá teljes mértékben lehetetlen, miközben a saját szakmájukban is jó eséllyel COVID-ellátást végeznek, leterheltek, fáradtak. És az sem biztos, hogy pszichésen mindenki alkalmas intenzív osztályos munkára.”
A szakorvos szerint sem a rendszernek, sem az átképzendő ápolóknak nem volt a járvány alatt arra kapacitása, hogy ezzel foglalkozzanak. Arra korábban kellett volna, és a jövőben kell majd nagyon figyelni, hogy megfelelő számú intenzíves szakembert képezzünk.
Buherált intenzívek
A járvány második, de még a harmadik hullámában is végig azzal nyugtattak vezető tisztségviselők Orbán Viktortól Müller Cecíliáig, hogy van elég intenzív ágy, és bővíteni is lehet még a kapacitásokat. Máté-Horváth szerint ez technikailag igaz, és meg is történik, de a rögtönzött intenzív osztályok minden igyekezet ellenére sem lesznek azonosak a valódi intenzívvel.
„Valamilyen szinten át lehet buherálni egy fekvőbeteg osztályt intenzív osztállyá, és ez meg is szokott történni nagyon leleményes megoldásokkal.
De ezeket az ágyakat, amik oda be lettek tolva, és melléjük lett állítva egy lélegeztetőgép, meg melléjük lett állítva egy olyan csapat, akik még soha nem dolgoztak együtt, és a döntő többségük nem is intenzíves, nehéz az eredeti intenzív osztállyal ekvivalens ágyaknak tekinteni.
Nem ugyanaz. Ha van egy Ferrarim, és beállok a rajtvonal mögé, akkor nagyobb eséllyel fogok vele felgyorsulni pár másodperc alatt százra, mintha egy feltuningolt Skoda Fabiával indulnék.”
A nem intenzív osztályok intenzívesítésénél sok infrastrukturális probléma akad: nincs üvegfal, és nem látnak rá az ápolók a betegekre, nincs kiépítve központi betegmegfigyelő rendszer, más a kórtermek kialakítása, vagy egyszerűen nincs elég fali csatlakozó a különböző bekötnivaló gázokhoz. Máté-Horváth szerint ezeknek az osztályoknak az átalakítása háborús kényszermegoldás.
„Amikor lőnek a harctéren, akkor a frontvonal mellett ki kell alakítani egy sátorkórházat. Erről mindenki tudja, hogy nem lesz olyan jó, mint egy felépített kórház, annak a tisztaságával és infrastruktúrájával, de nagyon kell, mert különben nem fognak túlélni az emberek.”
Szerinte a SOTE és az MTI által a közelmúltban kiadott kórházi fotók hűen tükrözik a valóságot. Látni köztük jól felszerelt és „átbuherált” intenzív osztályon készült képeket is, az ott zajló munka pedig valóban így néz ki. Úgy látja viszont, hogy mivel nagyon ritkán kerül ki friss képanyag a kórházakból, sokan azt hiszik, hogy ezek a mostaniak beállított, szerkesztett képek. A hermetikus információstop azért káros, mert így könnyebben felerősödnek a Gődény-szerű vírustagadó figurák hangjai, akik összeesküvés-elméletekkel töltik meg az információhiány által üresen hagyott teret.
A nem covidos betegek eltűntek
Máté-Horváth szerint senki sem tudja, mi történik azokkal a betegekkel, akik intenzív ellátásra szorulnának, de nem a koronavírus szövődményei miatt. Biztosan van „járulékos veszteség”, tehát olyan halottak, akiket a covidosokkal telített intenzív osztályok nem, vagy csak nehezebben és későn tudtak felvenni. Hogy mekkora ez a szám, azt nehéz felbecsülni, mert nem nyilvánosak az erre vonatkozó adatok. Ezek a betegek gyakorlatilag eltűntek a rendszerből. Vagy nem tudják felvenni őket, vagy nem jut elég figyelem rájuk a leterheltség miatt.
Azok az intenzíves szakemberek, akik covidos osztályon dolgoznak, alig látnak olyan intenzíves beteget, aki ne a covid miatt kerülne be.
A covidos betegek kezdő kórképe jellemzően hasonló, jobb esetben „csak” tüdőgyulladással, rosszabb esetben tüdőgyulladással és sokszervi elégtelenséggel kerülnek az intenzívre. Ezek után alakulnak ki a szervezetet ért sokk miatt további szervi károsodások, amiket kezelni kell.
Az átlagembert megrendíti, amikor szembesül vele, hogy a kórházakban tömegek halnak meg, Máté-Horváth viszont úgy érzi, covidos osztályokon dolgozó kollégái már kezdik távolabbról szemlélni ezt a sok halált. Nem azért, mert érzéketlenek, hanem azért, mert már túl sokat láttak, és csak úgy tudják elviselni, ha valamennyire eltávolítják maguktól. Megszokni viszont lehetetlen.
„Amikor egy évtizede először elkezdtem dolgozni, akkor minden halott nagyon megrázott, aztán megszoktam, hogy az emberek néha meghalnak az osztályokon. De az, hogy most felveszünk nálam fiatalabbakat, vagy az, hogy akit négy hete a műtőben gépre raktam, aztán kivittem lélegeztetve az intenzívre, tegnap meghalt, az azért engem is kicsit fejbe vág, hogy te jó ég.”https://444.hu/2021/04/14/latod-magad-elott-azokat-akik-kapaszkodnak-a-sajat-oxigenmaszkjukba-mert-erzik-hogy-onnan-jon-meg-valami-ami-az-elethez-koti-oket
Nyitó képen Dr. Máté-Horváth Nóra
Kasler emberminiszter a következőket nyilatkozta: “Olyan környezetet teremtettünk, hogy a családi orvos megfelelő körültekintéssel felírja a gyógyszert, akár úgy is, hogy az oltópontokon pozitív diagnózis esetén az ott lévő orvos a beteg kikérdezése, megvizsgálása után kézbe adja favipiravirt.” (mno.hu)
Szégyellem, hogy nekem kell felvilágosítanom a miniszter urat arról, hogy az oltópontokon az orvosnak nincsen lehetősége kivizsgálni az esetleges fertőzöttet. Nem is teszi. Ott nincs lehetőség pcr tesztre. Az ilyen teszten, miután mintát vesznek úgy 24 óra múlva kapnak eredményt. Nem tudok arról, hogy erre várnának az oltópontokon az oltásra érkezők. Mint ahogyan arról sem olvastam, hogy a tesztet követően az oltóponton kézbe adnák a faviravirt.
Ha a miniszter úr ennyire informált, akkor kezdem érteni a katasztrófahelyzetet és akkor tényleg jaj nekünk.
Részeg fickó kopog a panelház ajtaján. Nyűgös házmester jön ki:
– Mi van?
– Hukk… Tessék mondani, itt lakom?
– Egy frászt lakik itt, jóember! Menjen haza és hagyjon aludni!
A részeg elindult. Körüljárja a házat, és ismét ugyanoda csenget be.
– Hukk… Tessék mondani, itt sem lakom én?
– Mondtam már, hogy nem!
Tesz még egy kört és ismét csnget:
– Hukk… Bocsánat, de itt sem lakom én?
– Nem, hogy az a …
– Érdekes… hukk… én sehol se lakom, maga meg mindenhol…
Andrea Hegedűs
9otadSmponfsore ód.see ·
Tanárként megkaptam a „védettségi igazolványt”, de védett még nem vagyok az első vakcina után. A teljes védettség csak a második oltás után 10 nappal alakul ki. …tehát nem szabad nyitni az intézményeket! Sem az óvodapedagógusok, sem a tanítók, sem a tanárok életét nem szabad kockáztatni! …és a bölcsődei gondozókat is ide kell sorolni!
A kormány – a közvélemény nyomására – visszalépett az eredeti döntésétől, így a felső tagozatosok még maradnak „online”.
Alig várom, hogy személyesen találkozhassak a tanítványaimmal, de nem minden áron! Nekem még várnom kell, hogy őket láthassam, de nem baj! Sokkal fontosabb a diákok és a kollégáim egészsége.
Ez az intézkedés már megint fél intézkedés és átgondolatlan!
Igenis maradjanak otthon az óvodások és az alsósok is!
Egy édesanya nyilatkozta, hogy a szíve és az esze is azt diktálja, hogy ne engedje gyermekeit az iskolába, de az otthon maradással kockáztatja a munkahelyét, a család megélhetését.
Volna rá megoldás!
A kormány kompenzálja az egyik otthon maradó szülő munkabérét.
z eseményekről rendelkezünk magyar hírszerzői beszámolóval is, egy „Szabó” fedőnevű titkos munkatárs, aki a kubai magyar kereskedelmi kirendeltségen dolgozott, 1961. júniusában jelentést írt Budapestre, amelyet aztán a 3.2.5. – O-8-246 jelzetű, Kubai magyar külképviseletek tárgyú dossziéba leraktak. Ebből idézünk:
Belügyminisztérium Szigorúan titkos!
II/ 3-H alosztály
Adta: Szabó
Vette: Szováti P. r. szds.
Idő: 1961. VI. 15.
Jelentés
Budapest, 1961. július 28.
[…]
Április 17-ig a belső, de kívülről irányított ellenforradalmi erők igen aktív tevékenységet fejtettek ki. Napirenden voltak a merényletek, szabotázscselekmények. A gyújtogatások különösen nagy károkat okoztak. Földig égett a város legnagyobb és legszebb áruháza, amelyet égő foszforral gyújtottak fel, a szellőzőberendezéseken keresztül. (Ez egy csőrendszer, amely minden helyiségbe viszi a friss, hűtött levegőt.)
A reakció tevékenysége áprilisban érte el a tetőfokát, majd április 15. körül külső erőkkel végrehajtott légitámadás érte a várost és az ország egyéb pontjait. Ez a támadás, mint később kiderült, nyitányát jelentette egy nagyszabású, ellenforradalmárokból összeállított zsoldoshadsereg partraszállásának.
A partraszállás április 17-én hajnalban történt, három hídfővel. A cél az volt, hogy az országot kettévágják, és a fővárostól keletre eső területen – miután itt kisebb ellenállásra számítottak – megalakítják az ellenkormányt, amely külföldi segítséget kér, és azzal együtt leverik a forradalmi ellenállást.
A reakció számításába azonban hiba csúszott. A modern és nehézfegyverekkel felszerelt, légi támogatást élvező kb.
1400–1500 létszámú partraszállt sereget a milicia és a sorkatonaság 72 óra alatt teljesen leverte, felszámolta. A partraszállás első óráiban a helyi parasztság késekkel, kaszákkal támadta az invázorokat, akik e helyett meleg fogadtatásra voltak az FBI által előkészítve.
A fegyveres ellenállás, majd támadás a forradalmi erők részéről igen gyors volt. Ezzel párhuzamosan, még a partraszállás napjának délelőttjén, mielőtt az események köztudomásúvá váltak volna, kb. 20–25.000 ismert ellenforradalmi és reakciós elem[ek]et összeszedtek és a harcok idejére internáltak. Ezzel mintegy lefejezték a belső ellenforradalmat, amelyre tulajdonképpen az egész kalandor vállalkozás épült.
A kudarc kényességére jellemző, hogy ezért az FBI egyes vezetői ellen fegyelmi vizsgálat indult. A történeti hűség kedvéért meg kell mondani, hogy a harcok ideje alatt a fővárosban nagyobb rend és fegyelem uralkodott, mint az azt megelőző három hónap bármelyikében. Nem volt pánik. Nem volt felvásárlási láz. Nem volt bezárt üzlet. A közlekedésben nem volt semmi fennakadás. Egyszóval kézzelfoghatóan látszott egy nagy nemzeti egység, amely ma is él és jellemzi az itteni politikai és gazdasági helyzetet.
Az agresszió, az amúgy is gazdasági nehézségekkel küzdő országnak jelentős anyagi károkat okozott, a gazdasági életet azonban döntően nem befolyásolta.
A károk megtérítésére a kormány javaslatot tett, miszerint 500 darab nagy kapacitású traktor fejében az USA-nak átadja azt az 1200 foglyot, akiket a partraszállók közül fogtak el. Erre vonatkozóan éppen most folynak tárgyalások egy ideutazott amerikai delegációval.
[…]
Az invázió erőteljes és gyors leverése fokozta a forradalmi erők egységét, harci szellemét, ugyanakkor elkeserítette a belső reakciót, különösen a burzsoáziát, amely egyre nagyobb mértékben vándorol ki, főleg az USA-ba és Spanyolországba. Becsült adatok szerint eddig kb. 20–25.000 ember hagyta el az országot, túlnyomórészt legálisan. A kispolgárság körében aránylag nyugalom van, mivel anyagi létét a forradalom jelentősebb mértékben még nem érintette. Ezt elősegíti az is, hogy a kormány a kiskereskedelem és kisüzemek államosítására egyelőre nem gondol.
A levert invázió, valamint a belső reakció – [a] forradalmat védő bizottságok útján – nyilvántartásba vételének következményeként a terror és szabotázscselekmények nagymértékben lecsökkentek a múlthoz viszonyítva. Természetesen kisebb számban vannak ilyen esetek, legutóbb egy filmszínházban követtek el foszforos gyújtogatást, melynek következtében 10-12 gyerek összeégett (haláleset nem volt).
#Kuba #Disznó_öböl
shakra vala notikri vala notikri vala notikri vala notikri vala notikri a kormányunkér és így áldjuk meg Orbán Viktort. Hálát adok azért uram hogy van neki már veled kapcsolata. Hálát adok azért uram shakra vala notitikrivá kavara váltoszi pont történeteset őt, őt adtad miniszterelnöknek erre a nehéz időre,