Mariann egy multinacionális vállalat borsodi gyárában dolgozik. Nem fogja beoltatni magát a koronavírus ellen, és egy munkatársáról sem tud, aki beoltatná magát. Mint mondta, értelmetlennek tartja az oltást, mert „amióta oltják az embereket, még több a halott”.

 

Klára az egyik legnagyobb kiskereskedelmi lánc egyik balatoni boltjában eladó. Az élelmiszerboltban egyelőre egy alkalmazott sincs beoltva. Még nem döntötte el, hogy beadatja-e magának az oltást, mint mondta, „nem vagyok sem mellette, sem ellene”.

Sándor egy megyeszékhely közlekedési vállalatánál dolgozik. 60 éves, jelentkezett oltásra, de még nem kapta meg. Pedig ismeretségi körében nincs tülekedés az oltásokért, mint mondta, „erre mifelénk nagyon alacsony” az oltási hajlandóság, „sokan tartanak az esetleges mellékhatásoktól”.

Mariannban, Klárában és Sándorban közös pont, hogy zárt légtérben dolgoznak több más emberrel közösen. Azért kerestem meg őket, mert az elmúlt hetekben egymás után hallottam történeteket arról, hogy otthonról dolgozók milyen rásegítésekkel jutnak oltáshoz, és kíváncsi voltam arra, hogy hogyan halad a járványnak jobban kitett fizikai dolgozók oltása.

A kétkezi dolgozók ugyanis nemcsak veszélyeztetettebbek, hanem a viszonylag magas arányuk a régiónkban szerepet is játszhat abban, hogy eddig éppen Csehországban és Magyarországon a leghalálosabb a járvány a világon.https://g7.hu/vallalat/20210413/nem-oltatjuk-be-magunkat-keruljon-ez-barmibe-eros-az-oltasellenesseg-a-fizikai-dolgozoknal/