Pottyondi  Kövér László kire veri ki című videójával indította el YouTube-csatornáját

hvg.hu: Majdnem tizenkét hónappal ezelőtt a Kövér László kire veri ki című videójával indította el YouTube-csatornáját. Előtte mozgóképszakon végzett, illetve politológiából szerzett diplomát, de dolgozott biciklisfutárként és a Momentum elnökségi tagjaként is. Fél év után elköszönt a pártpolitikától, majd videósként dolgozott a Simicska féle, 2018-ban lekapcsolt Magyar Nemzetnél. Hogy kötött ki a youtuberkedésnél?

Pottyondy Edina: Egy frusztrált, céltalan, remény- és munkanélküli, kizsigerelt asszony voltam GYES-en, így két pelenkázás és három éjszakai virrasztás között volt pár hónapom kitalálni, hogy mit csináljak a következő negyven évben. Azt tudtam, hogy nem akarok újra nyolc órán keresztül ülni egy irodában, ahol totál értelmetlen dolgokat csinálok. Annyira komolyan elgondolkodtam például az asztalos szakmán, hogy az iskolát is felhívtam. Valójában még most is el tudom képzelni, hogy ha idősebb leszek, belevágok a bútorasztalosságba, mert gyönyörű szakma, bár továbbra is komoly visszatartó erő, hogy aki fűrésszel dolgozik, az gyakran levagdossa az ujjait. Egyelőre tehát maradtam a másik ötletemnél, a stand upnál, de továbbra is ott lebegett előttem a probléma, hogy hogyan lesz egy GYES-en levő kismamából Dumaszínház-fellépő. Két lehetőséget láttam: vagy leveleket írogatok és mániákusan rászállok valakire, mint Rupert Pupkin A komédia királyában, vagy elkezdek videózni, és olyan tartalmat hozok létre, amire a Dumaszínház és a közönség is felfigyel. Most már elárulhatom, még megvannak a Litkai Gergelynek írt, merész polaroidokkal felturbózott leveleim, de végül az önérzet győzött. Így lett ebből videókészítés.

hvg.hu: A csatorna tehát egy lépés volt a stand-up comedy karrier felé, de mi szülte a közlésvágyat? Düh? Misszió? Politikai kiábrándultság?

P. E.: A csatornám egy olyan platform, ahol elmondhatom a benyomásaimat, ahol reagálhatok a világ történéseire, kiélhetem a dühömet, felvállalhatok missziókat, politizálhatok, kiábrándulhatok, bevonódhatok. Olyan közéleti szerepet akartam, ahol önazonos lehetek. Nem szeretnék megmondást csinálni, de mindent elbohóckodni sem, és nem akarok belehülyülni a világ eseményeibe, pláne nem a politikába. Egy harmincas nő vagyok, aki szeret véleményt formálni, viccelődni, aki néha megrökönyödik, néha felháborodik.

Nem akarom magam véresen komolyan venni, de azt azért szeretném, hogy egy picit vegyenek komolyan. Pont fordítva, mint amikor politizáltam, mert akkor nagyon komolyan vettem magam, csak engem nem vett senki komolyan.

A videózás óriási szabadságélmény, hiszen bizonyos kereteken belül azt mondok, amit akarok: nincsenek külső kényszerek, küldöttgyűlések, idióta főnökök, akiknek meg kell felelni, nem kell hipokriták kegyeit keresni, akik a nemlétező erkölcsüket akarják számonkérni másokon. Kényelmes helyzet, hogy a lelkiismeretemen (és anyámon) kívül nem tartozom másnak magyarázattal.https://hvg.hu/elet/20210418_Pottyondy_Edina_interju