Álltam a boltban a gyümölcspult előtt, hosszan merengve. Pár perc múlva megszólított egy nő, hogy aranyoskám (idősebb hölgy volt), szerintem almát vegyen, semmiképp ne mindenféle déligyümölcsöt. Vegyen magyar almát! Nem tudom, mi ütött belém, alapban nem szeretem, ha hozzámszólnak, azt meg végképp nem, ha tanácsokat adnak, de a hang olyan kedves volt és olyan kevéssé kioktató, hogy szinte automatikusan nyúltam az almák felé. Szóba elegyedtünk. Meséltem a nagymamám almásáról, az egykori hatalmas szabolcsi almabirtokról, arról, hogy nemrég arra járva a gazdák panaszkodtak nekem, hogy nem kell senkinek a magyar alma, ezért a finom, hatalmas és mesebeli fajtákat kivágják, és léalmát termesztenek helyettük.https://hvg.hu/360/20210425_Az_en_hetem_Karafiath_Orsolya