A Neokhon.hu szerzője a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából fellapozott az 1944 tavaszán írt városi lapokból néhányat, köztük a miskolcit, így megismerhetjük a város történetének talán legsötétebb fejezetét.
Miskolcon már a helyi gettósítás megkezdése előtt, április 30-án felmerült a kérdés: „Hogyan fizessünk lakbért, ha zsidó a házigazda?” – a kérdés megválaszolására Kakassy Jenő miniszeri tanácsost idézték, aki elmondta, hogy
ha valaki olyan házban lakik, aminek a tulajdonosa olyan zsidó, aki már „elkülönítve, úgynevezett gettóban” lakik, akkor a bérlő természetesen nem fizetheti neki a lakbért, hanem pénzintézetben kell letétbe helyezni az összeget.
Miután Miskolcon a környék több városához képest később állítottak fel gettót, ezért néhányan, a túlélés reményében megpróbáltak ide menekülni, éppen ezért a rendőrség rendszeresen tartott razziákat, hogy felkutassák az „idegen” zsidókat. Május 2-án például két kassai varrónőt, a 21 éves Rosenbaum Helént és a 18 éves Mann Erzsébetet fogták el a rendőrök, akiket 120, illetve 90 napi elzárásra és 60–60 pengő pénzbüntetésre ítéltek. Utólag felmerül a kérdés, hogy mi lett az elzárásuk idejének letöltésével, hiszen a deportálások hamarabb megtörténtek…
Miskolcon május 9-én jelent meg a hirdetmény, melyben Szlávy László polgármester a sárga csillag viselésére kötelezett zsidó személyek elkülönítését rendelte el.
A hírt a miskolci kiadású Magyar Élet, magát a fejlécében „keresztény politikai napilapnak” nevező orgánum a következőképpen üdvözölte:
„Éppen ideje gettókba zárni azt a zsidóságot, amely még sárgacsillagosan sem tagadja meg igazi önmagát: ahol bomlaszt, destruál, terjeszti a rémhíreket és – fenyegetőzik. Ha valaha, – igaz nem is olyan régen – még akadtak is, akik elhitték a zsidó rémhíreket és balek módra meg is rettentek a zsidó fenyegetéstől, ma már csak mosolyogni lehet a zsidó destrukció farsangi királyságán. Még néhány nap és eltűnik a sok sárga csillag az utcákról, eltűnnek a sunyi tekintetek, hogy legfeljebb egymást destruálhassák majd a gettókban.”
A miskolci zsidók gettóba tömörítése május 11-én, csütörtök reggel kezdődött, melyről epés kommentárban gazdag leírást közölt a helyi lap. Ebből megtudható, hogy a mintegy 11 ezer 500 miskolci zsidó embert a közel 2200 lakásából mintegy 600 lakásba költöztettek át.
„Egyik Gróf Apponyi Albert utcai lakásba sikerült röviden betekinteni. Berendezése a lakásnak a zsidó egyéniségnek megfelelő. Sem ágy, sem asztal nincs a szobában. Szenny, piszok, bűz mindenütt… azonban… telefon! az van.”
Május 20-án, szombaton este 6 órakor zárták le a miskolci gettót, mely a Pece patak torkolatától, a Szinva patak déli partja az Arany János utca Szemere utcai torkolatáig, Szemere utca keleti oldalának háztelek határai, Petőfi utca, Ghillányi utca, Zrinyi utca, Vadnay Károly utca, Margit utca, Katalin utca és Telegdi utca a Lichtenstein utca torkolatáig. A hírből kiderül, hogy más gettókra kevésbé jellemző módon, a gettó területén továbbra is éltek keresztények, akik szabadon járhattak, de nem érintkezhettek a zsidókkal, továbbá a vasút felé vezető kocsiút szintén szabadon – megállás nélkül – járható maradt. Azonban
a miskolci Magyar Élet olvasóinak nem volt elég a gettó!
A lap rendszeresen közölt olvasói levelet, május 26-ai számában például egyik nyájas olvasója arról panaszkodott, hogy nem lehetnek teljesen elégedettek a zsidók gettósításával, mert bár – „hosszas vajúdás” – után eltűntek a főbb útvonalakról, azonban az emléküktől is szeretnének minél előbb szabadulni! A névtelen olvasó felháborodása pedig „teljesen jogos volt a szemszögéből”, hiszen akkorra már sok más városban eltávolították a bezárt zsidó üzlet felett lógó cégéreket.
Emberség és együttérzés nélkül
A miskolci napilap egy számából sem mulasztotta el a lelkeket és morált mételyező cikkeit. Beszámolt szökési próbálkozásokról, elrejtett értékekről és a büntetésekről, melyek vége pénzbírság és internálás lett, – utóbbiak között találjuk azt a néhány keresztény embert is, akik a leírhatatlanul antiszemita légkörben is emberek maradtak és segíteni próbáltak, azonban a rendőrség rajtuk ütött; internálták a 18 éves Jorkó Erzsébet keresztény leányt is, aki Wertheim Juditnak szerzett hamis papírokat. Az emberségnek és együttérzésnek pedig semmilyen formáját nem tűrték meg, a miskolci újság elrettentő példaként hozta a 21 éves Horváth Anna, szombathelyi nőt, aki „világos nappal, a szombathelyi utcákon tüntetőleg karonfogva sétált egy sárga csillag viselésére kötelezett idős asszonnyal”, – őt is internálták.
„A csend városa”
A gettó felszámolása június 5-én hétfőn kezdődött meg, ahogy az alcímből kiderült: „A tátrautcai téglagyárba kerülnek Miskolc parazitái”. A hét végéig a téglagyárba átzsúfolt emberek további történéseiről, a június 12-én, 14-én és 15-én lezajlott deportálások konkrétumáról már nem írt az antiszemita lap. Az általuk üdvösnek ítélt utóhatásról annál többet:
„A csend városa lett Miskolc. Úgy körülölelte a csend, ahogy a vőlegény szívére szorítja a menyasszonyát. […] Tiszta utcákban kezdünk lépkedni. Nemcsak az úttest mocsoktalan már, hanem a gyalogjáró is gondozott. A keresztény ember és családja gondol arra, hogy tiszta legyen házához vezető út, hiszen hogy léphet akkor majd ide örömmel a Krisztus nevében az igazi békesség, ha mint régen szemétdomb áll az üzletem és házam előtt. Tizenkétezer zsidót költöztettek ki ebből a városból és ennek a tömegnek az eltávolítása, lélekben változtatta meg az élet stílusát. Csendben és halkan dolgozik ez a stílus, épít, lassanként rakosgatja a jövendő épületének köveit. […] Nem lári-fári látszat, ordítás és orgia, hanem élet, amely az Isten szíve szerint való és örök.”
Forrás: neokhon.hu
1946-ban, Miskolcon
a kommunista pártvezetők által feltüzelt, nagy számban MKP-tag kohászok és bányászok (akik a negyvenes években ugyanilyen lelkesen csatlakoztak a nyilas befolyás alatt álló Nemzet Munkaközponthoz) meglincseltek két zsidó malomtulajdonost, akiket a kapitalista spekulációval azonosítottak. Két nap múlva pedig a kommunista irányítás alatt álló helyi rendőrség ellen fordultak, és a lincselőket letartóztató, szintén zsidó származású rendőrtisztet verték véres péppé. Ezt az őrjöngést, melyről a korabeli sajtó persze diszkréten hallgatott, csak a parlamentben merték szóvá tenni a kisgazda képviselők. Az 1946 július utolsó és augusztus első napjaiban Miskolcon lejátszódó tragikus események tették először nyilvánvalóvá, hogy a kommunista elmélet mennyire tarthatatlan.
A nagyipari munkásság, „a társadalom vezető ereje” a valóságban könnyen manipulálható, ösztöneitől vezérelt tömeg volt, és a képviseletében fellépő párt csak bitorolta a hatalmat. A Moszkvából irányított kommunista világmozgalom hazai „fiókszervezete”, az MKP Központi Vezetősége úgy értékelte az eseményeket, hogy mögöttük a „reakció ügynökeit” kell keresni, a munkások nem, vagy csak kis mértékben felelősek azért, ami történt. A Búza téren és a Zsolcai kapu előtt történtek nem józanították ki a baloldali, zömmel fővárosi értelmiséget, mely még évtizedekig zengte a munkásosztály és „lenini pártja” dicséretét, és az 1956-os megingástól eltekintve, lelkesedett a kommunista utópiáért.
Van e aki e nevet nem ismeri?
Tartalom:
1. Prónay Pál: A „nemzeti megújhodás legerősebb tartóoszlopa”
2. Héjjas Iván: Az önjelölt Istennyila
3. Zadravecz István: A szegedi Kapisztrán Forrás „Szegedi gondolat!” Vona lánykori neve!
Vonát állítólag a médiában elhangzottak szerint 85 éve teremtették meg, személyiség nélkül, amiért ismét az embereket tették tönkre iszonyatos módon az egészségügye segítségével az országnak, mint mindenki miatt, aki nehezen gondolkozik, vagy nincsan arca, mesterségesen kitermelve őket. Készültek 85 éves hosszabbítással utódokkal a folytatásra, olyat követni el, amit többé nem mos le a hó, meg nem lehet meg nem történtté tenni. Ez Miskolc. Miért kellett ismételni azt is, hogy a vaskommunista megerőszakolta a játékosokat semmiről sem tudó embereket megtámadva gyerekei előtt saját lakásukban, mint amit tett a Győri kapu és a kiliáni Hunnia börtön tagjai? Ide hozták a Pszichografológiai Rákóczi terükhöz a távol-keleti pusztítókat, összeadták magukat velük, amik terhességkor elvitték az anyák fogait, így kezdtek ezelőtt 63 évvel, fogtalanítva minden embert, holott ők más eredettel bírnak, mint ellenségeik, amit nem bírtak elviselni. Felsorolni sok a fertelmet, amit kukoricás berendezéssel Jancsis kezdettel elkövettek, állandóan ismételve saját tetteiket, betegségeiket, torzulásaikat. Csak panaszkodniuk kellett a Mónika Show feketemágusai előtt. Cigányokkal gyaláztatták az ártatlanokat és velük ülték a tort 1997 óta. Tik sem vagytok magyarok szavakkal választották ki azokat, amik ártottak valamikor semmiről sem tudó, nem könyvszereplő embernek. 1989 óta hosszabbít az ország a leányzókat férjhez vevőkkel, választva fel a pusztítóktól és a Hunnia börtön tagjaitól a Rákóczi tér tagjait gyalázattal. Kiültek a gyerekeik az ablakba, s ott kiabálták, hogy az én anyám kurva, ebből kellett tudni, hogy a Győri kapu jön gyalázni B.-né, talán Éva elmeosztályaként, akit a kukoricásban támadtak meg a hatvanas évek körül Jancsi név kimondásával. Két vasnép, amelyikről szól az elmúlt 63 év, tömegmészárlással. Lehet, hogy nem jelenik meg ez sem, mint ahogyan nem mondta egyik sem 85 éve az igazságot, mit is jelent Borsod megye.
Azt nem értem, miért állították össze ismét a NagyPán Pszichografológiai utcájukat a bulgárföldi kukoricás helyén, melyben az összes jelecskéje megtalálható az ide tartozó népeknek, köztük vannak a népek neveit viselők, mint a Horváthok, helységnevűekkel, állatnevűekkel, kettős keresztnevűekkel együtt, meg a vasbabilon keresztényeivel, káldeus hatágú csillagosokkal a Varjú népe mellett, akiket megöltek, s még ebben is mást terjesztenek, hogy a barakkosak voltak az áldozatok, amik mai napig áldoznak. Már akkor az árja nép fontos volt a városnak, én nem látok köztük különbséget, különösen a szörnyű rémtettük miatt, hogy ismét megszülettették, felemelték őket bolt és közlekedés fóbiájuk ismétlésével a nagy közös áldozatukon. Mikor ismételték a Köztársaság tér névtárával az 56-os eseményeket az összes többi könyvével a városnak 2001 körül negyedszer, tort ültek plakátjaival az elmeosztályuknak, minden boltos mutogatta a szőke nemi társát, hogy ők a kiválasztottak, s ez már itt 85 éve történik. Én nem vagyok rasszista, csak nem értem az egészet, ennyire utálni az árjákat, hogy folyamatosan támadták őket, mióta itt vannak, a legnagyobb nyomorban, munka nélkül, Győzike népével az élen. Még Egyiptom is ide tartozik az összes korával, idejével és szereplőivel, a törökökkel, tatárokkal, kozákokkal, franciákkal, lengyelekkel, minden kisebbséggel. Ez csak egyetlen könyve a cigiről leszokóknak az összes vallásával a perverzeknek a világban. A mentősök pszichografológiai jelecskékkel járnak, a tűzoltók fordított tükörírásával az Időjelek antológiájának a városnak, közösen mentek végig az összes itt megjelent könyvön, azt sem figyelembe véve, hogy az azokban leírtakat 1995-ig végrehajtotta a város. Ezt szoktam hallgatni a Varjú népe emlékére, akiknek a sorsát folyamatosan ismételték iszonyattal, fényevéssel és gyalázattal: https://www.youtube.com/watch?v=0pUevI_wCtE&list=FL_Ux26X42jDY3WWhhVyIuAQ&index=78
Ennyi maradt az Ágnes főszereplőkkel berendezett Rákóczi tér után, G. Maczó Ágnes magyar kislány jelmezes főszerepében Ébredő játszótér vallásainak végrehajtása után, a feketemágusok könyvégetései, eldeformálásai, széttaposásai, a szájlabontása után a Hunnia börtönnek, darabokra hullott bibliákkal, Ázsia és a cigányság emberré nemesítése, a sátán népeinek szappantisztító sorozatai után.
Ráadásul az összes vaskommunista is ide tartozik, mint Brazilia, Kína, valamennyi kommunista országával a világnak a NagyPán Pszichografológiai könyvéhez együtt a németekkel, Müller Péterekkel. Hol van a világkönyvtár többi része még?
a kukoricás nagyapámé volt! Még nevesebb család idős nőtagjának eltartatási szerződése csereüzlet folytán! A Peceparti nagy fa ma is él!