Anyák jönnek, anyák elmennek. Anyák születnek, anyák halnak. A két végpont között vannak, ahogy lenni tudnak. Kik adnak, kik elvesznek, kik szeretnek, kik eltolnak, kik ölelnek, kik bántanak, kik melegek, kik hidegek, kik lágyak, kik kemények. Magunkat mi mind belőlük gyúrjuk össze, aztán leszünk, ahogy lenni tudunk. Nyomuk itt marad. Mozdulatainkban ők is mozdulnak, hangunkon ők is szólnak, ölelésünkben ők is ölelnek. Anyák jönnek, anyák elmennek. Legyenek áldottak, ha jól és jót adtak, és legyünk erősek, ha ránk sok terhet raktak.
fotó: pinterest – Friedrich Seidenstücker