„Az egyik piacon egyszer csak megjelent egy tábla. Azt írta rajta: tilos ujgurul beszélni” – mondta a Andrea Dyck, aki férjével, Garyvel több mint egy évtizedig élt a kínai Hszincsiang tartományban. Ez Kína Kirgizisztánnal és Tádzsikisztánnal határos északnyugati területe, az ujgurok őshazája.
Az ujgur és mandarin nyelven folyékonyan beszélő kanadai házaspár 2007-ben telepedett le Hszincsiangban. Mezőgazdasági hulladék komposztálásával foglalkoztak. Első kézből tapasztalták az ujgurok módszeres elnyomását Peking által, amit hazájuk parlamentje – és mások is – népirtásnak nyilvánítottak, az új-zélandi parlament pedig egyhangúlag az emberi jogok súlyos megsértésének nevezett, a népirtás kifejezés mellőzésével.
Jogvédő csoportok szerint akár egymillió ujgurt, a kínai han többségtől eltérő kultúrájú muszlim kisebbséget tartanak fogva internálótáborokban.
Kína határozottan cáfolja az emberi jogok lábbal tiprását. Peking az állítja, hogy a képzési programok, a munkaprogramok és a jobb oktatás segített az északnyugati térség szélsőségeseinek a felszámolásában, és a növelte az ott élők jövedelmét.
„Láttuk, ahogy a dolgok elkezdődtek, és tudtuk, hogy ez nem vezet sehová sem” – mondta Andrea Dyck. „Nap mint nap egyre több korlátozásnak voltunk szemtanúi. Minden héten volt egy új szabály vagy egy új fejlemény.”
A 2009-es erőszakos zavargásokat követően „a hagyományos ujgur városrészeket elkezdték felszámolni, az embereket lakóházakba költöztették, távol a közösségeiktől” – mondta a kanadai nő.
Az ujgur kultúra célba vételét férje, Gary „nagyon módszeresnek” nevezte. Az iszlám hagyományokra vonatkozó korlátozásokkal kezdődött, majd később az élelmiszerfogyasztásra, a ruházkodásra, sőt a nyelvre vonatkozó szabályokra is kiterjedt. Betiltották a Korán egyes változatait, végül pedig az összes, a türk nyelvcsaládhoz köthető könyvet.
A rendőri jelenlét 2016-ban fokozódott. Minden nagyobb kereszteződésben ellenőrzőpontokat állítottak fel, és mindenütt zártláncú biztonsági kamerákat szereltek fel.
„Hirtelen repülőtéri szintű biztonsági ellenőrzésen kellett átmenni ahhoz, hogy az ember besétáljon egy élelmiszerboltba” – mondta Andrea.
A fiatalok rettegnek a nagykorúságtól
És akkor megjelentek az internálótáborok.
„Amikor ezeket építették, majd hónapokkal később elvitték az embereket, nem volt ellenállás. Túl sok volt a biztonsági intézkedés” – emlékezett vissza Gary.
Az egyik fogolytábor – amit Peking szakképző központoknak nevezett, otthonuktól nem messze épült. Négy és fél méter magas, szögesdróttal borított fal vette körül. Megannyi biztonsági kamerával és őrjáratokkal felügyelték.
Az akkor 15 éves fiuk néhány barátja nem sokkal később töltötte volna be 18. életévét. Féltek a nagykorúságtól. Attól tartottak, hogy ezekbe a táborokba viszik őket 18 éves korukban.
Sok fiatal dohányzás vagy ivás közben készült fotót posztolt magáról, hogy „ne tűnjön muszlimnak”.
A feszültség immár folyamatos volt. A hatóságok lépten-nyomon lehetséges támadásokkal riogatták az ott élőket.
A kanadai család annyira hozzászokott a mindent átható biztonsági intézkedésekhez, hogy az ötéves lányuk és barátnője által kitalált képzeletbeli, de varázslatos babavilágba is csak az általuk megálmodott biztonsági rendszeren át lehetett bejutni.
A házaspár 2018-ban hagyta el Hszincsiangot sok más külföldivel együtt, miután megszigorították a vízumszabályokat.
„Nagyon sok korlátozás volt” – mondta Gary. „Egyszerűen úgy éreztük, hogy egy hatalmas börtönben élünk 12 millió ujgurral együtt.”
Ráadásul attól tartottak, hogy teherré váltak ujgur szomszédaik és ismerőseik számára, akiket már csak azért is táborba lehetett toloncolni, mert kanadai barátaik voltak.
„Gyűjtsenek be mindenkit, akit be kell gyűjteni”
A diákok a szemeszter végén foglalták le a jegyüket a hazaútra. Alig várták a vizsgák utáni lazító szünetet, és a találkozást rég nem látott családjukkal Kína távoli, nyugati részén.
Ehelyett azzal szembesültek, hogy szüleik, rokonaik, szomszédaik eltűntek. Mindannyiukat a muszlim etnikai kisebbségek fogva tartására épített, egyre bővülő fogolytáborok hálózatába zárták – írta 2019 novemberében a The New York Times. Hszincsiangban ugyanis attól tartottak, hogy a helyzet lőporos hordóvá válhat. Ezért felkészültek.
A helyi vezetés titkos utasításaiban arra szólította fel a tisztviselőket, hogy a hazatérő diákokat azonnal szorítsák sarokba. Egy dermesztően bürokratikus útmutatót kaptak, hogyan kezeljék a gyötrő kérdéseiket, kezdve a legnyilvánvalóbbal: hol van a család?
„A kormány által létrehozott »iskolában« vannak” – kezdődött az előírt válasz. A tisztviselőknek azt kellett közölniük a diákokkal, hogy hozzátartozóik nem bűnözők, mégsem hagyhatják el ezeket az „iskolákat”.
A kérdés-válasz forgatókönyv egy alig leplezett fenyegetést is tartalmazott. A diákoknak azt mondták: viselkedésükkel megrövidíthetik vagy meghosszabbíthatják hozzátartozóik fogva tartását.
Az utasítás abban a 403 oldalnyi dokumentumban olvasható, amit kormányzati kiszivárogtatás révén juttattak el a The New York Timesnak.
A kínai kommunista párt elutasította a táborokkal kapcsolatos nemzetközi bírálatokat. A táborokat munkaképző központoknak nevezte, amelyek enyhe módszerekkel küzdenek az iszlám szélsőségesség ellen. A dokumentumok azonban megerősítik az elnyomás kényszerítő jellegét épp azoknak a tisztviselőknek a szavaiból és utasításaiból, akik az eljárást megtervezték és megszervezték.
A gyerekek látták, hogy elvitték a szüleiket. A diákok azon tipródtak, ki fogja fizetni a tandíjukat. A termést munkaerő hiányában nem lehetett elültetni, sem betakarítani – állt a jelentésekben. A tisztviselőket mégis arra utasították: a kesergő embereknek mondják meg, hogy legyenek hálásak a kommunista párt segítségéért, és maradjanak csöndben.
A kiszivárgott iratok megdöbbentő képet nyújtanak arról, hogy a kínai állam rejtett gépezete hogyan hajtotta végre az ország legkiterjedtebb internálási kampányát a Mao-korszak óta. A dokumentumok legfontosabb megállapításai:
- Hszi Csin-ping elnök és pártfőnök egy sor beszédben alapozta meg a megtorlást. Ezeket 2014 áprilisában, egy hszincsiangi látogatás során és azt követően tartotta, néhány héttel azután, hogy ujgur fegyveresek több mint 150 embert késeltek meg egy vasútállomáson, akik közül 31-en meghaltak. Hszi a „diktatúra szerveinek” a felhasználásával, „a terrorizmus, a beszivárgás és a szeparatizmus elleni teljes körű, kegyelmet nem ismerő harcra” szólított fel.
- Ebben az időszakban a külföldön elkövetett terrortámadások és az amerikai csapatok afganisztáni kivonása fokozta a kínai vezetés félelmeit, és hozzájárult a kemény fellépéshez. A tisztviselők azzal érveltek, hogy a Nagy-Britanniában elkövetett támadások olyan politikából fakadtak, amely „az emberi jogokat a biztonság fölé helyezte”. Hszi felszólította a pártot, hogy az amerikai, a szeptember 11-i támadások kiváltotta „terrorizmus elleni háború” egyes aspektusait utánozzák.
- A hszincsiangi internálótáborok gyorsan bővültek, miután 2016 augusztusában a Csen Csuanguót nevezték ki a tartomány új pártfőnökének. Akcióit igazolandó buzgón terjesztette Hszi beszédeit, és arra buzdította a tisztviselőket, hogy „gyűjtsenek be mindenkit, akit be kell gyűjteni”.
- A letartóztatások a helyi tisztviselők kételyeibe és ellenállásaiba ütköztek, akik attól tartottak, hogy a razzia súlyosbítja az etnikai feszültségeket és megfojtja a gazdasági növekedést. Csen válaszul megtizedelte a tisztviselők számát. Börtönbe záratta azokat, akikről feltételezte, hogy az útjába álltak – köztük egy megyei vezetőt.
A The New York Times birtokába került dokumentumok Hszi elnök 96 oldalnyi, zárt körben elhangzott beszédeit tartalmazzák; 102 oldalnyi, más tisztségviselők részéről elhangzott beszédet; 161 oldalnyi utasítást és jelentést a megfigyelésről és a hszincsiangi ujgur népesség ellenőrzéséről, valamint 44 oldalnyi, helyi tisztviselők ellen folytatott belső vizsgálatból származó anyagot.
A dokumentumokat a kínai politikai intézményrendszer egy névtelenséget kérő tagja hozta nyilvánosságra abban a reményében, hogy a párt vezetői, köztük Hszi nem ússzák meg a tömeges letartóztatásokért való felelősségre vonást.
Peking évtizedek óta igyekszik elnyomni az ujgurok ellenállását a kínai uralommal szemben Hszincsiangban – írta a The New York Times. A kemény fellépés a kormányellenes és Kína-ellenes erőszakhullámot követően kezdődött azok után, hogy 2009-ben etnikai zavargások kezdődtek Ürümcsiban, a régió fővárosában, illetve 2014 májusában, egy piac elleni támadásban 39-en haltak meg. Néhány nappal később Hszi összehívta a pekingi vezetést, és új politikai irányvonalat határozott meg Hszincsiang számára.
A hszincsiangi hatóságok 2017 óta sok százezer ujgurt, kazahot és más muszlimot tartottak fogva internálótáborokban. A foglyokat hónapokig vagy évekig tartó indoktrinációnak, agymosásnak és kihallgatásoknak vetik alá azzal a céllal, hogy a párt hűséges támogatóit faragják belőlük.
A kínai külügyi szóvivő „ügyetlen fércmunkának” nevezte a The New York Times cikkét, de nem tagadta az iratok valódiságát. Peking azt sugallja, hogy az emberek kitelepítése és a családok szétszakítása nem nagy ár a terrorfenyegetettség csökkentéséért cserébe.
Hszincsiangban öt év alatt hatvan százalékkal csökkent a születésszám
Kína az ujgur nők kierőszakolt sterilizásával és kötelező fogamzásgátlással igyekszik elérni, hogy csökkenjen a muzulmán népesség az ország északnyugati, Hszincsiang tartományában – ezt derítette ki az AP tényfeltáró cikkében.
Harminc, átnevelő tábort megjárt interjúalany, interjú egy átnevelő tábor volt oktatójával és számtalan kormányzati dokumentum: ezekre alapozta állításait a hírügynökség. A Kína északnyugati részén élő muzulmán ujgurokkal szemben Kína korábban kifejezetten toleránsan viselkedett. A hozzáállás a 2010-es években változott meg. Körülbelül egymillió ujgurt zártak táborokba, amelyek hivatalosan oktatási intézmények. A tudósítás szerint azok, akiknek háromnál több gyerekük van, szinte automatikusan ide kerülnek.
Az oknyomozó riport alapján szakértők azt mondják: az utolsó kétely is elhárult, hogy egyfajta lassú, demográfiai népirtás zajlik a régióban.
Kína tagadja a vádakat, miközben Hszincsiang tartományban öt év alatt hatvan százalékkal csökkent a születésszám.
Kereskedelmi háborút váltott ki az ujgur kényszermunka
Hszincsiangban százezreket kényszerítenek munkára a gyapottermesztésben és -feldolgozásban – ezt bizonyítja a Zenz-jelentés, amit a Kommunizmus Áldozatainak Emlékalapja elnevezésű, washingtoni székhelyű civil szervezet egyik vezető munkatársa, dr. Adrian Zenz publikált.
Légi- és műholdfelvételekre, illetve helyszíni tapasztalatszerzésre hivatkozva leszögezi, hogy az internálótáborok, börtönök és átnevelő központok az ipari parkokkal és a gyapotföldekkel szomszédosak.
A jelentés szerint főként az ujgur kisebbséghez tartoznak a kényszermunkára kötelezett fogvatartottak, akiket akaratuk ellenére dolgoztatnak. A napjainkban Kínában zajló kényszermunka, etnikai és politikai fogva tartás és átnevelés történelmi léptékben mérve is elborzasztó – állítja dr. Zenz.
Eközben Hszincsiang jelentősen gazdagodik a gyapot révén. Kína gyapottermelésének 85 százalékát, a világ gyapottermelésének ötödét adja Hszincsiang – mutatott rá dr. Adrian Zenz.
Az Egyesült Államok az idén leállította a paradicsom és gyapot importját Hszincsiangból, mivel a gyanú szerint kényszermunkán termesztették.
Az amerikai vámhivatal bizonyítékokat találtak a kényszermunkára vonatkozóan, egyebek között adósrabszolgaságra, megfélemlítésre és fenyegetésekre, bérvisszatartásra, illetve a visszaélések miatti súlyos élet- és munkakörülményekre.
A H&M és a Nike még 2020-ban, egymástól függetlenül aggodalmukat fogalmazták meg, amiért az ujgur kisebbség tagjait munkára kényszerítik. Egyúttal bejelentették, hogy felfüggesztik a régióból származó alapanyagok felhasználását.
Válaszul a kínai közösségi médiában a H&M és a Nike termékeinek bojkottjára szólították fel a lakosságot. A kínai állami tévé szerint a H&M elszámolta magát, és ezért komoly árat kell fizetnie.
„Rokonaink, az ujgurok”
Mintha otthon lettem volna – ezt mondta Eifert János, a Hszincsiangban járt magyar fotós arról, hogy milyen hasonlóságokat fedezett fel az ujgurok és a magyarok között.
Kevesen tudják, de a napjainkban – nem először, és bizonyára nem is utoljára – a kínai központi hatalommal és a többségi néppel véres konfliktusba keveredett ujgurok elei a magyarok őseihez hasonló „íjas, lovas nép” voltak, akiknek ornamentikájában is sok rokon vonás található a miénkkel. Az ujgurok sokkal inkább számon tartják a rokonságot – volt olvasható az mno.hu Rokonaink, az ujgurok című riportjában. A cikk már nem elérhető, de idéz belőle a Szeged Ma hírmagazin.
„Saját anyám, apám, rokonaim látom a templomban, ahogy szétnézek” – mondta az ujgur küldöttség egy tagja a 2006-os csíksomlyói pünkösdön. Ha nem is nagy gyakorisággal, de megjelennek ujgurok vendégként magyar vidékeken; népük ugyanis a mai napig számon tartja nemzetünket. Az ujgur köztudatban minket Nyugatra vándorolt rokonként emlegetnek. Az egykori hun birodalom örökösei közül csak minket ismernek el leszármazottnak, a mongol törzseket nem. Kőrösi Csoma Sándor utolsó útjának célja is Ujguria volt: a zseniális kutató, a világ első tibeti szótárának és nyelvtanának megalkotója azt remélte, a magyar őshazáról itt szerez majd újabb, nyomra vezető iratokat.
Az ujgurok – a 19. századi kutatási eredmények állnak rendelkezésre, azóta a rendes és rendszeres kutatómunkát megakadályozták a térség új, diktatórikus államai – a „törökség” délkeleti ágához tartoztak, s eredetileg Mongólia északi részén élhettek az Orhon és a Szelenge folyó menti területeken. A törzs mindenképpen része lehetett később a hun népek által ismertté vált törzsszövetségnek – írta a Magyar Nemzet.
A magyar kormány ma ezt a rokonságot megtagadja.
Kína hálás, hogy a magyar kormány egyértelműen kitart a Kína-barát politikája mellett
„Kína nagyra értékeli Magyarország szilárd támogatását és igaz szavait a Hszincsianggal kapcsolatos, valamint egyéb olyan kérdésekben, melyek Kína központi érdekeit képviselik” – ezt mondta Vej Feng-ho kínai védelmi miniszter a Hszinhua kínai állami hírügynökség beszámolója szerint a tárcavezető márciusi magyarországi látogatása kapcsán.
Szavait idézte Konok Péter történész, aki hozzátette, a kínai védelmi miniszter szerint Magyarország kormánya lelkesen támogatja az ujgurok üldözését, deportálását és kényszermunkatáborokba kényszerítését.
Hogyan is fogalmazott Teleki Pál öngyilkossága előtt Horthyhoz írt búcsúlevelében?
„Hullarablók lettünk. A legpocsékabb nemzet” – idézte az öngyilkosságot elkövető Teleki miniszterelnök búcsúlevelét Konok.
„Értelmetlennek, magamutogatónak és károsnak” nevezte Szijjártó Péter külügyminiszter az Európai Unió Tanácsának általa is jóváhagyott intézkedéseit. Az EU Kína emberi jogsértései miatt döntött a szankciók mellett.
Az EU Külügyi Tanácsa négy kínai kormányzati vezető beutazási tilalma és egy pekingi intézmény vagyonának befagyasztása mellett döntött a muszlim ujgur kisebbséggel szembeni pekingi bánásmód miatt.
A magyar külügyminiszter maga is hozzájárult a közös szankciós lista összeállításához, utána azonban „károsnak” ítélte. „Ilyen stratégiai jelentőségű döntés különösen értelmetlen akkor, amikor a nemzetközi együttműködések jelentősége rendkívüli mértékben növekszik, amikor megszorító intézkedések helyett életeket kellene menteni” – hangsúlyozta Szijjártó.
Kína hálás, hogy a magyar kormány egyértelműen kitart a Kína-barát politikája mellett, segíti népszerűsíteni a Kínával való együttműködést a kelet-közép-európai országok körében, és védelmezi a Kína és Európa közötti kapcsolatokat – ezt mondta a Global Times szerint Hszi Orbán Viktorral folytatott telefonbeszélgetése során.
A kínai elnök egyúttal látogatásra hívta a magyar miniszterelnököt, aki a meghívást elfogadta. A kínai útra rövidesen sor kerül.
https://hu.euronews.com/2021/05/06/kenyszermunkatabortol-rettegnek-az-ujgurok-a-magyarok-megtagadott-rokonai?utm_term=Autofeed&utm_medium=Social&utm_source=Facebook&fbclid=IwAR2GsBl8O0W6ZntYpFhX50Wgzu0jInNI-U4I-f85XVclpf-62lvw8n5kNgA#Echobox=1620274504