Ezt a terheléses támadást szenvedjük el tíz éve, egyre agresszívebb, egyre arcátlanabb, egyre terhesebb vérszívóktól. Mindig megúszták, így nem csoda, hogy elfelejtették a félelmet. A terhelés eszköze a kontraszelekció. Az elfogadhatatlan termék letömése a torkokon. Haverok gyártják a tankönyvet, igazgatják a kórházat, viszik hűbérbe az egyetemet, a frekvenciát, a digitális oktatásra szánt milliárdokat. Őket nem fenyegeti a piac, vagyis a nép. Hát ideje fenyegetni egy kicsikét.
Magyarország közös öröme lesz végignézni, ahogy ettől a betegségtől megszabadulunk. Oltás nincs ellene, de szorgos és kitartó gyomlálással visszaszorítható.https://hvg.hu/360/202118_terheleses_tamadas
tótavé? az ki?
aki miatt Bayer azt mondta; „ha, nekik lehet, akkor nekünk is…”
Egy szdsz-es fenyegető. Most ippeg a heti viktor gucsmoló újságírója.
Eszembe jutott 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és eszembe fog jutni 2022-ben is.
„Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék. Működő demokráciában az ilyennek baja eshet. Ha mégis sikerrel jár, akkor meg puccsista, akit illik lebombázni. Persze elképzelhető annyira hülye puccsista, akit nem kell bombázni, mert magától nekimegy a holnap üvegajtajának, és felkenődik rá, mint egy krumplibogár.
Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit – Isten ajándékát -, beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy bukta. Utána még ki lehet menni az utcára örvendeni vagy búslakodni, újabb síkidomokat alakítani, egy kis dombra lecsücsülni.””
Tóta W. Árpád, 2006. Index