Az alapján, amit a Trump harsányságához képest szinte suttogva – de a bakijaira lesőket cserben hagyva, szabatosan, időnként a súgógépet is mellőzve – beszélő Biden mondott, ő rögtön négy korábbi elnök is akar lenni, egybegyúrva. Franklin Delano Roosevelt, aki a világgazdasági válság után lerakta a jóléti állam alapjait, és Lyndon B. Johnson, aki az 1960-as években a Nagy Társadalmat (Great Society) ráemelte, valamint Dwight D. Eisenhower, aki az 1950-es években elindította az autópálya-építési programot, és John F. Kennedy, aki meghatározta az 1960-as évek innovatív, s költségvetési támogatásokkal segített iparfejlesztési programját, amelynek csúcspontjaként megígérte, hogy az USA az évtized végéig embert küld a Holdra – ami 1969-ben meg is történt.
Míg a republikánus Eisenhowert és a demokrata Kennedyt a Szovjetunió első műholdjának 1957-es fellövése ébresztette rá, hogy cselekedni kell,
Biden szputnyikpillanatát Kína hozta el,
mert a világ második gazdasági hatalmává emelkedett ázsiai ország támasztja a legfontosabb kihívást az USA ellen, és ez a beismerés vörös szálként húzódott végig az elnök teljes beszédén. Szó esett természetesen a demokrácia példamutatásának fontosságáról is, de az alapvető üzenet az volt, hogy ha Washington meg akar felelni a kihívásnak, akkor arra gazdasági, technológiai és társadalmi választ kell adni, s ebben a kormánynak, illetve a szövetségi költségvetésnek fontos szerepet kell vállalnia. Ennek köszönhető, hogy Biden soha nem hallott összegekről és évtizedek óta – vagy korábban egyáltalán – nem emlegetett célokról szólt.https://hvg.hu/360/202118__biden_beindult__joleti_programok__kongresszusi_probatetel__penzeso_es_politikai_ernyo
Fotó A Karikó család amerikából…