Gergő, Anna és Balázs remek formában vannak és jelenleg úgy tűnik, a kislány lesz a “bandavezér” köztük.

A szülők féltek, hogy nem lehet gyermekük, most azonban hatalmas a boldogságuk.

Már egy hete otthon vannak a Miskolcon született hármas ikrek: Gergő, Anna és Balázs. A szülők rendkívül boldogok, a kicsik pedig nyugodt, jó babák, keveset sírnak, de már most látszik, hogy a kislány lesz a „bandavezér”. A Mezőkeresztesen élő Király Gergő és felesége, Királyné Kun Edina igazi csodának tartják, hogy néhány éve még azt hitték, nem lehet gyermekük, most pedig egyszerre hárman érkeztek.

Rögtön sikerült

Az előzményekről az édesapa mesélt. Mint mondta, már három éve voltak házasok, de a gyermekáldás csak nem akart megérkezni. Különböző vizsgálatokra jártak, és az orvosok azt sugallták nekik, hogy meg kellene próbálni az inszeminációt (mesterséges megtermékenyítést). Hallgattak a szakemberekre, és az első beavatkozás rögtön sikerrel járt.

– Az első vizsgálat megállapította, hogy Edina terhes. Csodálatos érzés volt, rendkívül boldogok voltunk. Ultrahang is készült, a feleségem büszkén mutatta a felvételt, de az az igazság, hogy én semmit nem láttam rajta, csak egy pontot. De nem is számított, mert tudtuk, hogy az pont a mi gyermekünk. Eltelt néhány hét, amikor Edinánál görcsök és vérzés jelentkezett. Azonnal indultunk Miskolcra, a megyei kórházba. Én a kocsiban vártam egy jó darabig, mivel a járvány miatt a kísérő nem mehetett be az épületbe. Végre jött a feleségem, de a szemei könnyesek voltak. A legrosszabbra gondoltam, de aztán végül kiderült, hogy örömében sírt, hiszen nincs semmi baj, és az újabb ultrahang megállapította, hogy ikreink lesznek. Ismét boldogság öntötte el szívemet, és arra gondoltam, hogy az élet mennyi meglepetést tartogat az ember számára, hiszen a nővéremnek is ikrei vannak. Megint eltelt egy kis idő, következett az újabb vizsgálat, de ezután Edina már ledöbbent arccal lépett ki a kórház ajtaján. „Hármas ikrek”, mondta. Az első percekben valóban hihetetlennek hangzott, egy darabig szóhoz sem jutottam, ugyanakkor csodálatosnak éreztem, hogy egyszerre három baba érkezik majd a családba – mesélte Gergő, még mindig meghatódva.

Azzal folytatta, hogy akkor volt a felesége négy hónapos terhes, és a nőgyógyásza azt mondta neki, haza is mehet, de be is feküdhet a kórházba, ha úgy nagyobb biztonságban érzi magát. Edina az utóbbit választotta a kicsik érdekében, úgyhogy összesen 13 hetet töltött bent. A járvány miatt Gergő csak úgy tudta meglátogatni, hogy üvegfalon keresztül beszéltek, de tudták, hogy most meg kell hozni ezt az áldozatot annak érdekében, hogy a babák minél fejlettebben jöjjenek a világra. A kicsik végül a terhesség 34. hetében, április 21-én születtek meg.

Felsírtak

Gergőnek erről a napról is élénkek még az emlékei.

– Április 20-án Edinát megvizsgálták, és mindent rendben találtak. Másnap hajnali 4 óra 40 perckor azonban megcsörrent a telefonom, a feleségem volt az. Rögtön arra gondoltam, hogy beindult a szülés. Azt mondta, hogy elfolyt a magzatvize, úgyhogy hamarosan megszületnek a kicsik. Gyorsan átrohantam az édesanyámhoz, hogy megfürödjek, mert nálunk épp nem működött a bojler, aztán indulás Miskolcra. Ezúttal beengedtek, nagy sürgés-forgás volt a műtő körül, közel 20 orvost és asszisztens számoltam. Amíg ott ültem és várakoztam, állítom, jobban izgultam, mint az államvizsgámon. Egyszer csak babasírás. De jó, megvan az első! Kis idő múlva megint sírás. Megvan a második! Aztán felsírt a harmadik is. Megkönnyebbültem. Gergő, Anna, Balázs, így jöttek sorban, a súlyuk pedig két kilogramm körüli volt, ami hármas ikreknél nagyon jónak számít. Kitolták a kicsiket, először a két kisfiamat, aztán a kislányomat. Csak csodáltam őket. Edinával is tudtam beszélni néhány szót, majd felhívtam a család minden tagját az örömhírrel – idézte fel élete legboldogabb napját az édesapa.

Hozzátette: a picik a kórházban nyugodtak voltak és otthon is nagyon jól viselkednek. Most persze körülöttük forog a világ, az egész család besegít, a nagymamák, a nagynéni és védőnő is, akinek talán nem meglepő, de szintén ikrei vannak.

– Most igazából nem számít semmi, se az idő, se a pénz, se az, hogy éjszaka is ébren kell lennünk. Most a gyermekeink a legfontosabbak, hogy végre itt vannak velünk! – mondta az édesapa.

Esznek és alszanak

Edinával is tudtunk beszélni, ő is hosszú percekig dicsérte a kicsiket. Elmesélte, hogy egyelőre csak alszanak és esznek, utóbbit 3 óránként. Ha éhesek, jelzik, aztán ha tele a pocak, újra álomba szenderülnek.

– Annácska a legelevenebb, jár a keze-lába, néha meg-megcsapkodja a fiúkat, látszik, hogy ő lesz a bandavezér – fogalmazott az édesanya. – Balázska a legnyugodtabb, Gergőt pedig már érdekli az őt körülvevő világ, szeret nézelődni. Tulajdonképpen az egész nap etetésből áll, a babák anyatejet és tápszert is kapnak.

Hozzátette: amikor először megtudta, hogy három kis jövevény érkezik, a hír lesokkolta, de aztán hamar elfogadta. Főleg, mert kezdetben annak a veszélye is fennállt, hogy nem lehet gyermekük, de „inkább három, mint egy sem”.

– A picik szépen híznak, azt mondja mindenki, aki látja őket, hogy már kerekednek, gömbölyödnek. A gondozásuk­ba besegít az egész család, úgyhogy nem vagyok egyedül – tette hozzá boldogan Edina. (Boon.hu)