Szeretné eltartani a családját, de úgy érzi, teljesen ellehetetlenítik.
Ambrus Attila a börtönben töltött évei alatt kitanulta a kerámia mesterséget, s azóta is ebből tartja el feleségét és két esztendős kislányát.
EDDIG SIKERREL ÁRULTA A TERMÉKEIT, AZ UTÓBBI IDŐBEN VISZONT ALAPOSAN MEGKESERÍTIK AZ ÉLETÉT.
– Úgy érzem, hogy egyre inkább háttérbe szorulok. Ha ez így megy tovább, a hivatalos szervekhez fordulok! – mondta felháborodottan Attila, aki az őt ért megpróbáltatásokról bővebben beszél a kedden megjelenő Borsban.
Nehéz megélni kerámia készítésből. 1991-ben foglalkoztam cserépfestéssel, kisebb kihagyásokkal. Vállalkozó szerettem volna lenni, de sem autóm, sem pénzem nem volt. Cipeltem a Búza téri cserepestől a kaspókat, meg akkor még árultak a cserépgyár felszámolásáig háztartási boltokban is, majd kifestettem őket különféle mintával. A Zsarnai piacra is rendszeresen jártam, de csak nézegették őket. Egyszer mondta egy férfi, hogy ezeknek eszmei értékük van. Majd mikor vittem használt ruhákat is a cserepekkel együtt, melyeket kiárultam, körbe vettek engem, mindegyik felemelt egy tárgyat kérdezve, hogy mennyibe kerül, közben ellopták a gyerekeimtől előtte ajándékba kapott fehér retikülömet az összes benne lévő értékkel, mint piperetáskával, új pénztárcával, irataimmal, bérletemmel együtt. Jártam rendőrök után, gondnok után, de senki sem segített. Senkinek nem jutott eszébe, hogy adjon két buszjegyre pénzt, bár nekem eszembe sem jutott volna kérni, megszoktam, hogy magamra vagyok utalva. A bérletpénztáros elmondta, hogy ami nem kell a cigányoknak, kidobják az elhagyatott kert végébe. Ott találtam meg a személyi igazolványomat a többi irattal, de a bérletszelvényt is kivették, mert akkor régen még vissza lehetett váltani. Egyből jött az ellenőrnő, amint felszálltam a buszra. Sokáig leveleztem a közlekedési vállalattal, hogy ellenőrizzék a bérletszámot, mert a bérletemet vissza kellett adniuk a ráírt bérletszámmal. Elmentem személyesen is a központjukba, ahonnan egy férfi követett a buszmegállóba, ahol félrehúzott és közölte, hogy ezt másképp is el lehet rendezni. Nagyon sokra büntettek, nem volt miből szinte kifizetni. A Zsarnai különösen rossz hatással van ránk, mert a pirosozókkal ott lévő szőke hajú szereplője a városnak megtámadta a gyerekemet karate rúgásokkal, összetörve orrát, letörve a fogát. Akkor sem volt rendőri segítség. Van, aki nem bűnözött soha, mégis rettegés volt élete minden pillanata, még a gyerekeit is bántották, ezeket semmivel sem lehet jóvátenni, de nem is ez volt a cél, hanem az üzenete a városnak, hogy olyat követnek el, olyat kottáznak az égre, amit többé nem mos le a hó.
Ambrus Attila kiközösítése furcsa, tudván, hogy nem politikai jeladó volt.