Miskolc pogromok. Kun Béla: nekem az anyám zsidó volt, az apám is zsidó volt, de én nem vagyok zsidó, én kommunista vagyok

Egyiküket – a tulajdonost – a Búza téren meglincselték, a másik súlyos sérülésekkel megúszta. A lincselés híre rögtön eljutott Budapestre is, innen érkezett az utasítás, hogy a helyi detektívek vegyék őrizetbe az elkövetőket. Ennek hatására tizenkét munkást bevittek a rendőrségre. Másnap Péter Gábor, a politikai rendőrség vezetője is megjelent a városban. Személyesen működött közre a második munkástüntetés megszervezésében. Ennek résztvevői elfoglalták a rendőrkapitányságot, és az első lincselésben részt vevő munkásokat kihallgató, szintén zsidó származású rendőrtisztet, Fogarasi Artúr rendőrfőhadnagyot agyonverték. Aki maga is kommunista volt! Végül a csőcseléket szovjet katonák oszlatták szét.

Az író szerint: Ami Miskolcon és más településeken történt 1946-ban, az példátlan, még világviszonylatban is. Zsidók lincseltettek zsidókat. Azonban a kommunista zsidók nem vallották magukat zsidónak! Már Kun Béla is elmondta világosan, 1919 nyarán egy kongresszuson, hogy „nekem az anyám zsidó volt, az apám is zsidó volt, de én nem vagyok zsidó, én kommunista vagyok”. Tehát a „messianisztikus” kommunista hit, mint egy új vallás, kitörölte belőlük a régi hitet, sőt a zsidó identitásukat is. Ők szembefordultak ezzel. Csak arról feledkeztek meg, és ez Rákosiékra is érvényes, hogy attól még, hogy ők nem vallják magukat zsidónak, a környezetük, a társadalom bizony továbbra is akként látja őket. És ez kihat minden más zsidóra.