Arisztotelész szerint (is) mindenki boldog akar lenni. Nyugalom, mellőzzük a boldogság fogalmának filozófiatörténeti bemutatását! De érdemes eljátszani a gondolattal: a boldogság talán épp olyan, mint mi magunk: különböző. A legtöbben egy tartósan fennálló, folyamatosan felfokozott létállapotnak, egyfajta eufóriának hisszük, amiért tőlünk független és sokkal nagyobb dolgok felelősek. Pedig talán épp azzal szabunk gátat saját boldogságunknak, derűsségünknek, hogy elérhetetlen forrásokban keressük.
Végső soron mindenki – többé-kevésbé – ugyanarra az állapotra vágyik
Fotó: unsplash
Minden a részletekben rejlik?
Gyakran halljuk, hogy vegyük észre az élet apró szépségeit, és örüljünk nekik. Persze ez nem mindig egyszerű, főleg egy olyan világban, ahol a lehető legtöbb ingerküszöbünk szinte a végletekig ki van tolva, nem mellesleg épp járvány is tombol… Ahol már nem kapjuk fel a fejünket egy újabb természeti katasztrófára, ott miért is éreznénk őszinte és tiszta örömöt mondjuk egy csokor virág láttán? De miért ne változtathatnánk ezt meg? Miért ne lehetne az is boldogság, ami „csak” egy pillanatra csal mosolyt az arcunkra?
A teljes cikk ITT olvasható tovább.
Halál büntetés visszaállitása, 1 jó dolog lenne, nem kosztolni, őrizni gyilkosokat! Horthy jót tett volna pl. ha fellógatja Rákosit!
Paszni jó, mert nem fáj. T. Sándor tizedes örökbecsű mondása.