Paksa Rudolf történész szerint a Horthy-korszak a változások időszaka volt, ami a magyar konyhát illeti. Számos érdekesség tartozik ehhez az időszakhoz, és jó néhány ma is élő gasztronómiai szokás innen ered.
– Az ország lakosságának 20 százaléka fért hozzá a csapvízhez, ők is főleg Budapesten és a nagyvárosokban éltek – magyarázza a korban szokásos étkezés hátterét Paksa Rudolf. – A cukor jóval kevésbé számított elterjedt alapanyagnak: főként teába tették és lekvárfőzéshez használták. Akik nagyon szegények voltak, pont azért főztek szilvalekvárt, mert ahhoz nem kellett hozzáadott cukor. Ami még érdekes, hogy a burgonya mellé ebben az időszakban jelent meg a rizs. Mivel azonban sokkal kevesebbszer kerültek húsételek, pecsenyék az asztalra, a rizst sem köretként, hanem hurkába töltve vagy rizskásának fogyasztották egytálételként. A tömegtermelés miatt a két háború között megjelenik a tartósítás kompótok és konzervek formájában – ez is alakította az étkezési szokásokat.
A Horthy-korban kezdtek elterjedni Magyarországon a különböző vajas sütemények. – A paraszti rétegeknek is megvoltak a saját süteményeik: a pogácsa és a rétes. A linzertészta, a piskóta és a különböző torták kimondottan ebben a korszakban kezdtek megjelenni a módosabb rétegek asztalain. Ekkor válik bevett szokássá a kávéfogyasztás is. Persze sokak csak az úgynevezett pótkávéhoz jutnak hozzá: az első világháborúban ugyanis elterjedt a cikóriakávé.
A Horthy-korszakra jellemző, hogy a szegények köreiben elterjedt a napi kétszeri étkezés. – Volt az ebéd és a vacsora. A reggeli nem volt jellemző. A meleg ételek tekintetében egytálételekről beszélünk. A módosabbaknál ugyanakkor megjelentek a különböző fogások. A főétel és a desszert fogalmai is ekkor váltak elterjedtté.
Ételek és testkép
– A cserépedényeket felváltották a fémlábasok, a kemencék helyett megjelent a háztartásokban a sparhelt. Megváltozott a bevett testkép is. Az 1920-as évek elején elterjed a nők körében a nagyon vékony testideál, megjelenik a diéta – sok könyv is foglalkozik a témával. A nőiességnek azok a klasszikus elemei, amik a paraszti kultúrában bevettek voltak, a 20-as évek új trendjének az ellenkezői: sokan kritizálják is a korban a modern női testképet. Ez alapvetően középosztályi divat, amihez hozzájárult az I. világháborúban az éhezés. Ehhez jött az a jelenség, hogy a nők elkezdték munkájukban helyettesíteni a férfiakat, ez pedig a külsejükben is kifejezésre került. A háború után jól kivehető a fiúsodási folyamat a nők körében: nyugaton terjed a bubifrizurás, vékony nő ideálja. Nálunk ez is a Horthy-korszakra tehető.
A történész szerint a férfialkat terén is trendváltás jött a múlt század elején. – A húszas években egyre több lett az irodai dolgozó, akik nem égettek mozgással annyi kalóriát, míg a nagy étvágy, a túlevés továbbra is férfiasnak számított. Később, a gazdasági válság idején ez megváltozik, hiszen már nem volt garantált a túlfogyasztáshoz szükséges élelmiszer-mennyiség. A két háború között népszerűvé válik a tömegsport, felemelkedik az izmos férfi ideálja. Persze mindez inkább a középosztályra, a városlakókra igaz: ezt látják az újságokban, plakátokon, filmhíradókban.
A paraszti kultúra ezzel szemben továbbra is szűkösen, kiporciózott készletekből él. – Három nagy eseményre jellemző a dőzsölés: a lakodalmakon, a temetések után és a disznóvágásokon mindenki degeszre ehette magát. Ez azonban pont az ellentéte annak, ahogyan a hétköznapokban étkeztek.
A Horthy-korban volt néhány étkezési szokás, ami mai szemmel furcsának tűnhet. – A marhahús alapvetően olcsóbb volt, mint a sertésé. Sajt se nagyon került az asztalra. Tejterméket ugyan fogyasztottak, de a sajtok inkább csak a felsőbb osztályok étrendjében jelentek meg: a szegények tejet meg túrót fogyasztottak, vajjal pedig jellemzően főztek.
Paksa Rudolf elmondta, a trappista sajt is a II. világháborúnak köszönheti hazánkban a népszerűségét. – 1941-ben hoztak egy rendelkezést, ami szerint a tehéntej azon részének, amit sajtkészítésre szánnak, legalább 60 százalékából trappista jellegű sajtot kell csinálni.
Az ínségrétegnek a Horthy-korban legalább olyan jelentőségű hagyománya volt a szalonnázás, mint Japánban a teaszertartás. – Nem egyszerűen csak ették a szalonnát, hanem volt ennek egy meghatározott módja: hogyan tartja az ember a bicskát, hogyan szeli a szalonnát, mellé a kenyeret vagy a hagymát. A szalonnázás egyfajta szertartás volt, aminek szabályait a fiú a nagyapjától, apjától tanulta meg – meséli a történész.https://minap.hu/cikk/horthy-kor-valtozo-elet-valtozo-etkezes
minap.hu
Hát…egy városi politikai hetilap egy teljes oldalon a Horthy korszak szalonnázási és egyéb gasztronómiai érdekességeit taglalja, mit mondjak, totális szerkesztői alkalmatlanság, teljes dilettantizmus. Lenne mivel foglalkozni…
Horthy korban elég nagy népszerűséget örvendett a szomszédban lakó zsidók feljelentése és miután elhurcolták szerencsétleneket a feljelentő ki is fosztotta a lakást.
És itt hol olvastál hetilapról?pláne politikairól?