Örülj neki, hogy Mária a diósgyőri várban próbálta elfeledni édesanyja fojtogatásának látványát. Mindenki nem lehet Hedvig.

“Mária 1387. június 4-én egy velencei hajóhad segítségével szabadult közel egy évig tartó fogságából. Ekkorra anyja már nem élt, őt a novigrádi várbörtönben Palisnai János vránai perjel megfojtatta. Férjével, a távolléte alatt magyar királlyá koronázott Zsigmonddal júliusban, Zágrábban találkozott. A királynő még mindig csak 16 esztendős volt, amikor visszatért az udvarba. Elvileg egyenrangú uralkodótársa volt férjének, uralma azonban egyre formálisabbá vált, szinte észrevétlenül Zsigmond kezébe került a királyi hatalom. Mária hazatérése után körülbelül egy évig még szokásban volt, hogy az elnyert adományokról mind a király, mind a királynő nevében kiállítottak egy-egy oklevelet. A páros kiváltságleveleknek 1388 közepére vége szakadt: ettől kezdve az ilyen oklevelek csak Zsigmond nevében keltek. A közvélemény szemében ő lett az ország valódi királya, miközben Mária királynő élete a hagyományos királynéi, azaz feleség szerepkörbe szorult vissza. Ez a szereposztás azonban korántsem biztos, hogy Máriának ellenére volt.
Mária magyarországi uralma a Lajos korában megszokott békeidők végét, a királyi hatalom megroppanását hozta. Igaz, a történtekről legkevésbé Mária tehetett, anyja rosszemlékű kormányzása azonban rá is rossz fényt vetett…. 1395. május 17-én hunyt el Mária magyar királynő egy lovasbalesetben. A hírek szerint állapotosan egyedül kilovagolt a hegyekbe, ahol lováról leesve, világra hozta koraszülött gyermekét. Mire kísérői nyomára akadtak, anya és gyermeke egyaránt halott volt. “