Küldjél egy mémet. Beled is mekkora…
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
„Beled is mekkora ritka ronda”. 😀 Nem madárfészek az Borisz komám. Hanem Pókhas. Pók szövi hálóját bele. Fészket madár abba nem „raká” mert „túl tág” Még kiesne belőle szegény madárka. 😉
Alsó gombot már nem látván már rég kipattant. Mutatván már csak nyomát látván. Ami mutatvánnyal ér elé. 😉
Kire gondolsz? a VV frakcióra?
Beléd is belefér – beled is belefér.
Ki nem állhatja a potrohos diktátorokat
Hát, Istenem!
„”Önök a járvány alatt végig azért dolgoztak, hogy én is elveszítsem az állásomat. Ezért nem neheztelek” ‒ kezdte a válaszát Orbán Viktor ‒, aki felhívta a figyelmet, hogy bérből és fizetésből azok élnek, akik nem tőkejövedelemből élnek. Az önök pártjának az elnöke tőkejövedelemből él ‒ utalt Gyurcsány Ferencre ‒, de más parlamenti párt elnöke nem, így ö sem. Orbán Viktor azt mondta, hogy az ő jövedelme és a képviselők jövedelme össze van kötve az átlagjövedelemmel, és ha az csökken, akkor az ő fizetésük is csökken. „Szerintem ez egy jó rendszer” ‒ jegyezte meg.
„Egy dologban egyetértünk, mi valóban azon dolgozunk, hogy ön az állását veszítse el, remélem, ez jövőre meg is fog történni” ‒ reagált minderre Arató.
Orbán Viktor a viszontválaszában megismételte: vannak, akik tőkejövedelemből élnek, vannak, akik fizetésből.
„Én az utóbbiak közé tartozom, nem is fogok átmenni, köszönöm a biztatását! Mint bérből és fizetésből élő parlamenti képviselő még sokáig itt fogok maradni az önök nyakán, ne reménykedjenek, számíthatnak rám az elkövetkező húsz évben”
‒ mondta az ellenzéki képviselőnek Orbán Viktor.
atv.hu”
hol él addig?
ugyan
Sajnos a nagyanyja is sokáig húzta, apja is él még… Elég jó a genetikája… Amiben bízni lehet a kolleszterin, diabétesz, zsírmáj, az 10-20 év mínusz.
A vékonyarcú, karcsú Arató Gergely elvtársra gondolsz?
„Marsovszky Balázs: Gondold el, hogy ebben az időszakban milyen hideg volt szeren…, szegény
Zuschlag János: Á, nekik már nem volt hideg – ha – ha – ha.
Marsovszky Balázs: Hülye!
Zuschlag János: Te sofőrrel jöttél már?
Arató Gergely (Oktatási Minisztérium, államtitkár): Igen.
Zuschlag János: Hú, jaj! És milyen autóval?„
Már megint drótokat keresel, mi?
Ezt beszéld meg Árpi bácsival.
„Meg kell vallanom, hogy 1956 emlékezetének nyilvános megünneplésében nem vettem részt. Ennek több oka is volt, de most csak az egyikről, a személyesről beszélnék. Számomra a 301-es parcella mindig is jó barátok nyugvóhelyét jelentette, de tíz éven át mégiscsak a protokoll kötelezettségeim jelképévé alakult át, ahol díszszázad fogad, ketten viszik előttem, s teszik le az emlékhelyre a koszorút. Nem tudtam magamban egy szál virágot sem letenni azoknak a halottaknak a sírjára, akik hozzám legközelebb álltak. Döbbenetes élmény volt, ahogy egyre inkább az ünnepi szónoklatok szintjére süllyed az a személyes élmény, amit számomra az itt nyugvó barátaim testesítenek meg. Persze már az is megrázóan valószerűtlen élmény volt, amikor a 301-es parcellában kihantolták a földi maradványaikat. A holttesteket, amelyeket belekényszerítettek egy ládába úgy, hogy a lábuk is el volt törve vagy épp dróttal voltak összekötve. Lent egy asztal, mellette egy professzor, latinul diktálja, amiről a csontvázak árulkodnak. Az árok szélén ülnek a hozzátartozók, lábuk belelóg a sírgödörbe, nem messze egy négylábú asztal, rajta szendvicsek azoknak, akik megéheznek. Akik az életem részesei, a barátaim voltak, sorra kerülnek ki a földből. Hogy aztán egy hihetetlen napon tisztelettel övezve újra elhantoljuk őket. Háromszázezer ember jelképes jelenlétében.” /Göncz Árpád/