A rendszerökológust olvasóinknak aligha kell bemutatni: ő volt az, aki 2019 őszén, a magyar sajtóban elsőként hasábjainkon jósolta meg a hónapokkal később bekövetkező világjárványt. Most a készülő Nemzeti Biodiverzitás Stratégia apropóján mutatja meg, miért viszi pusztulásba természeti környezetünket a pénzszivattyús halász-vadász szemlélet, amely a döntéshozókon eluralkodott idehaza. Vélemény.
Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.
Javában zajlik a következő 10 évre szóló Nemzeti Biodiverzitás Stratégia előkészítése. Egyelőre kérdés, lesznek-e benne valóban számon kérhető célok, vagy a Párizsi Egyezmény sorsára jut majd ez is – abból nem valósult meg lényegében semmi. De ha már épp vajúdnak a hegyek, míg nagy nehezen megszülik majd a szokásos kisegeret, nyugodtan elmélázhatunk mi is. Mi, írók és olvasók, kutatók és érdeklődők. Feltehetjük magunknak az alapkérdést: valójában mitől függ a természetvédelem sikere? A vezető döntéshozóktól és a nemzetközi egyezményektől? Netán inkább az oktatásban és a kulturális háttérben bízhatunk? Nem árulok zsákbamacskát: előbbi – mint máris látni fogjuk – iszonyatos károkat képes okozni, de bizony utóbbi is számít.
Norvégiában például valószínűleg sosem lesz olyan rezsim, amely alatt teleszemetelik a fjordok országát, Indiát pedig még hosszú időn át fojtogatni fogja a szemét, bárki is vezesse a kontinensnyi országot. A norvégok előtt le a kalappal, de az indiaiakat se hibáztassuk: úgy szocializálódtak, hogy a trópusi klímán gyorsan lebomlik a hagyományos szemét, az üveggel, műanyaggal, gumival és fémmel pedig nem tudnak mit kezdeni. A civilizáció olyan ütemben változik, hogy nem csak a természet, mi magunk sem tudunk azzal lépést tartani.
A technológia és a politikai döntéshozatal mellett tehát az emberek gondolkodása legalább olyan fontos eleme annak, hogyan bánunk környezetünkkel. Szeretett országunk közben lassan halász-vadász paradicsommá alakul. A fiatalok azt látják: a természet azért van, hogy leigázzuk, kifosszuk, agyonraboljuk. A természetvédelemhez dörgölőző vadászkiállítás vagy a Balaton élővilágának halastó formájában elképzelt megóvása mind ezt a képet erősíti. Az legyen csak az imperialista nyugat úri hóbortja, hogy csak úgy önmagáért meg szeretnék védeni természeti örökségükből mindazt, amit még meg lehet.
Mindeközben az emberiség igen nagy kihívások előtt áll, ezek egy része pedig annak köszönhető, hogy éppen tönkretesszük a bolygónkat. Az éhínség, a klímaváltozás, a világméretű járványok, az urbanizáció, a beporzó rovarok megfogyatkozása és általában a biodiverzitás csökkenése – mind-mind okok és egyben okozatok is, egy bonyolult globális rendszer segélykiáltásai.
A tudásalapú társadalom ma egyre több adatot, okos kutatási módszert és bölcs felismerést, eredményt szolgáltat, amelyek jó kezekben akár segíthetnék is a problémák megoldását. A tudományt komolyan vevő, így a jövőt építő vezetők sikerei hosszan sorolhatók. Észtország digitális társadalmában a polgárok harmada már online szavazhat. Dél-Korea a GDP több mint 4 százalékát fekteti kutatás-fejlesztésbe. Taiwan fővárosában csak a metróhálózatban 176 ingyenes WIFI-spot van, ezzel hasznossá téve a kétségtelenül hosszú utazási időt az erre éhes tömegek számára. Marokkó 2009-ben alkotmányba foglalta a megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztését, és a mára kifejlesztett hatalmas napelemfarmokból már Európába is jut energia. És szélenergiával sem állnak rosszul.
Más döntéshozók viszont a múltban élnek. Türkmenisztánban az elnök 2020 tavaszán még betiltotta a koronavírus szó használatát, majd késő ősszel az édesgyökér mint ellenszer mellett kampányolt. A brazil elnök kilóra eladja a trópusi esőerdőt. Venezuelában az őserdő rabszolgasorban tartott bennszülötteivel működtetik az illegális aranybányákat. Japán tudományos célú bálnavadászata pedig a cinizmus non plus ultrája.
Hazánkban sincs könnyű helyzetben a természetvédelem. A fő gond talán nem is magának a minisztériumnak a hiánya, inkább a társadalom lezüllesztése. https://www.valaszonline.hu/2021/05/25/jordan-ferenc-nemzeti-biodiverzitas-strategia-velemeny/?fbclid=IwAR0EExhnlRUPt6VF0wOCvajgsA8ZuRoXYBAxicgrGbpgov01fdFcWsHjjL8
Jó nagy barom! Ha a vadász nem irtaná a rókát, sakált, akkor már az Avas II. ütemben szaladgálna a sok ki Vuk.
Mellékesen megjegyzem, hogy minden egyes terítékre hozott róka esetében százával beszélhetünk a többi fajból zsákmánnyá nem vált egyedről. És ezek között már rengeteg védett és fokozottan védett faj is van.
A vadászható fajok száma minimális.
A vadászkiállítás meg csak egy pénzlenyúlási keret.