Európa keleti felén kitalálták, miként kell úgy egypártrendszert létrehozni, hogy ne legyen hozzá szükség államcsínyre

A 444 a Jobbik lapja lesz ???? a negyedik kétharmad után

https://444.hu/2013/11/05/anne-applebaum-cikket-irt-szegedi-csanadrol

Ja, ja ??? Te már csak tudod.

„Egyrészt ott van a magyar politikai élet (egy részének) bemutatása, ami egy külső szemlélőtől mindig izgalmasabb – pláne, ha ezek a külső szemlélők olyan kaliberű szakértők, mint a Pulitzer-díjas újságíró, Anne Applebaum, aki afféle kommentátorként a film egyik főszereplőjévé válik. (Applebaum 2013-ban Szegedi-portrét írt az amerikai értelmiség legismertebb lapjába, a New Yorkerbe, ezzel került először nemzetközi figyelem a történetre – a szerk.)

„SZEGEDI CSANÁD ÜGYE MAGA AZ ÉLŐ, ÁRPÁDSÁVOS-DÁVIDCSILLAGOS ELLENTMONDÁS,
és mint ilyen, minden dokumentumfilm-rendező álma: egy szélsőjobbos, vezető politikus, akiről kiderül, hogy bár ezt soha nem árulták el neki, ő is zsidó családból származik, ezért kilép a pártjából, és azzal a lendülettel belép egy zsinagóga kapuján, hogy aztán előadások sorával és egy auschwitzi túrával bizonyítsa, tényleg megtért. A sztorira két amerikai dokumentumfilmes, Sam Blair és Joe Martin csapott le, a Keep Quiet című, a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő portálon 100 százalékos értékelésen álló film pedig már Magyarországon is elérhető, a Netflixen.

És ez a hihetetlenül jó értékelés biztosan nem a filmnek mint formának szól. Ma, amikor a dokumentumfilmezésben is ezernyi izgalmas lehetőséget találtak már meg az alkotók a fikciós elemektől kezdve az animáción át az operatőri munka feldobásáig, a Keep Quiet megmarad az alapoknál: a kamerával szembe leültetett emberek beszélnek, archív felvételeket és középunalmas vágóképeket látunk, sőt, előkerülnek a filmnézők legmegveszekedettebb ellenségei, a fekete-fehér, szemcsés fotók is.

De, hogy ne csak a film témája és főszereplője legyen az, itt van még egy ellentmondás: mindez tulajdonképpen hatalmas dicséret a filmnek. Mert az elég nagy szó, hogy a film így is abszolút le tud kötni, így is indokoltnak tűnik abból a száz százalékból legalább nyolcvanöt: minden filmes truváj nélkül, az elismerés csakis a tartalomnak szól. A rendezők ugyanis felismerték, mennyi minden van ebben a sztoriban, és ahhoz is jó érzékük volt, hogy ezt az utolsó elkapott félmondatig mind ki is hozzák belőle.

Az csak az alap, hogy precízen, jól dokumentáltan és minden, de tényleg minden fontos szereplőn végigmenve bemutatják a történetet Magyar Gárda-alapítástól a körülmetélésig (nem, nem képletesen értve). Úgy, hogy mindenkitől megtalálják a leginkább jellemző mondatokat, arckifejezéseket, kiszólásokat. A Szegedit „lebuktató” – a családfáját felkutató és azzal a politikuson kívül az egész országot szembesítő – fegyvermániás, a rendőrség számára sem ismeretlen Ambrus Zoltán például kifejti:
xxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxx.”

Minek, libnyaf?
Nem tévesztem össze Esterházy Pétert Esterházy Jánossal.

„Esterházy János a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban, az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában – a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként – nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet.

A második világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A Szovjetunióban koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és egy szibériai táborba küldték.

A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben távollétében halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták Csehszlovákiának. Halálos ítéletét elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre változtatták. Az 1955-ös általános amnesztia során büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították bele a szovjet fogságban töltött időt.

A súlyosan beteg Esterházy a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án. Mivel 2007 őszéig nem volt ismert, hol temették el, illetve hová kerültek hamvai, a csehországi magyarok 1998-ban magyarországi segítséggel jelképes síremléket állítottak neki a helyi Rabtemetőben.

Cseh történészek – az Esterházy-család kérésének eleget téve – később kiderítették, hogy Esterházy János urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található. Neve 2011 őszén felkerült a motoli emlékműre.”