FIGYELEM! ZSIDÓ ÉS HOMOSZEXUÁLIS PROPAGANDA KÖVETKEZIK 2 in 1
Ő Homonnay Mária. 13 éves volt, amikor eldöntötte, nem áll a gyalázat oldalára. A budai villájukban 30 zsidó gyereknek és hét felnőttnek adtak menedéket. A közeli Gestapo főhadiszállásról rendszeresen jártak át hozzájuk őt verni, hogy árulja el, a gyerekek zsidók.
Mindegyikük túlélte a háborút.
Az élet nem fekete-fehér, de van, amikor két lehetőség közül tudsz választani, és ilyenkor csak el kell dönteni, hogy te a jó utat választod. Ennyire egyszerű.
A “homoszexuális propagandát” a nácik “zsidó propaganda” mintájára találták ki. A zsidók jogfosztása 1938 tavaszán az első zsidótörvény beterjesztésével kezdődött, majd 1944-ben szinte a teljes vidéki zsidó lakosság megsemmisítésével ért véget. Az állami antiszemita propaganda annyira átmosta az emberek agyát, hogy a menekülő zsidókról vagy az őket bújtató keresztényekről annyi feljelentést küldtek a magyarok, hogy azokat rendesen iktatni sem tudták. Az antiszemita gyűlölet olyan fokon izzott, hogy pont ezen a napon 1944. június 16-án kezdődött el Magyarországon a zsidó szerzők könyveinek a bezúzása. 22 vagonnyi, 500 ezer darab könyvet zúztak be a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárban.
Ne válaszd a gyalázatot, ne maradj csendben, ne legyél bűnrészes. Ha ennek a 13 éves lánynak sikerült, neked is menni fog. Ne maradj csendben, mert a gyűlöletnek ha nem parancsolunk megálljt, láttuk, mire képes.
Homonnay Mária egyébként annak a keresztény-szocialista főpolgármesternek, Homonnay Tivadarnak volt a lánya, akinek a német megszállás idején menekülnie kellett. A háború után az édesanyjával együtt megkapta Izraeltől a nem-zsidóknak adható legnagyobb állami kitüntetést, a Világ Igazát. Hét éve halt meg.
A Fidesz politikusainak pontosan tudniuk kell, hogy a homofób kormányzati propagandának áldozatai lesznek. Nem fog a kormány senkit likvidálni, ahogy ezt a magyar kormány támogatásával a nácik tették, de lesznek, akiket nap mint nap megaláznak, vegzálnak, megvernek, az öngyilkosságba kergetnek, mint egy hónapja azt a gávavencsellői 13 éves fiút, aki egy hídról ugrott le, mert nem tudott a rámért szégyennel megküzdeni. Ezzel a törvénnyel a legvédtelenebbektől, a gyerekektől vették el a segítség lehetőségét. Ha elmondod nekik, hogy a homoszexualitás nem szégyen, az emberi szexualitás egyik formája, már törvényt sértesz.
Egy hazugságon alapuló, gyűlöletre uszító törvényt nem szabad betartani.
Ha betartod, bűnrészes leszel.
Ezért minden pedagógust arra kell bátorítanunk, vegye elő irodalom, rajz, osztályfőnöki, erkölcstan, földrajz, történelem, fizika, informatika vagy épp matek órán a témát. A következő napokban itt, ezen az oldalon pl. “homoszexuális propaganda – töri” címszó alatt kapnak majd ötleteket. Egyúttal várom azokat a tanár kollégák jelentkezését, akik segítenének ebben (homonnay@gmail.com). Holnap kezdünk irodalommal.
Ha emiatt valakit meghurcolnak, a TASZ jogászai segítenek.
Végezetül szeretném, ha elolvasnátok pár sort, ami 1944-ben zsidó propagandának számított, és ami a korabeli “újságírók” szerint mérgezte a magyar lelket:
“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem testem is e földbe süpped el. (…)”
A vers szerzőjét Abda környékén lőtték tarkón. A bűne az volt, hogy zsidónak született, és zsidó propagandát állított elő.
Ne maradj csendben, ne legyél bűnrészes, kérlek, oszd meg ezt a bejegyzést, csak így jutunk el azokhoz, akikhez valójában szól.
Köszönöm!
Az „és”-t nem értem !
Ja a DK-s rajongó Homonnay…udvarol a bolgár migráns miniszterelnök jelölt jelöltnek
„Szovjet internátus
Apró Piroska kemény időkben született, apja a korszak egy fontos politikusa. A család akkori életéről nem sikerült sokat megtudnunk, egy történet azért árulkodó. Egy pedagógus szakember mesélte: „Moszkvában jártunk, talán 1960-ban, és találkoztunk egy főváros környéki iskola igazgatójával. Egy olyan intézményt vezetett, ami Makarenko elvei szerint működött, és az ottani módszerekről beszélgettünk. Egyszer csak azt mondta, hogy az »önök egyik vezetőjének a lánya is hozzánk jár. Otthon nem bírtak vele, és ide küldték. Apró Antal lányáról van szó«.”
Piroska akkoriban 15 éves lehetett. Más forrásból azt hallottuk, hogy fiatal korában sok problémája volt lázadó természete miatt, és ezért küldték – apja közbenjárására – bulgáriai külszolgálatra.
Makarenkói pofon
Anton Szemjonovics Makarenko, pedagógus, író 1888-1939. A 20-as évektől több nevelőotthont szervezett, utcagyerekeket és fiatal korú bűnözőket igyekezett sajátos pedagógiai módszereivel jó útra terelni. Fontos eszköze a közösségi munka és a tanulás összekapcsolása volt. Sokat átvett a nyugati reformpedagógiai irányzatokból, de kommunaként működő iskolái hierarchikusabbak voltak. Iskoláiban fontosak voltak az előre megszabott közösségi célok, amelyek meghatározták a bentlakók mindennapjait. Ellenezte hogy verjék a gyerekeket, de bizonyos kivételes és indokolt esetekben elcsattanhatott egy pofon. A „makarenkói pofon” azóta fogalommá vált.””
Index, Apró Piroska – Több mint anyós! 1-3. rész.
„Pisti élettelen testét édesapja találta meg a csatornában, akkor már napok óta kutattak utána, búvárok is keresték (Fotó: Bors/Móricz István)
Híres ember szeretett volna lenni
Pisti a múlt héten az iskola udvaráról ellopott és eladott egy biciklit. Közölték vele, hogy van elég osztályzata, és nem bánnák, ha a tanév hátralévő idejében inkább otthon maradna.
– Nem tudjuk, mi vezette arra, hogy elvegye a másét, de az igaz, hogy egy rendes pianínóra vágyott – mondta a Borsnak István, a fiú édesapja, aki szerint lehet némi igazság abban a szóbeszédben, hogy a gyermek éppen hangszerre gyűjtött. Otthon csak egy régi szintetizátoron tudott gyakorolni, de emiatt nem szeretett volna lemondani az álmairól.
– Aki csak látta, mindenki tudta, hogy az ő keze nem közhasznú munkára való. Mondogatta is nekünk, hogy ne aggódjunk, ha felnő, művészként ő fog gondoskodni az egész rokonságról, hogy senkinek se kelljen nehéz fizikai munkát végeznie – csuklott el Julianna, a gyászoló édesanya hangja, majd a gyerekek szobájába invitált bennünket.”
ki az a homonnay gergely?