Arról pedig érdemes lenne pár szót váltani,
hogy a szegény elnyomott gázaiaknak bizony honnan telik heti közel négyezer rakétára? Négyezer, basszus, ez már az a mennyiség, amit Kim Dzsong Un is megirigyel, miközben Gázának semmiféle fegyvergyára nincs, az egész egy sűrűn lakott gettó, egy nagyobb nyócker a tenger partján, ahova még visszalőni is alig lehet, mert tutkó eltalálsz valamit. A Hamasz ráadásul előszeretettel pakolja tele fegyverekkel a kórházak alagsorait, hogy az izraeli érzékelők majd oda irányítsák a rakétákat, így aztán máris tele lehet sírni a világsajtót, azt a világsajtót, amelyik rendszeresen felejti el bemutatni azt az aprócska tényt, hogy a Hamasz által uralt gázában a családok többsége egy gyereket ad a dzsihádnak – így megy ez arrafele, ha már elfogyott a teve.
Tényleg így megy ez arrafele? Lófaszt!
A mindennapi életben azonban korántsem olyan éles a szembenállás, amint azt mi innen gondolnánk. Unokatesóm pl. Tel-Avivban vezet egy céget, alkalmazottainak nyolcvan százaléka arab, palesztin, akik nem akarnak Izraelen kívül élni. Hogy is akarnának? Fiatalok, szeretnek strandra járni, saját rapszámot írni, bulizni a tengerparton stb. Csupa olyan móka, amiért pár tíz kilométerrel arrébb a Hamasz lefejezi őket. Az a Hamasz, amelyik pont ennek a miniháborúnak köszönhetően ismét erősödni látszik Gázában, ugyanis, bármilyen hihetetlenül hangzik, ott is vannak választások, a mérsékelt Fatah és a radikális Hamasz versenyez, bár a választások tisztaságát erősen megkérdőjelezi az a tény, hogy gépfegyveres, arabfejpántos, marcona férfiak szoktak vigyázni arra, hogy hova teszed az x-et, bár ezt a kérdés már a választások előtt eldőlt, akinek nagyobb a csöve, az nyer – értem ezalatt a fegyverarzenált.
Ahogy a zsidó fiataloknak is tele a töke az állandó készültséggel nem lehet nyugodtan beszívni, mert bármikor szólhat a sziréna, és rohanni kell az óvóhelyre.
Akkor miért nincs béke?
Békét az államok kötnek, és Gáza nem állam. Ciszjiordánia sem az.
De ez csak egy bagatell kérdés ahhoz képest, hogy Izrael, aki az elmúlt századot arra használta, hogy országot építsen, és ebben azért látványos sikereket ért el, miképp is köthetne békét olyan szervezetekkel, földrajti fogalmakkal, vagy akár államokkal, amelyeknek első politikai céljuk Izrael eltörlése a föld színéről?
És miért kötne békét a Hamasz? Igaz, alig egy kerületnyi méretet tesz ki az „ország”, amit irányít, de azt legalább irányítja. Senkinek sem kell elszámolnia a sejktől kapott adományokkal, nem kell adót fizetnie, nem kell iskolákat fenntartania, kórházakat építenie stb. Neki ez így tökéletesen kényelmes, a béke pedig egyenesen a halálukat jelentené, elapadna az utánpótlás, ha mindenki gyarapodni kezdne.
És mit csinál Európa?
Ugyanazt, amit eddig: kommunikációs panelokat gyárt, amelyben az európai pártok és politikai alkulatok megpróbálják maguk javára fordítani a helyzetet, szerezni pár szavazatot. Az európai, benne pedig a magyar lakos pedig ismét kiélheti elfojtott antiszemitizmusát, ezért lehet propalesztin pár hétre, és ez legalább nem büntethető.
Hogy ismét, sokadjára cserbenhagyunk egy népet, amelyet kontinensünk üldözött, megtizedelt, kis híján eltörölt a föld színéről, majd ők mégis országot építettek maguknak (nem is akármilyent), és elkötelezték magukat a nyugati civilizáció mellett? Ugyan, kérem szépen, ez csak náci duma…
A kortárs anti-antiszemitizmus ma a propalesztinság – és így válunk újra a Holokauszt cinkosaivá.
Oh, tempora, oh mores!
Ghonzó
A fegyvergyárak ritkán termelnek raktárra.
Szaddan vegyi fegyvere?
Kadhafi aranya?
Koszos zsidóbérenc
A profitéhségük felfalja őket is!