Minden kizöldült, az új koronavírus-fertőzésszámok végre a szeptemberi szintre estek vissza, egyre többen kapják meg az oltást. Minden adott tehát ahhoz, hogy elkezdődjön egy felhőtlen, de legalábbis a normálisra emlékeztető nyár. Egy bő évvel a koronavírus megjelenése és az otthonülés hónapjai után azonban az ember mintha még nem állna készen arra, hogy újra a régi tempóval falja az élményeket, személyesen folytassa a találkozókat, ölelgesse a barátait és rokonait.
Mintha sokan kissé berozsdásodtak volna. Kali Cyrus pszichiáter, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa két páciens között inkább ledől egy kicsit, mert hullámokban tör rá a fáradtság. Korábban fekszik, később kel, semmi kedve újra aktivizálni magát. A pácienseitől is hasonló panaszokat hall: nehezen kelnek fel reggel, elkeverik a dolgaikat, hibáznak a munkahelyükön, ingerültek. Néhányan még a tévét is alig bírják bekapcsolni, csak a semmittevéshez van kedvük, de szó szerint.
A szakirodalom már rég megtalálta a megfelelő szót erre az állapotra, úgy hívják, languishing, azaz ernyedtség, bágyadtság, lankadás, sőt senyvedés – ami nagyon úgy fest, hogy 2021 meghatározó állapota lesz. Miközben a COVID-19-en átesettek között szép számmal vannak olyanok, akiknél elhúzódó tünetként marad fenn a krónikus fáradtság és a homályos tudat, a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek azoknál is egyre gyakrabban tapasztalják ezt a jelenséget, akik nem kapták el a vírust.
Nemrég a Qubit házi szavazásán tízből majdnem nyolcan állították, hogy ugyanannyit vagy még többet is képesek elvégezni a home office-ban, mint a munkahelyükre bejárva – ezzel is bizonyítva, hogy jó mentális egészségnek örvendenek. Ők valószínűleg nem tapasztalták meg személyesen a jelenséget, a languishing egyik fő tünete ugyanis a koncentrálóképesség csökkenése. Emellett az emberek gyakrabban számolnak be arról is, hogy nem tudnak igazán lelkesedni, képtelenek felhagyni az otthonülős, túlságosan is meghitt elfoglaltságaikkal. És bár reggel nehéz kimászni az ágyból, ez nem depresszió, még csak nem is kiégés, mert nem jár együtt teljes reménytelenséggel, és nem vész ki az energia az emberből, csak némi céltalanság és örömtelenség lengi körül a napjait.
Tartós stressz repít a párás szélvédőig
A languishing állapotában üresnek és tespedtnek érzi magát az ember, csak úgy átevickél a napokon, és mintha egy bepárásodott szélvédőn keresztül szemlélné a világot. Bár többféle oka is lehet, a jelenség a járvány hosszú távú mentális hatásának tekinthető: mintha kissé készületlenül érte volna a népeket, hogy elmúlt az előző időszakot meghatározó stressz, gyász és félelem. Cyrus szerint a senyvedés az abnormális időszakra adott normális reakció, amit a tömeges traumák hatásairól szóló korábbi kutatások is alátámasztanak. Ugyanígy a járvány kiszámítható következményei közé tartozik, hogy a mentális betegeknél felerősödnek a depresszió és a szorongás tünetei, amiről már tudományos bizonyítékok is rendelkezésre állnak – most azonban azoknak a nyűgéről van szó, akik amúgy nem küzdenek mentális problémákkal.
A járvány korai, bizonytalan időszakában az idegrendszer, azon belül a limbikus rendszer fenyegetések azonosítására is hivatott neuroncsoportja, az amigdala alighanem folyamatos készenlétben volt. Mire nagyjából világossá vált, hogy a maszkviselés és a távolságtartás segít, a kajásdobozok fertőtlenítése viszont nem, az ember lassan kifejlesztette a félelmét enyhítő rutinokat. A járvány pedig lassan továbbvánszorgott, és az akut gyötrődés helyét átvette a krónikus senyvedés – ahogy a New York Times-ban Adam Grant, a Pennsylvaniai Egyetem Wharton üzleti iskolájának pszichológus tanára fogalmazott.
Jó hír, hogy a senyvedés elmúlik a járvánnyal (úgyhogy kevésbé jó hír, hogy a vírus a jelek szerint velünk marad), az emberek többsége pedig rugalmasan alkalmazkodik, legalábbis Lynn Bufka, az Amerikai Pszichológiai Társaság stressz-szakértője szerint.
A krónikus kimerültséget több dolog okozhatja, a legfőbb tényező lehet a stressz, amit négyből három amerikai összefüggésbe hoz a koronavírus-járvánnyal. Hozzá kell tenni, hogy a magyaroknál ez az arány kisebb lehet, ahogy a senyvedés jelenségét is csak egy szűkebb csoport tapasztalja valószínűleg. Itthon ugyanis tömegek éltek a járvány évében majdnem ugyanúgy, mint egyébként is szoktak, például a legnagyobb halálozás időszakában is jelentős volt a mobilitás. Emellett az Eurostat friss statisztikái szerint a magyar dolgozóknak csak a töredéke engedhette meg magának 2020-ban az otthoni munkavégzést.
De mielőtt úgy tűnne, hogy a languishing egy szűk, privilegizált csoport indokolatlan világfájdalma, vegyük figyelembe, hogy Magyarországon is rengetegen megbetegedtek, közülük sokan elhúzódó tünetekkel küzdenek. https://qubit.hu/2021/05/19/bagyadt-faradt-dekoncentralt-a-vilag-2021-nepbetegsege-a-languishing
