100 ÉVES A MISKOLCI MŰVÉSZTELEP – 4. RÉSZ: BENKHARD MESTER
„Nélküle ez a telep csak aktákban élte volna papíros-életét” – jelenti ki Benkhard Ágost (1882–1961) érdemeiről szólva Lyka Károly művészettörténész 1948-ban, visszatekintve a Képzőművészeti Főiskola miskolci bázisának küzdelmes negyedszázadára és eredményeire.
1.KÉP. Benkhard Ágost. 1935-ben, Miskolcon készített fényképfelvétel. Magántulajdon. Digitalizálva a Herman Ottó Múzeum–Miskolci Galéria Adattárában, Ltsz: Adfe/384-2012.
A nagybányai festészet második generációjához tartozó Benkhard épp akkor nyert tanári kinevezést a főiskolán, mikor a művésztelep létesítésének ügye révbe ért, és vezetésére alkalmas személyt kerestek. A tanári kar újdonsült tagja lelkesen vállalta el a feladatot. 1921-től 1937-ig ő volt a telep „motorja”: vezető tanára, szervezője, menedzsere. 1947–1948-ban ismét rá esett a választás, hogy a háború alatt kényszerszünetet tartó intézetet újjászervezze.
Festőművészként a konvenciómentes friss természetszemlélet, a plein air piktúra elkötelezett híve volt, ám közismert liberalizmusa megóvta attól, hogy tanítványaira saját látásmódját ráerőltesse. Miközben okos korrektúrával segítette a növendékeket a szakmai alapok elsajátításában, az irányultság tekintetében szabadságot biztosított számukra. Pedagógiai elveinek nagy jelentőség tulajdonítható a művésztelep életképessége, népszerűsége tekintetében is.
Két etapban összesen 19 éven át töltötte Miskolcon a szabad ég alatti festésre leginkább alkalmas nyári-őszi hónapokat, így életművének tekintélyes része legszorosabban a térséghez kötődik. Kedvtelve és sokat dolgozott a város kies természeti környezetében. https://hermuz.hu/100-eves-a-miskolci-muvesztelep-4-resz-benkhard-mester/?fbclid=IwAR1ZZ6H-WaRI2Hlu1FSzHt3PQNdFpqWk9LgvNZ8Qub13qm5F_WyAgLCfG0U
Azt hittem, régebben készült a város Hermann központtal, ahol a Heti hetes Idegenhangú Éva könyvét is bemutatták a világmindenség apokalipszisére azzal, hogy leleplezzék a mártírok, hogy időnként szerepeik közben elesnek.