A hölgyek panaszkodnak, hogy a kietlen helyen drasztikusan lecsökkent a forgalmuk.

Jelenleg kizárólag Miskolcon működik az országban olyan közterület, ahol a prostitúció hivatalosan is űzhető. Júliustól egy kietlen utcába űzték a nőket, akik szerint ott kevesebb a kuncsaft.

Murvás, poros úton haladunk Miskolcon a Szinva-patak ipari üzemekkel tarkított, páros számozású oldalán. Már elhagytuk a festékboltot, ahol egy biztonsági őr igazított útba, menjünk nyugodtan tovább, hiába fogy el az aszfalt, ott lesznek a lányok a kanyar után, elvégre elmúlt délután öt óra, s ilyenkor kezdődik a „,műszak”. Épület errefelé nincs, csak sásos-nádast és magasra nőtt gyomot látunk.
Neonrózsaszín pólóban, tarka forrónadrágban áll az út szélén egy nő, akit nagyjából 25-28 évesnek saccolunk. Virágmintás oldaltáskája keresztbe feszül a mellein, a nyakában fehér gyöngyös bizsu nyaklánc. Vivinek nevezzük el magunkban, a nevét úgysem árulja el. Máskülönben közlékeny, főképp, amikor arra terelődik a szó, miként megy az üzlet, amióta a miskolci önkormányzat július elejétől ezt az eldugott útszakaszt jelölte ki türelmi zónának. Jelenleg ez az egyetlen ilyen jellegű terület az országban, pedig egy 1999-ben született törvény kötelezi az 50 000 fő feletti városokat, hogy igény esetén jelöljenek ki türelmi zónát. (A korábban emlegetett egy-két türelmi zóna vagy megszűnt időközben, vagy hivatalosan nem is volt ilyen minősítése.)

A tevékenységet az önkormányzat nem tilthatja be, csak korlátok közé szoríthatja. Miskolcon a helyiek elégedetlensége váltotta ki, hogy Badány Lajos, az ellenzéki vezetésű város jobbikos alpolgármestere benyújtott egy zónakijelölésről szóló javaslatot, mert – mint mondta – a patak túloldalán és a Selyemréti lakótelepen élőket zavarta az egyre több prostituált, és a tevékenységükkel járó, zaklatásnak minősülő felajánlkozás. A lányok viselkedése, pedig szerinte okkal váltott ki felháborodást az ott lakók körében. Az, hogy hivatalosan kijelöltek türelmi zónát, egyben azt is jelenti, hogy ezen a néhány száz méteres szakaszon kívül tilos a prostitúció, mostantól ezt kivéve a város bármely területén büntethetnek ezentúl az ilyen tevékenységért.

Tartottak az ügyben egy közmeghallgatást is, aminek az lett az eredménye, hogy: a helyiek elsöprő többsége szerette volna, hogy jelöljenek ki türelmi zónát, és irányítsák át oda a lányokat. A pandémia miatt a határozathozatal tavaly őszről idén nyárra húzódott át, de június végén a miskolci önkormányzat megszavazta a rendeletet.
– A lakosság érdekeit kell néznünk, számunkra az volt a fontos, hogy ez a tevékenység minél messzebbre kerüljön a lakott területektől, és a jogszabályokat is betartsuk – mondta az alpolgármester. Amikor arról kérdeztük, vajon mozgóvécét vagy vízvételi lehetőséget nem kellene-e biztosítani a türelmi zóna mellett, azt válaszolta: ilyesmire a törvény nem kötelezi az önkormányzatot, és a maga részéről nem szeretne olyan körülményeket teremteni, amelyek komfortossá tennék ezt a tevékenységet.

– Alig van üzlet, amióta ide át kellett jönnünk. Annak idején sose mentem haza egy fillér nélkül, most meg előfordul, hogy igen – panaszkodik „Vivi”. Azt mondja, korábban, a patak túloldalán sokkal jobb volt a forgalom.
– Minimum két menet mindig megvolt egy műszakban. De attól azért jóval több. Ott is így öt óra felé jöttünk ki az utcára, aztán mindenki maradt, ameddig akart, néha reggelig. Most átvezényeltek ide minket a rendőrök, azt mondták, nem hagyhatjuk el ezt a területet, itt kell dolgoznunk. Nézzen körbe, elbújni nem nagyon van hol, egy kis ösvény van csak a bokrok között, ott szoktunk dolgozni.
– Mennyit kereshet egy nap?
– Jóval kevesebbet, mint a túloldalon. A tarifa nem változott, csökkenteni nem tudunk. A francia 4000, a sima szex 7000, a komplett, vagyis a szex szaxival 8000 forint.
– Hogyan tudnak itt tisztálkodni?
– Amíg a túloldalon dolgoztunk, haza tudtunk menni két üzlet között, de mivel itt elég sokat kell gyalogolni – a villamosmegállótól még tizennyolc percet jövünk, míg ideérünk – inkább flakonban hozunk vizet, meg a kis táskában van tisztítókendő, azt használom.
– Mi van még a kis táskában?
– A telefonom meg az óvszerek.
– Utóbbiból mennyit hozott?
– Mindig hatot hozok. Ha elfogyna, megyek a benzinkútra, veszek, oda járunk enni is, hazaszaladgálni innen nem nagyon van idő. De mostanában elég a hat gumi, bőven.
– Együtt lakik a többi lánnyal Miskolcon? – Dehogyis! Nekem családom van. A nagyobbik lányom 13 éves, a kicsi kettő.
– Most az apjuk vigyáz rájuk?
– Nem élek vele. A nagyanyjukkal vannak, ő gondoskodik ilyenkor róluk.
– Nem lenne jobb, ha lennének hivatalos bordélyházak, ahol kényelmesebb körülmények között tudnának dolgozni?
– Jobb lenne. Már beszéltük a lányokkal, hogy meg kéne venni valami lepukkant épületet, aztán odamenni. Zárt helyen a rendőrök se szólhatnak bele, hogy mit csinálunk.
– A kuncsaftok jöttek maguk után?
– Van, aki átjött, de azért sokan elmaradtak. Elég rossz az út, meg aztán a „lebukás” veszélye is nagyobb lett, most hogy ez már hivatalosan is a türelmi zóna, nem egy átlagos utca. Aki eddig hetente jött, az most kéthetente vagy havonta. Nyolcan-tízen dolgozunk az utcán Miskolcon, abból hárman jöttünk át ide, a többiek máshol dolgoznak.
– De azt mostantól büntetik.
– Nem tudom, még nem hallottam, hogy büntették volna őket. (Doros Judit írása, Népszava)