Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának földrajz-biológia szakos hallgatójaként
csereterepgyakorlat keretében, 1963 nyarán jártam először Erdélyben és a Regátban, azaz(?) a Román Szocialista
Köztársaságban. A Bukaresti Tudományegyetem tanárai
és hallgatói megmutatták fővárosukat, a Dumlobita alföldjét, a Jalomita fölső folyását, csónakáztunk a Snagovitavon, ahol senki sem mondta nekünk, hogy Nagy Imréék
és családjaik mennyi időt töltöttek ott 1957-ben; lehet,
hogy ekkor még terepgyakorlatvezető tanárunk, dr. Székely András (1925-1997) – egyike Azoknak, Akiktől legtöbbet tanultam természetföldrajzból, szakma- és hazaszeretetből, a földrajz rokontudományainak összefüggéseket
teremtő fontosságából – sem tudta, vagy ha igen, a saját, meg a mi érdekünkben inkább nem szólt róla. Csónakázás közben a szomszéd „hajón” ülő cigány meghallotta,
hogy magyarul beszélünk; mellénk eveztek és a magyar nótákat kezdett hegedülni…
Kolozsvárt és környékén Kónya Ádám, – az akkor már Babes-Bolyai nevű egyetem
végzős földrajz-történelem szakos hallgatója – volt csudás „idegenvezetőnk”. Később,
1969-ben, amikor már a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum igazgatója volt, Tőle tudtuk meg, sok más mellett, hogy kik voltak a székely vértanuk (1854), akikről „itthon”
történelemből semmit sem tanultunk…
Ennyit bevezetésül. Mint akkor (1963) már a természetföldrajzhoz elkötelezettet,
számomra a Déli-Kárpátok jégárak faragta csudaszép vonulatai adták a legtöbbet.
Különösen a Pareng, amelynek legmagasabb csúcsa, a Mündra 2519 m-re emelkedik
a Balti-tenger szintje fölé. „Meghódítása” előtt a 2030 m tszf-i Vurful Cu Dor csúcs
alatti menedékházban volt a szállásunk. Mivel gyalog addig még sohasem jutottam
2000 m fölé (másképp sem), koradélután nekiindultam egyedül – a többiek pihengettek – sikerrel. Lefelé jövet örömömben szinte végig énekeltem magyar nótát, János
vitézt, népdalt. Valahol a havasi rétek övének alján, leértem a menedékház fölötti nye-
regbe, ahol szinte szemben velem keresztezte az ösvényt népes juhnyájával egy igazi
idős, oláh csobán. Bocskorban, fehér gatyában, fehér ingben, derekán széles, tüszős
bőrövvel s természetesen a mindezekhez tartozó bottal és kutyákkal.
Addigra néhány szót már fölszedtem az oláh nyelvből. „Bona seara” köszöntem.
„Jó estét” válaszolta, „És miért köszön nekem románul, hiszen maga magyar?!”- kérdezte… „Honnan tetszik tudni?” „Hát hallottam, hogy lefelé jövet végig magyarul
énekelt.” „De hisz a bácsi román, honnan tetszik tudni magyarul?” „Hát, fiatalember,
én ott a csúcson meg a gerincen – s fölmutatott arra, amerről jöttem – határőr voltam
az innenső oldalon.” Belém villant, hogy ez csak 1920 előtt lehetett. „És nem tetszik
haragudni a magyarokra?” Meglepetten válaszolt: „Aztán miért haragudnék?” „Hát
mert a két világháború között és után nem sok jó történt Románia és Magyarország
között.” „S nekem mi közöm volt azokhoz? Tudja fi atalember, azt hogy nekünk egymásra haragudni köllene, azt – s lemutatott botjával a völgyek legaljára – ott találják
ki a városokban.” Hosszan néztünk lefelé, aztán egymásra. „No, Isten áldja!” és a kezét
nyújtotta. S azóta mindig, ha Erdély nemzetei egymást bántják, ez a kézfogás meg
ennek hiánya jut eszembe.
Végül ajánlok néhány olvasnivalót Mindkét Félnek; hogy Mindkét Fél olvasson,
gondolkodjék, és a maga emberségére hallgasson, ne arra, ami „odalenn” a városokban, bizonyos körök saját érdekükben kieszelt „eszméiből” „szörny”-születik.
Rákosi Viktor: Elnémult harangok (1903)
Liviu Rebreanu: Akasztottak erdeje (1922; magyarul 1957)
Bánff y Miklós: Megszámláltattál I.; És híjjával találtattál (II. 1934)
Kós Károly: A Varju-nemzetség (1925); A Gálok (1930); Erdély (1944); Ezerkilencszáznegyvennégy (2019)
Nyírő József: Székely tragédia (a szerző halála után: 2014)
(A Szerző ezen írásával emlékezünk a „trianoni békeszerződésnek”
nevezett diktátum aláírásának 101. évfordulójára.)
Keresztény Szemle
http://keresztenyszemle.hu/wp-content/uploads/2021/07/Szemle-2021_2.sz%C3%A1m-web-re.pdf
Tik sem vagytok magyarok romániai elmeosztály, amelyik 85 éve értelmiség legyőzést hajt végre ismételte Cseh Károly Fatimai jóslatát a mindenkori politikusokkal tíz éven keresztül áldozva a bibliában lévő vallások és szereplők helyett már ki tudja, hanyadszorra, mert a borsodi berendezés szerint Románia és Magyarország, mint világ ura népe együtt hajtották végre a világmindenség apokalipszisét minden könyv berendezésével, szerepeik miatti áldozással, tetteik ismétlésével, mint a székelyekével, amik a sátoraljaújhelyi Révész utcai berendezéshez tartoztak sátán népeként. Ezer éve tart már az állandó áldozása Magyarországnak a románokkal, törökökkel, minden ide tartozó, névleg itt berendezett néppel. Trianon darabokra hulló bibliát jelentett, még a Varjú népe megléte mellett, akiket a miskolci nácikkal vittek el és áldoztak meg együtt az összes többi szereplővel, amiket az én bolt és közlekedés fóbiámmal emeltek folyamatosan Ratkósok berendezése mellett, hogy minden történelmi kort ismételjenek Földanya legyőzés kezdet óta. Nincsen sátánnak kereszténysége, csak tettei vannak és szerepei, akkor is, ha elfeledték, mert csodálatos 130 évet éltek a vasnéppel, amióta közösen egyet áldoznak állandóan. Ha sátánnak és népeinek van kereszténysége, akkor én szent vagyok hozzájuk képest. Ez vonatkozik mindegyikre, az egészségügyre is, amelyik az ózdiak űrhajóira jelentett, mint feketékkel mészároló apokaliptikus szereplők, amik lezárták a határokat az emberek előtt, míg a szereplők értelmiségek lettek. Az egészségügy az egykori római egyház ellenes csapásokat tisztította, nemesítette emberré, vonultatva az egész világot, a sátán összes országával. Cseh ózdi lírai karám feketemágusa volt, fertelmet művelt Kelet teljes egészével együtt, hogy vérből emelkedjenek, mert ez az elméletük József Attila óta, hogy más arcában mossák magukat.
Cseh Károly: Fatimei jóslat
– közép-kelet-európai hexameterek –
Varjúraj repdes az alkonyi ég szederindaszín árján,
mintha fatimei jóslat sötét szárnya suhogna.
Tornyokat dönget a szél, tépázva küzd a harangszó.
Küzd Európa kemény csücskébe szorult, hadirokkant
lelkű hazákért. Tudhatod, errelelé ma korábban
kormos a nappali ég üvege, s hamar űzi december
sáros falvak lámpavilága felé a csahos kutyafalkát>
ördögi csordát hajszol az antikrisztusi ostor.
Sárgult kártyalapokká hullik a biblia széjjel.
Cink jele rajta a könnycsepp. Üdvözül, él a sipista.
Terhed a jó – s mialatt majd mardos a szégyen,
mert a kiválasztottak Mennyei Mércefokán át
tékozolót emel eszményeddé egy Nevenincs lény.
Ezt a trianoni verset Sopronban rendezték be 2001-ben Fatima szoborral, együtt ismételték az összes Kelet megjelent könyvét, mint szegény mártírokét, amik születésem óta kösztümökbe öltöztettek be a világ szerepei szerint, cigánysággal voltak nálunk, mivel a cigánysága Indiának állandó kísérete az embermészárlásoknak, amit lehetett látni ezt Olaszliszkán is. Fábryék ismételték az Új Bekezdés Időjelek testenyészeteinek történelmét, melyben az angyala szerepel sátán országának Mary Zsuzsaként, amelyik helyett engem győztek le, sőt én voltam az összes rendetlenje a világnak, köztük van a hegedűs cigányság, amiknek a másik világnak kellett volna játszania, vagyis mindegyiknek megvolt a vége, elméletben, mert gyakorlatban ezer éve hajtják végre mindig egy megáldozásával a porondon a szerepeiket szocialista iskola berendezése kezdetével kezdve a történelmi korszakokat.
Holt éltek eddig, milyen búrában?
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok szerint az MDF miskolci fórumának tervezett megalakulásáról információt egy helybeli, Ipoly fedőnevű III/III-as ügynök adott. 6-os kartonjának tanúsága szerint e szép fedőnév mögött U
, a helyi Rónai Művelődési Központ igazgatója bújik (Jutalmi kinevezés megyei első titkártól! ) meg. Szintén a 6-os kartonján rögzítettek szerint még 1968-ban szervezték be U, s a „tmb.” – titkos megbízott – osztályba való sorolása arra enged következtetni, hogy meggyőződésből vállalta az együttműködést. A hálózati kötelékben eltelt mintegy két évtized lenyomataként többek között írók, költők által alapított Kelet Irodalmi Kör – melynek egy időszakban maga U volt a vezetője is – alkalmairól adott jelentései lelhetők fel a munkadossziéiban. A gazembernek személyiségi joga ezt titokban tartani!
Nyugi van. Majd a Donáth – és Apró-klán megoldja , hogy még ezért is bepereljenek.
„jó ideje annak a feltételrendszernek a kidolgozásával foglalkozunk, amely alapján lehetséges az uniós források közvetlen elosztása. Ez azt jelenti, hogy nem a jogállamiságot sárba tipró Fidesz-kormány osztaná az EU pénzét, és pláne nem az oligarcháinak. A jogsértő kormányokat kikerülve, közvetlenül juttatnánk a forrásokat a helyi vállalkozókhoz, az önkormányzatokhoz és a civil társadalomhoz.
Hisz eleve nekik szántuk.” /Donáth Ancsika. /
Nyugi van. Majd a Donáth – és Apró-klán megoldja , hogy még ezért is bepereljenek.
„jó ideje annak a feltételrendszernek a kidolgozásával foglalkozunk, amely alapján lehetséges az uniós források közvetlen elosztása. Ez azt jelenti, hogy nem a jogállamiságot sárba tipró Fidesz-kormány osztaná az EU pénzét, és pláne nem az oligarcháinak. A jogsértő kormányokat kikerülve, közvetlenül juttatnánk a forrásokat a helyi vállalkozókhoz, az önkormányzatokhoz és a civil társadalomhoz.
Hisz eleve nekik szántuk.” /Donáth Ancsika. /
Az az igazság, hogy nem kellettek ide besúgók, mindegyik tudott mindent, hiszen együtt győztek le 1986-ban medve főszerepében Mészáros Kata néven. Például megírtam a Szomorúszemű Johanna regényvázlatot 1992-ben a Vörös Oroszlán alapján, mely születésemtől szólt az Annás és más szerepekről, megbélyegzésről, összetöréseimről a karmikus reformátusok, vas nemesek, csillagjuk és zsidók, antikrisztusok, rendek, avatárok, vízöntők áldozásával Nagy Anna véggel, azzal, hogy még sokan fognak nekem ártani. Ezután már szinte nem tudtam ismét magamról, mivel ott voltak a feketemágusok a kiliáni lakásban. H. Gábornak, a Kelet vezetőjének oda adtam elolvasni, egyik sem nézett semmibe, furcsán viselkedtek velem, mint az Új Bekezdés elmondva mondataikat a szerepekről, Bródy dalokról, melyeket nem érthettem. Gábor nem sokkal utána meghalt, tehát minden bizonyítékot el kellett tüntetni, mint az én írásaimat az igazi régi történelemről, melyekből vannak valamennyien, amelyeket a miskolci elmeosztállyal ismételtek a világapokalipszis két utcájának szereplőivel együtt, mint a beduinokat Borosék. Nem hagyták abba Csehék az Ízisz-Jézus áldozást, amire egyik utalt Jézuska szóval 1991-ben, egy asztalos. Cseh Károly minden írása Ízisz szerepekről szól, ezért lehet, hogy nincsenek meg a könyvei, így váltak emberré. 1995-ben mentem a Zsarnaira, vettem egy fekete nap és holdzáras táskát, amit a Keletesek kíséretei rendeztek be, mint a többi ruhámat. A nap és a holdjel a Pszichografológiában pusztítók jele, helyettük áldoztak, majd engem együtt dr. M. Józseffel az egyik cserép tanúbizonysága szerint. Jelentkezett Ízisz ekkor, az igazi szereplő, a kedvükért vonatot állított meg hatalmas erejével, de ekkor sem hagyták abba, Cseh folytatta, hogy úgy dolgozták ki, hogy felkiáltok majd: Istenek, Istenek, miért hagytatok el engemet? Majd az egyik művelődési házba becsalva egy bíró már nem bírta nézni, hogy nézek ki, Cseh ivott pár pohár bort, s kezdték a sötét a nap, ontja a sugarakat kivégző sorozatukat, először a lábaimmal, hogy nem tudtam járni a cipőkben, mert égett a talpam. Majd jött a mellem a fogaim, struma megtámadása után bőrgombájukkal együtt szlovákok melldeformációja kezdetével. Jelenleg anyám szürkehályogját hajtják végre, ismételve az ő és az anyja betegségét cukorbetegséggel és vakság véggel, feltételezés szerint. Itt van a miskolci elmeosztály, amelyik a Rákóczi teret irányítja, húsról szokat le másokat, anarexiát művel, kutyás berendezéssel tisztítja a népét.
Hát ezért ismételte a török nagykövetség Cseh Károly verseit 2001-ben, mert a törökök, csuvasok, svájciak, arabok, türkök, tatárok és horvátok, meg adventisták, Ózd összes feketemágus vallása helyett áldozott minden szerepben a Keletesek vezetőivel.
Felfoghatatlan mindez, hogy nyugodtan össze lehet zúzni valakit Ízisz-Jézusként, Máriaként, Hagia Sophiaként, Istálló-Vénuszként, melyek jele a fekete kereszten hét rózsa. A feketemágusok megváltották magukat. Én bizonygatom, szidnak és elmebetegeznek a népek, mert már ők kivívták a szabadságukat tömeggyalázással, üzenve az égnek, hogy olyat kottáznak az égbe, melyet többé nem mos le a hó. Kérdem, ki az elmebeteg, aki végrehajtotta, vagy aki elszenvedte? A másik, hogy szabadon lehetett kínozni és gyalázni a politika és média torünnepe közepette lyukak és nemi szervek kitermelésével azzal, hogy ők nem emberek.