Nem lehet azonban egyszerűen megszabadulni a gratulációktól, amikor mindenki egyenként imádja a Risztov Krisztiánt, aki olyan messzire hajította a csőfogót, mint eddig még senki se. Pedig én speciel nem igénylem ezeket a híreket, ugyanis szarok az olimpiára.
Nem vitatom el a létjogosultságát, véletlenül sem. Az akkumulátorhajításnál és a kempingbiciklis akrobatikánál sokkal bizarrabb, rétegebb hobbikat is ismerek, illetve számos egyéb szubkultúrát, és azok is megférnek szépen egymás mellett. Virágozzék száz virág, ha valakinek az a móka, hogy egy láncos vasgolyót minél messzebbre dobjon, akkor csinálja csak, amíg ezzel másokat nem zavar és nem veszélyeztet.https://hvg.hu/w/20120813_olimpia?fbclid=IwAR0GzxQQir5KiMqBFzfgw37LTS-qLcg4L-VGQxbp25BTeCdoMHCh71tdw8w
ÉN IS!!!!!!
Én is. Hadd picsogjon!
„”Demokráciában nincs forradalom. Választás van. Ha valami nem tetszik, akkor nem az a módi, hogy felborítjuk a villamost, hanem elmegyünk szavazni. Aki itt felborítja a villamost, lezárja a hidat meg felborogatja a kukát, az nem forradalmár, hanem bűnöző, huligán, söpredék. Működő demokráciában az ilyennek baja eshet. Ha mégis sikerrel jár, akkor meg puccsista, akit illik lebombázni. Persze elképzelhető annyira hülye puccsista, akit nem kell bombázni, mert magától nekimegy a holnap üvegajtajának, és felkenődik rá, mint egy krumplibogár.
Fogsz kapni egy szép nagy szavazólapot. Megkeresed rajta a gazdit – Isten ajándékát -, beikszeled, és húzol haza. Szépen kivárod a végeredményt, aztán vagy csóválod a farkad boldogan, hogy mégis tiéd a gondnoki állás a székházban, vagy tudomásul veszed, hogy bukta. Utána még ki lehet menni az utcára örvendeni vagy búslakodni, újabb síkidomokat alakítani, egy kis dombra lecsücsülni.””
Tóta W. Árpád, 2006. Index
én meg sz.arok az ő véleményére. Hajrá olimpia, HAJRÁ MAGYAROK!!!
Az NDK-t vagy a Szovjetuniót se tudta életben tartani a megszámlálhatatlan olimpiai, világbajnoki éremgyűjtemény…
Csillagháború, csillagom! -mondta Ronald. Raisza Makszimovna Gorbacsova meg eldöntötte. Feladják. Ennyi Okos nő volt.
Csernobil volt a vég, nem a csillagháborús terv. Ennyi.
nem a fegyverkezési verseny része volt a kísérlet?
„E kérdések megválaszolásához mindenekelőtt azt kell látni, hogy mik voltak azok a már említett diszfunkciók, amellyel a Szovjetunió (és maga a keleti blokk) küzdött a katasztrófa pillanatában. Gorbacsov súlyos válságot örökölt elődeitől. A gazdasági reformok hiánya vagy sikertelensége, a politikai vezetésben megjelenő gerontokrácia, az egyre súlyosabban burjánzó korrupció és a terjedő alkoholizmus elleni sikertelen fellépések sorozata, valamint a tény, hogy a legkomolyabb politikai döntések következményeit már nem merték vállalni, egyaránt a politikai vezetés tehetetlenné válását eredményezte. Ez a cselekvőképtelenség azonban továbbra is a nagyhatalmi tudattal párosult, vagyis tehetetlensége ellenére sem kívánta feladni a Szovjetunió az addigi ideológiáját, politikáját és gazdaságát – vagyis mindazon tényezőket, amik a komoly válsághelyzetbe sodorták. A helyzetet tovább súlyosbította a külpolitikai színtéren bekövetkező fordulat, pontosabban az amerikai „csillagháborús” tervek megjelenése, amik egy teljesen új térbe, az űrbe helyezték át a fegyverkezési versenyt, tovább fokozva az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti rivalizálást. A Szovjetuniónak döntenie kellett: vállalja-e a fegyverkezési verseny ezen újabb szakaszát, ám akkor záros határidőn belül összeomlik mint szuperhatalom, vagy nyíltan beismeri a vereségét, ami értelemszerűen elképzelhetetlen lett volna.”
Érdekes megközelítése a dolognak. Persze ez is egy vélemény. De ilyen erővel nincs szükség színházakra, mozikra, fesztiválokra, koncertekre, lényegében semmire ami szórakozást jelent. Sőt tovább megyek nincs szükség fodrászra, meg kozmetikusra sem, hisz ronda nővel is ágyba lehet bújni, csak sötétben kell csinálni.
A sporthoz kapcsolódó rendezvények legyen az bármilyen sportág, szórakoztatja a társadalmat. A mérkőzéseknek ez a lényege, a közönség szórakoztatása. Az érmek gyűjtése másodlagos, pont a kiszámíthatatlan eredmények adnak izgalmat a szurkolóknak. Természetesen minden jövedelmemünket elkölthetjük az űrkutatásra, meg mindenféle tudományos munkára, kereshetjük az örök élet receptjét is. Az valóban nagy felfedezés és áttörés lenne, de akkor majd hip-hop túlnépesedünk és azt a sok tudományos vívmányt arra használjuk fel, hogy kiírtsuk egymást. Abban a pillanatban mindenki ráeszmél majd, hogy lehet kellett volna élni, szórakozni, sportolni és csak úgy élvezni a lét örömeit rövidke életünk alatt.
Közhely ugyan, de csak egy életünk van, mindenki ébredjen rá, hogy amit most él ez az egyetlen.
Javaslom nézzétek nyugodtan és önfeledten szórakozva az olimpiai játékokat.
Ja és engedjük meg magunknak azt, hogy Mi meg a legnagyobb nyugalommal szarjunk mások véleményére.