A kép az 1936-os berlini olimpia női tőr bajnokait ábrázolja az eredményhirdetésen. A náci karlendítést a győzelemre esélyesnek tartott, 26 éves német Helene Mayer mutatja be, akiről a világsajtónak az volt a véleménye, hogy lehetetlen elvenni tőle a győzelmet. A dobogó tetején a 29 éves magyar Elek Ilona. Mindketten zsidó származásúak. Nem sokon múlt, hogy egyikük sem vett részt az olimpián.
Mayer a 28-as amszterdami olimpián szerezte az első aranyérmét, majd Hitler hatalomra jutása után Amerikába menekült, mivel apai felmenőiről nem tudott árja papírokat bemutatni. A berlini olimpia előtt hazahívták, azzal zsarolták, hogy családja máskülönben nem lesz biztonságban. Azt ígérték neki, elfelejtik kétes származását, ha aranyérmet szerez a Harmadik Birodalomnak és legyőzi a képen a dobogó legalsó fokán álló osztrák Ellen Preiss-t. Elek Ilonával senki sem számolt.
Elek Ilona, azaz Csibi, ahogy mindenki hívta, véletlenül lett minden idők legeredményesebb vívónője. Zongoraművésznek tanult a Zeneakadémián, a vívást kezdetben csak hobbiként űzte. (A női vívás lenézett sportnak számított, a gimnáziumban is megróvást kapott miatta.) A Zeneakadémia igazgatója behívatta az édesapját és közölte, hogy a vívás lemerevíti a lány csuklóját, ezért abba kell hagynia. Csibi már búcsúzni készült a pásttól, amikor a vívószövetség vezetője megnézte egy meccsét, és felismerte, mennyire tehetséges. „Azt nem tudom, hogy milyen zongorista lesz ebből a lányból, de biztos, hogy van olyan még száz is. De azt tudom, hogy olyan vívó, mint Csibi, száz évben, ha egy születik!” Rábeszélte a lányt, hogy folytassa vívókarrierjét a válogatott edzőjénél, Italo Santelli mesternél. Az olasz maestro észrevette, hogy Csibi ugyan sokat hibázik az edzéseken, de versenyen soha. „Csibi van primadonna, kell neki az a közönség” – mondta. Ez csakugyan így volt, Csibi élvezte a győzelmeket, és azt, hogy a sajtó és a közönség is imádta. Nem nagyon volt olyan ellenfele, akivel ne tudott volna annak anyanyelvén beszélgetni. A férfiak is körülzsongták.
Első látványos győzelmét 1933-ban a budapesti Európa-bajnokságon aratta. Rendkívüli gyorsasága mellett hidegvére volt az erőssége. A világ legjobb idegzetű vívója, – mondták róla. Berlinben olyan gyorsan és könnyedén verte meg előbb Preiss-t aztán Mayert (őt egyenesen 5:0-ra), hogy a közönségnek felocsúdni sem volt ideje. Mayer nem tudta szállítani az aranyat Hitlernek, talán a képen látható karlendítés is a retorzióktól való félelméből fakadt.
Csibi az olimpia után abba akarta hagyni a vívást, úgy érezte, mindent elért. Ráadásul zsidó származása miatt klubot is kellett volna váltania, amihez nem volt kedve. Visszatért a zongorához, folytatta tanulmányait a Zeneakadémián. Egy évvel később a párizsi világbajnokság miatt visszahívták. A vb-n – egy év kihagyás után – egyéniben kikapott Mayertől, de csapatversenyben ismét aranyérmet szerzett. Mayer ezután nem tért vissza Németországba, újra emigrált Amerikába.
Csibi innentől kezdve sorra nyerte a hazai és világversenyeket, amíg a zsidótörvények meg nem tiltották, hogy pástra álljon. A nyilasuralmat Pesten bujkálva vészelte át. A háború után azonnal folytatta sportkarrierjét. Sokat tett a vívósport talpra állításáért. Amikor Sédey Gyulát, korábbi vívószövetségi vezetőt a bíróság halálra ítélte, mert Szálasi alatt elvállalta a fővárosi rendőr-főkapitányi címet, Csibi kegyelmi beadványt szerkesztett, amelyben bebizonyította, hogy Sédey nem követett el semmilyen bűntettet, és személyesen járt közben mindenhol az elítélt érdekében. Sédey végül kegyelmet kapott.
Elek Ilona három olimpián indult, az első és a második között 12 év kihagyással. Berlin után két olimpia maradt el, de Csibi 1948-ban 41 évesem simán megvédte bajnoki címét. Négy év múlva Helsinkiben csak egy azóta is vitatott bírói ítélet fosztotta meg a harmadik aranytól. Itt még volt alkalma találkozni legnagyobb ellenfelével, a Németországba újra visszatelepült Mayerrel, aki addigra abbahagyta a sportot, és egy évvel később mellrákban meghalt. Csibi a melbourni-i olimpián akart revánsot venni a helsinki vereségért, de 49 évesen már nem válogatták be a csapatba. Visszavonulása után hosszú évekig a női tőrcsapat kapitánya volt. Visszatért a vívás miatt abbahagyott zeneszerzéshez is. 1988. július 24-én halt meg Budapesten.