Az édesanyja azt mondta neki és a nővérének, hogy el kell hagyniuk az otthonukat, mert már nincsenek ott biztonságban. Yusra 2015-ben hagyta el Szíriát, és egy évvel később már az olimpián versenyzett.
Yusra Mardini néhány nappal ezelőtt Tachlowini Gabriyesos atlétával együtt vitte a menekültek olimpiai csapatának zászlaját a tokiói olimpia megnyitóján. Úszónőként Yusra az egész világon a magazinok címoldalán szerepelt, és tehetségének köszönhetően már kétszer is volt lehetősége indulni az olimpián.
Évekkel ezelőtt azonban az úszóképessége nem csak sport volt, hanem egyenesen megmentette az ő, és számos más ember életét, amikor menekültként egy kis csónakon próbálta meg átszelni a nemzetközi vizeket.
„Én és a nővérem úgy döntöttünk, hogy a háború miatt nem vagyunk biztonságban.” – mondta Yusra miközben az ötszörös olimpiai bajnokkal, Katie Ledecky amerikai úszónővel beszélgetett. „Néha robbantások történtek, amikor iskolába mentél.” – tette hozzá.
Ezután a két nővér 18 másik emberrel egy felfújható gumicsónakon indult a török tengerparti Izmir városából Görögországba.
„Olyan gumicsónakban ültünk, ami elvileg kirándulásokhoz való. Csak hét embernek lenne szabad beülnie, de mi húszan voltunk. Az út körülbelül 10 km, szóval olyan 45 percet vesz igénybe ezekben a kis gumicsónakokban. De 15 perccel az indulás után a motor leállt, és már egyáltalán nem működött.” – mesélte Yusra.
Miután eljutott a görögországi Leszbosz szigetére, busszal és gyalog kellett továbbhaladnia hét országon, mielőtt elérte volna célját, Németországot. Nővérével 2015 szeptemberében értek 25 napos útjuk végére, és ekkor újra találkozhattak édesapjukkal egy berlini menekülttáborban.
Yusra azt igyekszik megmutatni a világnak, milyen traumatikus utat kellett megtenniük a menekülteknek, amikor kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat és a szeretteiket. De reményeik és álmaik továbbra is életben maradnak, bárhová is menjenek a világban.
A tokiói olimpián való szereplése után közzé tett egy Instagram bejegyzést is, amelyben ezt írta: „Nagyon büszke vagyok arra a tényre, hogy 80 millió menekültet képviselek a világ minden tájáról, tudván, hogy a remény üzenetét küldöm mindannyiuknak, miközben azt csinálom, amit szeretek, és egyúttal megmutatom a világnak, hogy a menekültek nem adják fel egykönnyen, és még az általuk megtett nehéz utak után is tovább álmodnak.”
Sok sikert neki, és a hasonlóknak az életük további részben!
Szerencséje, hogy nem a magyar határhoz jött, mert ott nem engedték volna menekültként belépni Orbán rendőrei!
56-ban 200 000 menekült hagyta el az országot a kommunista megtorlás elöl menekülve.
Ausztria határán nem a rendőrök meg a katonák terelték őket vissza, gyakran a akár a halálba!
Milyen rövid az emebrek emlékezete, ha már viszonylagos jólétben, biztonságban élnek!
Amit a magyar rendőröktől kapott, az messze állt a meleg vendégszeretettől, szerencsés volt, hogy esze ágában nem volt itt maradni, és hogy kijutott az országból. Különben lehet, hogy még mindig egy lágerben éheztetnék.