Az öt arany mellett eddig 7 ezüstérmet és három bronzot szereztek a magyar sportolók a tokiói olimpián. Az arany az arany, az ezüst viszont mostanában egyre inkább tűnik fehéraranynak, ahogy azt a versenyzők is emlegetik. A közvélemény és maguk a sportolók is elkezdték értékelni, ha valaki második valamiben a világon.
Jöjjenek az eddigi örömkönnyek, ezüstéremmel a nyakban.
Csipes Tamara: Csak a kislányom születésének örültem jobban
Csipes Tamara zokogva kezdett el nyilatkozni az M4-nek, rögtön a kajak egyéni 500-as futama után, ahol az ezen az olimpián legyőzhetetlennek tűnő új-zélandi Lisa Carrington mögött második lett, megelőzve a szám kétszeres olimpiai bajnokát, az előző olimpián legyőzhetetlennek tűnő, most 4. helyezett Kozák Danutát.
„Úristen, annyi munkám van ebben, hogy el sem hiszitek. Úristen, annyira boldog vagyok, annyira megkönnyebbült. Annyira tudtam, hogy ez bennem van, csak nekem mindig fejben a legnehezebb, hogy elhiggyem, hogy tényleg megy. A Danával nőttem fel, kicsi korom óta versenyzek vele. Óriási a nyomás, hogy 18 éves korom óta folyamatosan mögötte érek célba másodikként.”
Csipes Tamara szerint ő mindig csak tavasszal, a válogatóversenyeken kapott lehetőséget, 5-10 fokban kellett bizonyítania. Nagyon örült, hogy azzal, hogy az olimpián számonként egy nemzetből már ketten is indulhattak, és a válogatón Kozák mögött második lett, nyáron is megmutathatta, mit tud. (Kevesen emlékezhetnek már rá, de Csipes Tamarának annyira elege lett 2012-ben a magyar kajak közegből, hogy bejelentette: ausztrál színekben versenyez tovább, de ehhez nem kapta meg sem a magyar, sem a nemzetközi szövetség engedélyét. Végül maradt. Az sem törte meg a karrierjét, hogy 2015-májusában egy edzőtáborban elvégzett teszten kokaint mutattak ki a mintájában. Rövid időre tiltották el, 2016-ban már a kajaknégyes tagjaként szerzett olimpiai aranyérmet.)
„Úgy voltam vele, hogy ha ezt elszalasztom, életem legnagyobb lehetőségét, akkor én vagyok a legnagyobb barom a földön”
– mondta most arról, hogy két magyar is ott lehetett 500 méter egyéniben.
Amikor megemlítették neki, hogy igencsak élt a lehetősséggel, mert olimpiai ezüstérmes lett, azt mondta:
„Úristen, ne is mondd. Már annak is nagyon örültem volna, ha harmadik vagyok, a Dana mögött, de ez. Olyan tökéletes pályát mentem mint még soha életemben”.
Érezte, hogy mennyire közel van a későbbi győztes Lisa Carringtonhoz, csak nem mert a közepén gyorsabban menni, mert tartott attól, hogy „a végén meghalok”. „Úgy voltam vele, hogy Lisa ide vagy oda, én csak előre megyek, kitűztem a célvonalat, nem érdekel ki merre van, és be fogok érni egy tökéletes pályával” – idézte fel a versenyt.https://444.hu/2021/08/05/a-nagyon-boldog-masodikok